Naponta olvashatunk érdekes, meglepő, néhaegyszerűen nevetséges híreket alternatívüzemanyagokról. Ez mit sem változtat azon, hogy manapság egy tank benzinért egyhetiátlagfizetést kell leszurkolnunka benzinkutaknál. Pedig a megoldáspofonegyszerű: használt háztartási sütőolaj!Mielőtt azonban sietve összegyűjtik ismerőseik és szomszédaik elhasznált sütőolajkészletét – hacsak le nem engedték a lefolyón –, ki kell ábrándítanom az olvasókat. Az összegyűjtött olajat észterifikálni és szűrni kell, mielőtt kocsink tankjába tölthetjük. Az eljárás ugyan egyszerű, de bizonyos alapanyagok és megfelelő berendezés kell hozzá.Például metilalkoholt kell beszerezni, amely mérgező anyag, és Magyarországon engedélyköteles. Titrálni sem árt tudni, aminek puszta említése is sok emberben rég múlt kémiai gyakorlatok borzalmait idézi fel.Igazán elszánt kísérletezőt viszont ezek az apró akadályok nem tartanak vissza. Ilyen az Amerikában élő Tickell házaspár. Ők a gyakorlatban bizonyították, hogy igenis lehet (majdnem) ingyen autózni. Joshua és Kaia még lelkes egyetemista volt, amikor alternatív energiaforrásokkal kezdett foglalkozni. Minden keresetüket erre a célra fordították, s az eredmény egy lakókocsinak átalakított kisbusz és egy utánfutó lett. Néhány évvel ezelőtt elindultak Kaliforniából, és (benzinkúti) tankolás nélkül szelték át a kontinenst. Utazásuk célja elsősorban az volt, hogy bebizonyítsák, igenis, lehet sütőolajat üzemanyagként használni. Az út minden várakozásukat felülmúlta. Bevásárlóközpontok parkolóiban mindig hatalmas tömeg gyűlt össze, helyi újságok írtak róluk, rádióriportok készültek. Még az NBC tévében is szerepeltek, színesre festett autójukkal együtt. Az út gyümölcse egy könyv lett, amelynek a címe (szabadon fordítva): A zöldségeskertben tankoló kocsi (The Veggie Van). Mit is tett a két lelkes fiatal?Nem ők találták fel a spanyolviaszt. Már az 1980-as évek eleje óta folynak kutatások biodízel előállítására és felhasználására az Egyesült Államokban, Németországban, Angliában, Olaszországban. Kísérleti buszok, hajók, teherautók és személykocsik százai járnak újrahasznosított sütőolajjal vagy más hasonló energiaforrással. Németországban már kereskedelmi forgalomban is kapható biodízel, bár az ára alig kevesebb, mint az ásványolajtermékeké. Az Egyesült Államokban 1992-ben megalkotott energiatörvény (EPACT) konkrét előírásokat tartalmazott biodízel üzemanyagokra. A szövetségi törvény az államilag vásárolt járművek esetében (iskolabuszok, a posta járművei) már megköveteli alternatív üzemanyagok felhasználását. Bár a törvényt 1998-ban módosították, és a szigorú előírásokon enyhítettek, így is példamutató a kezdeményezés.A két fiatal ötlete tehát nem volt új, de az eddigi szűk körű, kísérleti felhasználást hatalmas mértékben népszerűsítették. Minden megállóhelyükön meglátogattak néhány gyorséttermet, ahol a tulajdonostól a használt sütőolajról érdeklődtek. A nagy cégek már régen megszervezték az olaj központi elszállítását, de sok kis étteremben hordókban gyűjtötték az olajat. A két fiatalt örömmel fogadták, nekik pedig nem kellett mást tenniük, mint áttölteni az olajat saját edényeikbe.Ekkor lépett színre a kisbusz utánfutója. Ide építettek be minden, a kisüzemi biodízel gyártásához szükséges készüléket. Jórészt leselejtezett alkatrészeket és gépeket használtak fel, szivattyúként egy régi mosógép pumpája szerepelt, a keverést pedig egy öreg motorcsónak oldalmotorja végezte. Az este bekevert elegyben reggelre végbementek a kémiai reakciók, leülepedett, és készen állt a felhasználásra. Nem kellett mást tenni, csak átszivattyúzni a kisbusz tankjába.Mindezt sok ezer ember szeme láttára tették, aminél jobb reklám nem kellett a biodízelnek egy olyan országban, ahol egy jobb órabérből fel lehet tankolni. Akciójuk nyomán a biodízel elindult hódító útjára. Könyvük már a második kiadását érte meg 1999-ben. Honlapjukat több millióan látogatták meg, és levelezőlistájukon is több ezer cím szerepel. Összeszerelésre kész biodízel-készülékek már kereskedelmileg is kaphatók. Gondolom, ezek után sok olvasó elszánta magát: vége a Mol uralmának, irány a sarki McDonald’s hátsó bejárata!Sajnos a megoldás nem ilyen egyszerű. Először is kell egy megfelelő helyiség, szellőzéssel, polcokkal, áramforrással. Be kell szerezni néhány egyszerű laboratóriumi eszközt (büretta, titrálóedények). Nagyméretű, lehetőleg műanyag tartályok csapokkal és csövekkel, hőmérő, valamilyen fűtőelem, keveréshez alkalmas eszköz, szivattyú, védőkesztyű – csak ekkor lehet elkezdeni a biodízel üzemanyag gyártását.Először természetesen csak egy kisebb, mondjuk 5-10 liternyi kísérleti adaggal érdemes próbálkozni. A technikai részletek iránt érdeklődők kedvéért az eljárás dióhéjban a következő: titrálással meg kell állapítani a használt olaj szabad zsírsavtartalmát. Ennek alapján meg lehet határozni a szükséges nátrium-hidroxid mennyiségét, amelyet feloldunk a metilalkoholban. A metilalkohol mennyisége körülbelül 20 százaléka a felhasznált sütőolajnak. Az oldatot azonnal összekeverjük az olajjal. Nagyon alapos keverés után hagyjuk a keveréket 8 órán át ülepedni. Ha nem követtünk el semmilyen hibát, az edény alján glicerin gyűl össze, a felette levő, világosabb anyag a biodízel.Ajánlatos csappal ellátott edényt használni, amellyel egyszerűen leeresztjük a glicerint, a maradék biodízel pedig felhasználásra kész. A glicerinből szappant készíthetünk egyszerű illatosítók hozzáadásával.Néhány probléma megoldása még hátravan. A különböző sütőolajokból készült biodízel viszkozitása pl. változó, előfordulhat, hogy télen zselés lesz az üzemanyag. A biodízel felhasználásakor hasonlóan a gázüzemű motorokhoz, ebben az esetben is ajánlatos a motort hagyományos dízel üzemanyaggal indítani, és csak akkor kapcsoljunk át a takarékos hajtóanyagra, ha a motor már felmelegedett. Kikapcsoláskor fordítva kell eljárni, néhány perccel a motor leállítása előtt ajánlatos visszakapcsolni hagyományos üzemanyagra. Hűvösebb éghajlatú országokban egy kis előmelegítőt kell beépíteni a befecskendező elé, amelyben a hűtővíz megenyhíti az olajat.Mindezen nehézségek ellenére ma már terjed a biodízel használata. Sajnos a kormányok nem érdekeltek a terjesztésében. Angliában csaknem akkora adókat vetnek ki rá, mint az ásványolajtermékekre. Magyarországon a csupán adalékanyagnak ajánlott repceolaj sem élvezi a kormány támogatását, mert a jövedéki adó csökkenne az ásványolajtermékekhez képest. Az Egyesült Államokban, néhány egyetemi kutatóintézet kivételével, szintén nincs központi támogatás, annak ellenére, hogy évente hárommilliárd gallon (mintegy 12 milliárd liter) használt sütőolaj ártalmatlanításáról kell gondoskodni.Pedig a biodízel nagyon környezetbarát. Először is nem termel extra szén-dioxidot. Az ásványolajtermékek elégetése során keletkező szén-dioxid ugyanis csak akkor venne részt a körforgásban, ha annyi erdőt telepítenénk, amennyi ezt a mennyiséget felvenné, a sütőolaj termeléséhez viszont csak napraforgót kell ültetni, amely visszaforgatja a motor által termelt szén-dioxidot. A kén-dioxid-kibocsátás és a kipufogógázokban jelen levő egyéb szénhidrogének és aromás vegyületek aránya is erősen csökken, beleértve a koromrészecskéket.A felhasználók szerint kellemes sültkrumpli-illata van a kipufogónak.
A Tisza mögé állhatott Gerendai Károly szélsőséges arab üzlettársa














