– Picivel több mint egy éve Ön a KSH elnöke. Milyen hivatalt vett át, s kellett-e változtatni valamit a működésen annak érdekében, hogy a statisztikai hivatal minél jobban megfeleljen a nemzetközi és a hazai sztenderdeknek?
– Bizonyos változtatásokra érett szervezet és változásokra váró hivatali gárda fogadott, amikor ide érkeztem. A KSH tevékenysége és módszertanai ugyanakkor alapvetően EU-konformok, hiszen még a 90-es évek végén – a csatlakozás előtt – végbementek azok a harmonizációs folyamatok, amelyek az európai uniós statisztikai rendszerhez való csatlakozás feltételei voltak. Átvettük és érvényesítettük az európai statisztikai jogszabályokat, illetve azokat a módszertani eljárásokat, amelyeket addig még nem alkalmaztunk. A KSH-nak nagyon kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere van és volt, fejlett módszertanokkal dolgozott már korábban is, ennek köszönhetően alapvetően nem volt olyan nehéz az átállás, mint más átmeneti országokban. A szabványok és az európai statisztikai jogszabályok ugyanakkor változnak, sokasodnak, ezekkel ma is lépést kell tartani. A harmonizáció ezért folyamatos.
A hivatal működésében előtérbe helyeztük a szakmai munkát és teret adunk a szakmai kezdeményezéseknek. Ez egy nehéz folyamat, hiszen nagyon leterheltek a munkatársak. Ugyanakkor 2010 nyarán nemcsak a KSH-t kezdtük újjászervezni a vezetőtársakkal, hanem a népszámlálás előkészítésének feladata is előttünk állt. Nagyjából egy év alatt elvégeztük több mint két év munkáját, így rendben el tud indulni az összeírás október 1-jén. A számlálóbiztosok toborzása és képzése időben befejeződött, az internetes kérdőívkitöltő rendszer készen áll.
– Még egy kicsit térjünk vissza az előkészületekhez. Nagy csúszást említ, ez miből adódhatott?
– Az előkészületek korábbi fázisában sokáig bizonytalanság volt a tekintetben, hogy teljes körű vagy nagy mintavételes népszámlálás lesz-e, illetve hogy vannak-e olyan adminisztratív vagy hatósági adatforrások, amelyeket fel lehet használni a népszámlálás során. Az előkészületek folyamán kiderült, hogy Magyarországon a hatósági adatforrások többsége ma még nem alkalmas a statisztikai adatgyűjtések kiváltására.
– Ez a tizenötödik népszámlálás. Vannak-e markáns különbségek a korábbi összeírásokhoz képest?
– Persze, mindig vannak. A 140 évvel ezelőtti népszámlálás, de akár a néhány évtizeddel ezelőtti népszámlálások is nyilván sok tekintetben különböznek a maitól, de az alapelvek és a megoldások egy része tekintetében hasonlók. A kérdések kevés eltéréssel azonosak a 2001. évi népszámlálás kérdéseivel, így az összehasonlíthatóság biztosított, vagyis látni lehet majd, hogy merre halad a társadalom, milyen új jelenségek figyelhetők meg, mely folyamatok lettek markánsabbak.
– Hol hasznosulnak ezek az eredmények?
– A társadalom- és a szociálpolitika, az egészségügy, a foglalkoztatás, a felzárkóztatás, a területfejlesztés, a térségi felzárkóztatás programjai, stratégiái nagy mértékben alapoznak a népszámlálás adataira. De népszámlálási adatokat használnak a települések a saját programjaik elkészítéséhez, a vállalkozások pedig az üzleti döntésekhez, hiszen a népszámlálás a legkisebb területi egységek lakosságának korösszetételét, iskolázottságát, munkaerő-piaci potenciálját, egészségi állapotát, nemzetiségi összetételét, család- és háztartásstruktúráját, valamint lakásviszonyait is bemutatja.
– Felmerült esetleg, hogy nem tízévente, hanem gyakrabban kellene elvégezni ezt a munkát?
– Az az igazság, hogy az utóbbi két-három évtizedben nagyon sokat változott a világ. Emiatt akár indokolt lehetne gyakrabban tartani a népszámlálást, hogy gyorsabban tudjuk a folyamatokat nyomon követni, és frissebb adatok álljanak rendelkezésre. Ám annyira költséges, annyira nagy logisztikai feladat ez, ami irreálissá teszi, hogy Magyarországon tíz évnél gyakrabban történjen meg az összeírás. Vannak országok – például Kanada is –, ahol hagyományosan ötévenként tartanak népszámlálást.
– A mostani népszámlálás forintban „mennyibe fáj” a hivatalnak és az államnak? Mekkora humán erőforrást köt le ez a hatalmas munka?
– A népszámlálást mindig központi költségvetésből kell finanszírozni. Az idei összeírás körülbelül 19 milliárd forintba kerül. Ezt az összeget öt évre kell elosztani, hiszen a szervezés és az előzetes munkálatok, illetve a feldolgozás és az adatok közzététele is pénzbe kerülnek.
– Hány ember vesz részt az összeírásban?
– Körülbelül 50 ezer ember vesz részt a munkában. Csaknem ötszáz ember foglalkozik ezzel a KSH-ban, 40 ezer számlálóbiztos kerül közvetlen kapcsolatba a lakossággal, és nyolcezer felülvizsgáló ellenőrzi a számlálóbiztosok munkáját, továbbá minden település jegyzője és népszámlálási felelőse is ezen dolgozik. De talán a legfontosabb, hogy a teljes magyar lakosság, 10 millió ember is résztvevője a népszámlálásnak, a lakosság közreműködése nélkül nincs sikeres összeírás.
– Kisebb felháborodást keltett az interneten „keringő” kisfilm, ahol egy lengén öltözött hölgy fogadja a kérdezőbiztost. Gondolom, a fiatalokat így lehet elérni…
– Kritikát és elismerő nyilatkozatokat is kapott ez a vírusfilm.
– Meglehetősen friss és eredeti ötlet. Honnan jött?
– A népszámlálásnak mindenkit el kell érnie. A törvény erejénél fogva mindenki köteles a közreműködésre, de nem mindegy, hogy a választ kikényszerítjük egy szabálysértési eljárással való fenyegetőzéssel, vagy önkéntesen születnek meg a válaszok. A lakosság túlnyomó része egyébként mindenféle ösztönző nélkül részt vesz a munkában, tudják, hogy szükség van a népszámlálás adataira. Vannak azonban olyan társadalmi csoportok, akiket nehezebben érünk el, és ezek jellemzően éppen az internetet használók köréből kerülnek ki. Az ő körükben is szeretnénk népszerűsíteni az együttműködést, emellett az internetes kitöltést is, akár meghökkentő vagy kevésbé komoly eszközökkel is. Ez a pikáns és provokatív vírusfilm is ilyen. Természetesen vannak komoly televíziós és rádiós hirdetéseink, órásplakátjaink is. A népszámlálás honlapján pedig igen sok információt lehet megtalálni.
– Az internetes adatszolgáltatás nyilván kevesebb adminisztratív és papírmunkával jár, és költséghatékonyabb is.
– Gyorsabb, kényelmesebb, rugalmasabb az adatszolgáltatás a neten keresztül. Az adatok feldolgozását is hatékonyabbá teszi. Reméljük, hogy ezt sokan választják majd: erre október 1. és 16. között lesz lehetőség. Október 17-től kezdve már a kérdezőbiztos keresi fel azokat a címeket, ahonnan nem érkezett be az adatbázisba az adat. A városi fiatalokat a legnehezebb elérni. Ezért is fektetünk nagy hangsúlyt az internetes – a modernebb – technikákra.
– A legutóbbi népszámlálásnál elenyészően kevesen vallották magukat cigány származásúnak. Holott sejthető, hogy a társadalomnak legalább 7-8 százalékát teszi ki a roma népesség. Vagyis van némi ellentmondás a kinyert adatok és a „sejtések” között. Hogyan kezelik ezt a problémát?
– A korábbi népszámlálások alkalmával több más nemzetiség esetében is úgy véltük, hogy többen lehetnek, mint ahányan a népszámlálás során az adott nemzetiséghez tartozónak mondták magukat. Ennek oka valószínűleg a XX. század sok nemzetiségi traumájában és a gyakran emlegetett stigmatizációban keresendő. A 2011. évi népszámlálás során ezért különösen nagy gondot fordítottunk arra, hogy a nemzetiségi, kisebbségi szervezetekkel és más civil szervezetekkel szoros kapcsolatokat építsünk ki. Ezzel is elősegítjük, hogy a népszámlálás valóban társadalmi közügy legyen, minél többen tudják, hogy miért fontos, és ennélfogva minél többen szívesen vegyenek részt ebben a tízévenként egyszer sorra kerülő nagy megmozdulásban.
origo.hu
Megérkezett a hó, rengeteg a baleset a közutakon
