Zrínyi Péter és a horvát Zrínyiász

Zrínyi Miklós eposzának XIV. énekében dédapja csatáinak leírását megszakítva tizenkét versszakon át a saját kortársait vonultatja föl. Tengeri útjáról érkezik haza, s a parton várakozó hívei között meglátja öccsét: „vitéz Marsnak fiát, / Esmerem, esmerem, mint járatja lovát; / Ez én vitéz öcsém mind magyar, mind horvát, / Igazán szereti mert, látjuk, hazáját”. A mind magyar, mind horvát a költő személyes vallomása is, a Szigeti veszedelem egyik általános érvényű üzeneteként a testvéri egyetértés eszményét fejezi ki.A Zrínyi-család, a déli végek főúri családjaihoz hasonlóan, kettős arculatú. Miklós – 1922-ben a magyar írók faji szempontú rangsorolása ellen tiltakozva írta le Horváth János -, „idegen vér létére századának legtudatosabb magyarja”, a bátyjával együtt Pázmány Péter szeme előtt nevelkedett, Péter pedig a horvát nemesség nemzeti tudatának korai ébresztője lett.1626-ban, amikor árván maradtak, Miklós hat-, Péter ötéves. Habsburg-hű apjuk a királyra bízza őket; a fiúk a gráci, bécsi és nagyszombati jezsuita iskolákban tanulnak, latinul és németül, de leveleiket magyarul írják. Péter Bécsből 1633-ban, Batthyány Ádámnak: „Írhatom kegyelmednek, hogy az itt való állapot nem az én humorom szerent való.” Nagyszombatból: „Többet írnék, de Bátyám uram kobzolással impediál, Baronyai uram is nem szűnik meg a száraz fának hasát vakarni.”A művelt, latin klasszikusokat kedvelő, kortársai szerint óriási erejű ifjú 1641-ben feleségül veszi a másik nagy történelmi család lányát, Frangepán Katalint. (A tatárok elől menekülő IV. Bélának a Frangepánok nyújtottak menedéket; a szigetvári hős szintén ebből a családból nősült, s az ő feleségét is Katalinnak hívták.) A határozott egyéniségű asszony a velencei olaszokkal tartott kapcsolatot, híres buccari várukban a horvát nemesek, a végvári vitézek, a magyarországi és az erdélyi utazók egyaránt szívesen látott vendégek.Amikor 1649-ben Miklóssal felosztják egymás közt birtokaikat, Péter a Száván túli várakat és a Tengermelléket kapja. Innen vezeti – bécsi tilalom ellenére – sikeres portyáit a törökök ellen, emiatt, és mert a tétlenkedő császári hadak vezetőit is gyakorta bosszantotta, ismételten megfosztják tisztségeitől.Miklós ekkor már horvát bán, s elkészült nagy műve, a Szigeti veszedelem. 1651-ben adja ki Bécsben, együtt lírai verseivel, Adriai tengernek Syrenaia címmel.Péter az 1650-es évek második felében vállalkozik – szótárak, műfordítói gyakorlat nélkül – a horvát irodalom történetében korszakos jelentőségű munkára: lefordítja bátyja hőskölteményét. Ajánlása szerint „a határőrvidéki horvát katonatársai számára”, hogy a Horvát Radivojok utódai is kövessék, amikor kell őseik „nagy próbáját”.A horvát Adrianskoga mora Syrena könyv alakban 1660-ban Velencében jelent meg. A Szigeti veszedelem fordításának másik változatát a múlt században találták meg a bécsi levéltárban, valószínűleg Zrínyi Péter periratai között. Ez a kézirat az eposz első nyolc énekét tartalmazza, s tartalmilag, de vers formájában is közelebb áll az eredeti magyar műhöz, mint a velencei könyv Zrínyiásza. (E fordításokat elsőként s igen nagy gondossággal 1901-ben A. Pisarevic, egy zágrábi gimnáziumi tanár vetette egybe az eredetivel.)A fordító a költőnél szigorúbban ragaszkodott a történeti valósághoz, Szulimán szultánnak például nem a Zrínyi fegyvere, hanem a saját vénsége, betegsége okozta halálát. A velencei Szigeti veszedelem mintegy száz versszakkal hosszabb az eredeti műnél. Péter az eposzhoz költött versszakokban a német terjeszkedések iránti ellenszenvét hangsúlyozza, s előszeretettel emlegeti Zrínyinek és katonáinak horvát voltát. Önállóan használta fel a bátyja számára is forrásul szolgált horvát végvári énekeket s Karnaruticnak, egy XVI. századi költőnek a Sziget várának elfoglalásáról szóló költeményét. Őt követve Péter a sor végén rímelő magyar strófákat közép- és végrímes, hagyományos horvát verssé változtatta, ami esetenként a tartalmi hűségről való lemondással járt együtt.Feltételezhetjük, hogy Zrínyi Miklós maga is részt vett művének tolmácsolásában, hisz „a horvát fordítás és kiadás terve is tőle származhatott” – következtet több újabban feltárt adat alapján Kovács Sándor Iván kiváló Zrínyi-kutatónk.Zrínyi Miklós halála (1664) után Péter nyeri el a báni méltóságot, s az ő személye kapcsolja össze azt a főúri szervezkedést, amely a Wesselényi-féle összeesküvésként rögződött történeti tudatunkban. Az összeesküvők – ahogy Bethlen Miklós írta róluk Önéletírásában – Zrínyi Miklósnak „sem lángeszével, sem tapasztaltságával nem bírtak; és minden törekvéseket csakis saját vesztekre vezettek”. Pedig Péter a bátyja eszményeit vállalva s Magyarország egységének alapelvével vett részt a mozgalomban: nemzeti királyt akart, aki nemzeti hadsereg élén űzné ki a törököket, Erdély és Magyarország erejével. Ilyen meggondolásokkal adta feleségül Ilona lányát – a bécsi francia követ némi biztatására – I. Rákóczi Ferenchez, akit még kisgyermekként erdélyi fejedelemmé választottak, de e tisztséget valóban nem töltötte be. Az 1666-ban Zborón tartott menyegzőjükön mégis szinte valamennyi európai uralkodó képviseltette magát.Zrínyi és az összeesküvők nem ismerték fel, hogy elképzeléseik már nem realizálhatók, s a korábban joggal remélt francia segítségre sem számíthatnak, mert Magyarország és Erdély csak mint az Ausztriára kifejtett nyomás eszköze érdekelte a Napkirályt, aki közben titkos szövetséget kötött I. Lipót császárral.A mozgalom az összeesküvők, valamint az éppen csak meginduló felvidéki felkelés vezetőinek elfogásával ért véget. A királyi kegyelem ígéretével tőrbe csalt Zrínyit és sógorát, a huszonnyolc éves Frangepán Ferencet, egyesztendei fogság után, 1671 áprilisában végeztették ki.Frangepán Ferenc irodalmárkodó főúrként élt olasz feleségével zenggi várában, Moliere-t fordított, latinul és olaszul verselgetett. Fő bűne volt, hogy olaszra fordította azt az üzenetet, amelyet a szövetségest kereső Zrínyi a lengyel királynak küldött.A horvát irodalomban – a börtönben írt versei alapján – a XVII. század jelentős költőjeként tartják őt számon. Mulattató kertecske című versfüzérében vágyairól, hajdani szerelmeiről, hűtlen szerencséjéről s a börtönélet keserveiről vall, barokk ízlés és horvát népi motívumok színvonalas ötvözésével.Frangepán Katalin a grazi apácák fogságában fejezte be életét. A fiára, Jánosra ráfogták, hogy merényletet akart elkövetni a császár ellen – ő huszonegy évi raboskodás után a kufsteini börtönben halt meg. Férfiágon kihalt a Zrínyi-nemzetség. Az 1704. esztendőben Zrínyi Péter unokáját, II. Rákóczi Ferencet ebben az évben választották Erdély fejedelmévé.