Iskolák a frontvonalban

Roma származású ma Magyarországon minden tizedik elsős. Oktatásuk,képzésük különleges feladatokat ró az iskolákra. Ha elkülönítve képezikőket, akkor a polgárjogi szervezetek tiltakoznak. Ha pedig vegyesosztályokban tanulnak, a nem cigány szülők fenyegetőznek azzal,hogy máshová viszik a gyermeküket.A kívülálló számára nehezen érthető, miért jogtalan elkülönítés az, ha valaki egy szabolcsi cigány osztályban tanul, s miért nem az, ha a pécsi Gandhi Gimnázium diákja. Horváth Aladár, a Gandhi Közalapítvány kuratóriumának elnöke szerint a válasz igen egyszerű. A magyar oktatási rendszer alapelve kell legyen, hogy a roma fiataloknak ugyanolyan minőségű szolgáltatást kell teremteni, mint a nem cigány gyermekeknek. Aki akar, az járhasson közös, integrált iskolába, aki pedig nemzetiségi oktatási programot szeretne a gyermekének, annak azt is biztosítani kell. A szegregáció, tehát a kirekesztés akkor állapítható meg, ha a gyermeket a szülő akarata ellenére kényszerítik elkülönített, rendszerint alacsonyabb szintű oktatási feltételek közé. Ilyen volt a nagy visszhangot kiváltott tiszavasvári és hajdúhadházi eset is. Szemben áll ezzel a Gandhi Gimnázium, amelybe a szülők a diákokat saját döntésük alapján küldik, mert azt szeretnék, hogy magas szintű tudáshoz jussanak gyermekeik. Ehhez pedig korszerű pedagógiai program, jó körülmények és szociális segítségnyújtás szükséges.Hajdúhadházon, mondja Horváth Aladár, öt olyan iskolarész működik, amelyikbe csak cigány gyerekek járnak. Ezek felállítása helyi politikai és lakossági igény volt, ami mutatja, hogy erős a társadalmi nyomás az elkülönítésre. Az iskola pedig, mint tudjuk, leképezi a társadalmat. Az elmúlt tizenöt évben a cigányokat nemcsak az iskolában, de a munkában és a lakókörnyezetükben is elkülönítették és kirekesztették, aminek következménye lett, hogy a cigányok kétharmada nyomorba süllyedt.A roma polgárjogi vezető szerint az a legnagyobb gond, hogy összecsúszott a szegénység és a cigányság problémaköre. Kiutat jelenthetne, ha a szociális problémát, a retardációt nem etnikai ismérvnek tekintenék.Átfogó szociálpolitikai programra és ezenfelül a cigányság etnikai hátrányát kezelő politikára lenne szükség. Sajnos nincs megfelelő elszántság a nemzet egyik sorskérdésének távlatos és szakszerű megválaszolására. A cigány vezetők és a szakmai értelmiség régóta állítja, hogy az egész magyar nemzet jövője attól függ, felzárkózhat-e a roma népesség a társadalmi átlaghoz, számuknak megfelelő arányban lesznek-e roma tanárok, orvosok, képviselők. Ez jelenti ugyanis az integrációt.A kívülállóban azonban előbb-utóbb az az érzés kerekedik felül, hogy a roma szervezetek a rendszeres tiltakozáson nem jutnak túl, miközben a józan logika szerint a mindenkori oktatási kormányzat örömmel venné a segítséget. A jelenlegi rendszer, a roma diákok elkülönítése növeli a társadalmi feszültségeket. Jelenleg minden tizedik magyar elsős a roma etnikumhoz tartozik. Az együttélés sokszor nehéz, az iskolák vezetői rákényszerülnek arra, hogy cigány osztályokat hozzanak létre, sőt egyre gyakoribb, hogy a túlkoros, kezelhetetlen gyerekek magántanulóvá válnak. A helyi polgárok ugyanis azzal fenyegetőznek, hogy ha nincs elkülönítés, akkor elviszik az iskolából a gyermekeiket.A kormányzatnak az Országos Cigány Önkormányzat az első számú partnere ebben a kérdésben. Egyetértési joggal rendelkezik az oktatáspolitikai döntésekkel kapcsolatban, ezt eddig egyszer sem gyakorolta. Horváth Aladár elismerte, hogy idáig egyetlen olyan átfogó oktatási-pedagógiai programot sem olvasott, amelyet e szervezet szakértői készítettek volna. A Roma Polgárjogi Alapítvány mint jogvédő szervezet a kirekesztés ellen küzd, átvilágításokat végez, tanulmányokat ír az iskolákról, s ha kell, pereket folytat a diszkriminációs jelenségek megszüntetéséért. A Gandhi Közalapítvány pedig azon dolgozik, hogy a pécsi gimnáziumhoz hasonló középiskolákat hozzon létre az országban. A kormány ígéretét bírják, ám ennél többet jelenleg nem. Horváth Aladár szerint a mostani kormány által kidolgozott középtávú cigány integrációs program sem hozott áttörést. (Az igazsághoz tartozik, hogy a program tavaly készült el, így látványos eredmények még nem is születhettek.) A célok világosak és támogatandók, az elérésükhöz vezető módszer azonban nincs kidolgozva, tehát hogy mikor, ki, miből és hogyan fogja a munkát elvégezni. A középtávú stratégiai programból egyedül az ösztöndíjrendszer működik, amelyik az általános iskolától a felsőoktatásig követi a tehetséges cigány gyerekek életét. Ennek hatása máris érezhető, egyre többen jelentkeznek közülük középiskolába, majd egyetemre, főiskolára.A helyzet rendkívül rossz, hiszen a cigányság kétharmadának a nyomora lassan az ötvenes éveket idézi, ebből kitörni pedig csak segítséggel lehet. Szerencsére a magyar gazdaság harmadik éve fellendülőben van, ennek hatását azonban a szegény rétegek még nem érzik. Az pedig társadalmi válságot idézhet elő, ha a konjunktúrában sincs esélyük a felemelkedésre.Simon Istvánné, az Oktatási Minisztérium közoktatási és kisebbségi kapcsolatok főosztályának helyettes vezetője szerint a cigány kisebbségi oktatás feltételei fokozatosan alakultak ki a kilencvenes években. Már 1991-től kiegészítő támogatást biztosított a központi költségvetés a feladat ellátásához. Ezzel párhuzamosan folytak a kutatások a szükséges döntések megalapozására. Például 1995-96-tól átfogó koncepció készült a cigány kisebbségi oktatás fejlesztésére, és folyamatosan történnek vizsgálatok annak érdekében, hogy olyan feltételrendszer alakuljon ki, amelyben a jogszabályi előírások optimálisan teljesülhetnek. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb eredménye, hogy a roma gyerekek döntő többsége elvégzi a nyolc osztályt, ami azonban ma már nem elegendő. Szükség lenne arra is, hogy középfokú végzettséget szerezzenek. Az 1993-ban megalkotott kisebbségi, valamint a közoktatási törvény lehetővé tette a cigányok számára a kisebbségi oktatásban való részvételt. Amennyiben ugyanis nyolc szülő ezt igényli, a fenntartónak, illetve az iskolának kötelessége biztosítani ezt az oktatási formát. A kisebbségi oktatás célja az is, hogy erősödjön a kisebbséghez tartozás érzése, amit pozitívumként élnek meg az érintettek.Már 1991-től kiegészítő támogatást biztosított a költségvetés a feladat ellátásához. Pályázni a magasabb fejkvótára tehetséggondozó, felzárkóztató programokkal vagy a kisebbségi kultúra oktatásával lehet. Az 1993-as törvény megszületése után, mondja Simon Istvánné, még hiányzott a tartalmi szabályozás, amely 1997-ben született meg. Akkortól miniszteri rendelet határozza meg, mit is jelent a cigány kisebbségi oktatás. A rendelet tartalmazza a tantárgyi fejlesztés mellett a kisebbségi önismeret fejlesztésének kötelezettségét, a szocializációs, kommunikációs fejlesztést, a folyamatosan szervezett cigány kulturális tevékenységet, valamint az egyéni tehetséggondozást. Emellett – nem kötelező jelleggel – a cigány nyelv oktatása is része a programnak.A minisztérium – a feltételek megteremtése mellett – elsősorban segítséget tud nyújtani azoknak, akik ezen az úton elindultak. Simon Istvánné elmondta, hogy számtalan telefont kapnak: tanácsot kérnek a munkatársaktól a napi problémák megoldásához.A kisebbségi oktatás lehetőségével ma még sokan nem élnek. A körülbelül 880 ezer általános iskolásnak a becslések szerint tíz százaléka roma, közülük csak 44 ezren, tehát a felük igényli ezt az oktatási formát. Vajon miként védhetők meg a többiek? A törvény tiltja ugyan a hátrányos megkülönböztetést, továbbá minden jogsérelem kivizsgálására és orvoslására létrejött az oktatási jogok biztosának intézménye, szükség van azonban a roma kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek munkájára is.A tavalyi közoktatásitörvény-módosítás nagy erénye a főosztályvezető-helyettes asszony szerint, hogy változtatott az iskolakezdés merev rendszerén. Így az első osztályt szükség esetén előkészítő évként lehet eltölteni. Ez sok roma gyermek számára is fontos, mert lehetőségük nyílik arra, hogy egyéni tempóban haladhassanak. Az egyéni haladás akár a negyedik végéig tarthat, addig nincs osztályzás, a hátrány pedig ennyi idő alatt ledolgozható. Ezáltal biztosítható, hogy indokolatlanul ne kerülhessenek gyermekek speciális iskolákba. A rendszer még új, így idő kell ahhoz, hogy beépüljön a köztudatba. A jogszabály rendelkezik arról is, hogy a 16. évüket betöltött, de az általános iskolát még el nem végzett gyerekek felzárkóztató oktatásban részesülhessenek a szakoktatás keretében.Simon Istvánnét hallgatva felvetődik a kérdés, vajon a jogalkotás, ha arra ösztönzi a romákat és a magasabb támogatással az iskolákat is, hogy a kisebbségi oktatást válasszák, nem az önkéntes kirekesztés felé vezeti-e őket. A főosztályvezető-helyettes szerint senkit nem kényszerítenek erre, a szülőnek kell eldöntenie, él-e az ebből eredő előnyökkel. A minisztériumnak az a dolga, hogy a lehetőségeket és a feltételeket biztosítsa. Arra jogszabályi garanciák vannak, többek között a cigány kisebbségi önkormányzatok egyetértési joga, hogy a roma gyerekek számára csak olyan oktatást biztosítsanak, amilyet ők szeretnének, és akaratuk ellenére semmit ne tegyenek. Az egyik legfontosabb feladat, hogy a nagyobb városok kollégiumaiban tíz-tizenöt férőhelyet teremtsenek a hátrányos helyzetű roma gyermekeknek. Erre az oktatási tárca százmillió forintos pályázatot ír ki.A legnehezebb helyzetben, a frontvonalon persze azok a tanárok vannak, akik nap mint nap szembesülnek a különleges problémákkal. Számukra egyelőre semmiféle szakmai segítség nincsen, leginkább a saját, több-kevesebb tapasztalatukra támaszkodhatnak. Ha eredménye is mutatkozik annak a pályázatnak, amelyet a sikeres oktatási programok összegyűjtésére írt ki a tárca, ha ezek a programok szélesebb körben is hozzáférhetővé válnak, azokból lehet módszereket meríteni. A tanárok részéről egyre nagyobb az igény a romológiai ismeretekre, hisz ezek nélkülözhetetlenek a cigányság szokásainak, lelkületének a megismeréséhez és megértéséhez. Ma még a tanárképzőkben csak kialakulóban vannak a romológiai képzés feltételei, miközben a számadatok, a demográfiai előrejelzések figyelmeztetőek. Az érintettek azonban azt is tudják, hogy a legjobb iskolarendszer sem oldaná, nem is oldhatná meg önmagában a cigányság problémáit.