Következő mérkőzések
Románia
15:002024. június 17.
Ukrajna
Belgium
18:002024. június 17.
Szlovákia

Mire készül az egyre agresszívabb nagyhatalom?

Élesen bírálta a kínai külpolitikát Japán egykori védelmi minisztere a Project Syndicate internetes portálon megjelent elemzésében, azonban annak a véleményének is hangot adott, hogy az ázsiai ország afrikai terjeszkedése nem történhetett volna meg a gyenge nyugati reakciók nélkül. Juriko Koike szerint a Kadhafinak titokban szállított kínai fegyverek figyelmeztető jelként szolgálhatnak. <br />

Kovács András
2011. 10. 02. 4:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Juriko Koike, Japán egykori védelmi minisztere szerint amíg a Líbiai Átmeneti Tanács a kormányzat stabilizálását folytatja az újonnan felszabadított országban, az idő alatt egyre több információ lát napvilágot arról, hogy valójában mi is folyt a Kadhafi-rezsim uralma alatt. Rengeteg anyag kerül elő a tripoli börtönökből, amelyeket tulajdonosaik sietve hagytak hátra, így többek között kiderült, hogyan tűntek el és kínoztak embereket. Hasonlóan a diktatúra diplomáciai titkaiból is sok minden kerül a nagyközönség elé – teszi hozzá.

Szeptember 2-án a kanadai The Globe and Mail a bukott diktátor és kínai fegyverszállító cégek közötti kapcsolatról számolt be, amelyek bizonyos szinten a kínai kormányhoz is kapcsolódnak, és az együttműködés összege elérte a 200 millió dollárt. Ezek az ügyletek természetesen az ENSZ 1970 óta életben lévő fegyverembargója ellenére köttettek, amelyet Kína is elfogadott – olvasható az elemzésben.

Gyorsan változtatott az álláspontján

Az ázsiai ország vezetői visszautasították, hogy ezek a titkos fegyvereladások valóban léteztek volna, és továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormány ezeket nem támogatja. Ezzel szemben egy jelentés arról számolt be, hogy Kadhafi bizalmasai három kínai fegyvergyártó céggel is tárgyaltak. Az is kiderült, hogy ezek a cégek nemcsak a rendelkezésre álló készletekből juttattak volna az észak-afrikai országnak, hanem egyéb igényt is kielégítettek volna – olvasható az elemzésben.

Az, hogy Kadhafi ezekben a hónapokban Kínához fordult, egyáltalán nem volt várható. Főleg azok után, hogy egy 2006-os tajvani látogatása során az egyre ambiciózusabb afrikai kínai terjeszkedést az „imperializmus megnyilvánulásának” nevezte a diktátor. Ahogyan azonban a felkelők ereje egyre növekedett, Kadhafi félretette ezeket az aggályait.

Tesznek a szankciókra

A védelmi szakértő írásában emlékeztetett arra is, hogy a líbiai diktátor évtizedeken keresztül úgy viselkedett, mint aki az „afrikaiak királya” akar lenni, amelynek egyik eszköze az ország olajkincsének a felhasználása volt a szomszédok megsegítésére. Ennek kapcsán egy 97 milliárd dolláros beruházási programot is bejelentett, amelynek a célja egy a nyugati hatásoktól mentes Afrika megteremtése volt. Mind Burkina Faso, mind Csád, mind Niger elnöke nagyon szoros kapcsolatokat ápolt a bukott diktátorral.

Az elmúlt években Kína egyre inkább Kadhafi afrikai ambícióinak az akadályává vált, mivel az ázsiai nagyhatalom hasonló módon kezdett befolyást vásárolni a térségben, mint azt Líbia tette: fegyverek és finanszírozás révén – állapítja meg a szakértő. Koike szerint 2000 óta Peking aktívan támogatja mind a diktatórikus vezetésű, mind az instabil országokat a kontinensen, annak ellenére, hogy az ENSZ életben tart-e velük szemben szankciókat vagy sem. Kína „vidáman” építi üzleti kapcsolatait a kontinensen, míg a különféle szankciók miatt Európa és Amerika nem ezt teszi.

Kockázatos úton jár Kína

A cikk szerzője szerint úgy tűnik, hogy a nemzetközi szankciók pont ahhoz járultak hozzá, hogy Peking hozzájuthatott az iparához nélkülözhetetlen afrikai nyersanyagokhoz. Erre a legjobb példa a szudáni konfliktus, amelynek során az ENSZ BT-ben vétójoggal rendelkező Kína gyakorlatilag a helyi érdekeltségei (olajkereskedelem) miatt mindent megtett a rendezés ellen, ráadásul fegyvert is szállított a nemzetközileg elszigetelődött rezsimnek.

Szudánhoz hasonlóan Angolában is a nemzetközi szankciók leple alatt erősödött meg a kínai befolyás. Mára az afrikai ország több olajat termel Kína számára, mint Szaúd-Arábia, és 100 ezer kínai dolgozik a különféle infrastrukturális fejlesztésekben. Koike szerint az ázsiai nagyhatalom egy nagyon kockázatos utat választott, hogy biztosítsa energia- és más szükségleteit, ahhoz, hogy megőrizze a gyors növekedését.

A szerző szerint az, hogy Kína a nemzetközi szankciók ellenére is megvédi az afrikai diktátorokat, mindenképpen aláássa a nagyhatalom békés felemelkedéséről szóló kijelentéseket. Az ázsiai ország líbiai viselkedése azt bizonyítja, hogy csak akkor alkalmazkodik a nemzetközi szabályokhoz, ha az érdekei úgy kívánják – zárul az elemzés.

(projectsyndicate.org)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.