Az önkormányzatiság vívmányai

Az idén tavasszal működésének tizedik évébe lépett a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (MÖOSZ), amelyhez minden megye közgyűlése csatlakozott. Az eltelt kilenc év bizonyította a rendszerváltozás egyik legnagyobb vívmányának tartott önkormányzatiság és a közös érdekek alapján történő szövetkezés életképességét. Ám mostanában egyre többen kongatják a vészharangot a megyék fölött, hiszen az Európai Unió támogatásai csak regionális összefogással érhetők el, a legtöbb önkormányzat forráshiánnyal küzd. Van-e kitörési pont és mit tehet egy érdekvédelmi szövetség? Többek között erről beszélgettünk Endre Sándorral, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés és a MÖOSZ elnökével.- Ünnepi év lesz-e a tizedik?- Dolgos, szorgos esztendő lesz. Visszaemlékezve a régi május elsejék elkoptatott poénjára, úgy fogalmaznék, munkával fogjuk ünnepelni a kerek évfordulót. De nincs mit szégyellnünk sem. Amikor 1991 márciusában a MÖOSZ megalakult, a megyei önkormányzatok sajátos helyzetének bemutatását, a sajátos helyzetből eredő problémák feltárását és az önkormányzatok érdekeinek képviseletét, valamint a nemzetközi kapcsolatteremtést tűzte ki elsődleges céljául. Nyugodt szívvel állapítom meg, hogy a szövetség ezen feladatoknak maradéktalanul eleget tett.- A kívülálló nehezen tudja elképzelni, milyen speciális érdekei lehetnek egy területi egységnek azon túl, amit az őt alkotó települések amúgy is megfogalmaznak.- A hazai önkormányzati szövetségeken belül valóban arról folyik az egyik legkomolyabb vita, hogy lehet-e olyan szervezetet létrehozni, ahol a résztvevők a technikai kérdéseken túlmenően konkrét témákban is együtt tudnak működni. A MÖOSZ ebben a vitában elismeri, hogy előfordul több olyan eset, amikor a települések és a megye érdekei azonosak. Viszont nem tartjuk helyesnek, ha úgynevezett „összönkormányzati” érdek mentén jönnek létre szervezetek. Így aztán gyakorlati tevékenységünk valóban speciális. Tavaly például több mint 200, az önkormányzatokat érintő jogszabálytervezetre tettünk írásbeli észrevételt. Álláspontunkat a legkülönfélébb szakmai fórumokon szóban is hangoztattuk. Magunk is kezdeményezzük bizonyos jogszabályok megváltoztatását. Régóta szorgalmazzuk például, hogy változzon meg a feltételrendszere annak, mi alapján sorolnak be egy térséget az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültek közé, mert a jelenlegi rendszer a megyékre nézve egyáltalán nem előnyös. Sikerként könyveljük el azt is, hogy mára valamennyi megyének több európai vagy azon túli régióval van kapcsolata.- Manapság azonban nem is annyira a települési érdek áll a megyeivel szemben, hanem az uniós csatlakozás megfogalmazta a régióérdeket. Hogyan kezelik önök ezt a problémát?- Meggyőződésem, hogy bármilyen típusú régióról beszélünk, a megyék bázisáról kell kiindulni. A megye jelenti a területi szervezés mintáját, és a megye rendelkezik olyan területfejlesztési szakemberekkel, akik képesek a regionális gondolatok gyakorlati megvalósítására. Gondoljunk csak a katasztrófaelhárítás rendszerére, ahol a megyei védelmi bizottságok alkotják a koordináció és az operativitás leghatékonyabb formáját. Hasonlít mindez az építkezésre: ha nem erősek a tartópillérmegyék, akkor összeomlanak a felépítmény jellegű régiók. Többen persze alternatívaként emlegetik a területi szerveződés újabb szintjét, pedig nem az. Igaz ugyan, hogy az Európai Unió forrásai csak olyan méretű területi egységeken keresztül érhetők el, amelyek nagyobbak a jelenlegi megyéknél, de ez a fentebb felsorolt megyei feladatokat nem csökkenti, inkább újabb követelményeket támaszt. Ha egy hulladéklerakó beruházására gondolunk, akkor nyilvánvaló, hogy ez több megyén keresztül fejti ki társadalmi, gazdasági hatását, több megye igényeit elégíti ki egyszerre, létrehozása viszont meghaladja egy-egy megye pénzügyi erejét. A régiókra tehát elsősorban területfejlesztési értelemben van szükség. A közigazgatás, az önkormányzatiság területén viszont hosszú ideig kell még erősödnie a régiós identitásnak annak érdekében, hogy meg tudjuk fogalmazni azokat a helyi érdekű közügyeket, amelyeket regionális szinten kell megoldani. Sokáig tehát együtt fog élni Magyarországon a régiós területfejlesztés és a megyei közigazgatási rendszer.- Köztudott, hogy a megyék egyik legnagyobb problémája a forráshiány, vagyis mindenre kevesebb pénz jut, mint kellene. Mit tud tenni a MÖOSZ ebben a helyzetben?- Sajnos, jelentős mértékben beszűkült az önkormányzatok költségvetésének bevételi oldala. Ennek több oka van. A normatívák reálértéke minden évben csökkent, a privatizációs források mára elapadtak, a megmaradt vagyont a legtöbb helyen fölélték, ugyanakkor nincs lehetőség a saját források bővítésére. Kiadási oldalon pedig az okozott gondot, hogy a normatívákban nem jelent meg sem a szakmai minimumfeltételek, sem a központi bérpolitikai intézkedések többletfinanszírozási igénye. Ezt a fenntartásra szánt pénzekből kellett pótolni, meg is látszik a leromlott állapotú, évek óta felújításra váró épületeken. Ehhez járult 1999-ben egy speciális probléma, amikor is a települések sorra visszaadták a megyéknek az intézményfenntartói feladatokat, mert helyben sem volt pénz a fenntartásra. Mindezek következtében szakértőink bevonásával tavaly óta sürgetjük, hogy egyik oldalon teremtődjön meg az önálló bevételszerzés lehetősége, a másik oldalon, a kiadások visszafogása érdekében alakuljon ki egyensúly az intézményrendszer és az ágazati feladatok elosztásában. Képtelenség ugyanis, hogy a megyei jogú városok nem részei a megyéknek, és nem járulnak hozzá a megyék által működtetett, de jellemzően a székhely város lakossága által igénybe vett intézmények működési költségeihez. Azt is szorgalmazzuk, hogy az állam vegye ki a részét az illetékhivatalok működési költségeiből, ne csak azok bevételére tartson igényt. De ide sorolhatnám a legtöbb megyében kritikus helyzetben lévő kórházak problémáját. Ebben a kérdésben sürgősen meg kell találni a megoldást.- Országgyűlési képviselője a legnagyobb kormánypártnak, miközben elnöke egy érdekvédelmi szövetségnek. Nem okoz ez gondot a mindennapi munkában?- Egyáltalán nem. Sőt, meggyőződésem, hogy kormánypárti képviselőként többet tudok tenni az önkormányzatokért. Ennek érdekében tagja vagyok például a parlament területfejlesztési bizottságának, a Fidesz-MPP frakciójában pedig részt veszek annak a szakmai csoportnak a munkájában, amelyik az önkormányzatokkal kapcsolatos témákat vitatja meg és koordinálja a végrehajtást. A közvetítő szerepet vállaltam fel az ország két eléggé eltérő fejlettségű fele között ugyanúgy, mint az önkormányzatok és a kormány között. Ez inkább erővel tölt el, semmint korlátozna.