Isten lelke a jövő lelke

A református egyházhoz csaknem kétmillió hívő tartozik. Az egyházon belül a társadalmi problémák politikai mellékhatásai hasonlóképpen jelentkeznek, mint a világi életben. A kérdés az, miként tud megfelelni a jelen és a jövő kihívásainak a református közösség? Kérdéseinkre Bölcskei Gusztáv püspök válaszolt.– A kereszténység nagy ünnepe pünkösd. A jeles nap a reformátusoknál ugyanazzal a jelentőséggel bír, mint a katolikus egyházban?– A pünkösd azok közé a nagy ünnepek közé tartozik – mint általában a nagy ünnepek, karácsony és húsvét –, amelyek arra emlékeztetnek bennünket, ami a közös eredet. Pünkösd a kereszténység, az egyház születésnapja, az első gyülekezet létrejöttének az ünnepe, amely születésnapja a református egyháznak is. Téves az a közkeletű felfogás, mely szerint a református egyház a reformációval született meg. A reformáció az egész kereszténységet átjárni, megújítani akaró mozgalomnak indult Lutherrel, Kálvinnal és Zwinglivel. A pünkösd összefogó, összekötő ünnep, a kereszténység közös eredetére emlékeztet bennünket.– Ezek szerint a reformátusság már a XVI. századnál előbb keletkezett?– Pontosan. Ha az ember elolvassa a reformáció korabeli hitvallásait, azok az egyházról mint a világ kezdetétől annak végéig létező közösségről beszélnek, s ez a keresztény anyaszentegyház. Ott vannak azok a hitvallások, amelyeket az óegyház idején a harmadik, negyedik században fogadtak el, amiket a reformáció minden további nélkül a magáénak vall. Azt mondja, hogy ezeket megmérem a Biblia mérlegén. Tehát nem arról van szó, hogy ami előttünk volt, azt kihajítjuk, hanem ami előttünk volt, azt megmérjük ezen a mérlegen.– Ezek szerint a pünkösd az ünnep lényegét tekinve a keresztény egyházaknál ugyanaz?– A célok ugyanazok, ugyanaz az üzenet, a Szentlélek kitöltésének az ünnepe, az egyház születésnapja. A hagyományt őrző református gyülekezetekben sajátos szokás, hogy a konfirmált gyermekek ekkor válnak teljes jogú tagjaivá a közösségnek, és pünkösdkor vesznek először úrvacsorát.– II. János Pál pápa a megbékélést hirdeti a felekezetek között. Ez a protestánsok és katolikusok viszonyában hoz-e változást?– A római világegyház számára döntő jelentőségű, hogy a pápa miként ítéli meg a keresztény felekezetek egymáshoz való kapcsolatát. Amikor II. János Pál a vallások közötti megbékélést hirdeti, nyilvánvalóan egybevág minden olyan komolyan gondolkodó keresztény ember felfogásával, akik tudják, hogy a felekezeti megosztottság nem erénye a kereszténységnek, hanem hibája. Anélkül, hogy a saját felekezetünk értékeit, évszázadokon át kialakult sajátosságát, életstílusát megtagadnánk, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy mi együtt reprezentáljuk a kereszténységet. S éppen ezért minden olyan kijelentés, minden olyan gesztus és minden olyan cselekedet, amelyik segít egymást jobban elfogadni, az természetesen üdvözlendő. Magyarországon, ahol több felekezet van jelen, egy nagyon kényes kérdésben úgy tűnik, hogy sikerül megállapodásra jutnunk, ez pedig a vegyes házasságnak a kérdése. Hosszú évek munkája után elkészült egy olyan házasságkötési liturgia, amelyiket a különböző felekezetek testületei jóváhagytak. Tehát egy olyan ügyre, amelyik sok keserűséget, sok viszályt, sok fájdalmat okozott az elmúlt évszázadokban, végre pontot tehetünk azzal, hogy kölcsönösen elismerjük egymás értékeit.– Annak ellenére, hogy a különböző felekezetek között törekvés van a megbékélésre, a hazai református egyházban mégis tanúi lehetünk vitáknak. Úgy tudni, hogy Hegedűs Lóránt püspök úr más irányvonalat követ az egyházon belül, mint Bölcskei Gusztáv.– A magyarországi református egyház egységes szervezetként 1881 óta működik, de ugyanakkor nagyon erős a helyi közösségek, kerületek autonómiája. Emellett felfogásbeli különbségek vannak a politikáról, a kultúráról vallott nézetekben, illetve az egyházi állásfoglalásokkal kapcsolatban, ez valóban így van, ezt sohasem tagadtam. Azt nem tartom bajnak, ha különböző vélemények hangot kapnak, azt sem tartom bajnak, hogy ha az egyházban vitatkozunk. Eszembe jut egy mondata Török István debreceni professzornak, aki azt írja: nem az baj, hogy vitatkozunk, hanem az, ahogy teszszük. A baj ott kezdődik, hogy ha én a saját véleményemet kizárólagosnak tartom, s azt, aki más véleményt képvisel, ellenségként kezelem. A magyarországi református egyházban az a tény, hogy az egységünket meg tudtuk őrizni, az óriási dolog. Egy kivételt említhetek: a magyarországi református egyház csak akkor szakadt, amikor a határok elszakították. Minden felelősen gondolkodó magyar református egyházi vezető tudja azt, hogy az egyház megőrzött egységét nem szabad veszélyeztetni akkor sem, hogy ha mi egymással nem mindenben tudunk egyetérteni. Az a véleményem, hogy a politika kérdését sohasem szabad az üdvösség és a kárhozat kérdésével egyenrangúvá tenni, ami azt is jelenti, hogy a politikai véleménykülönbség nem szabad, hogy az egyházban megosztottságot okozzon, ami a létét is veszélyeztetheti.– Közel van a református magyarok világtalálkozója.– Igen, de előtte megemlíthetném a Debreceni Református Kollégium diákjaninak világtalálkozóját. Erre a millenniumi rendezvényre körülbelül háromezer egykori diákot hívtunk meg, akik a világ több országából érkeztek a tudományos ülésekre, ünnepségekre. Júnus 30-án kezdődik a magyar reformátusok negyedik világtalálkozója, negyvenkét ország magyar elszármazottjai jönnek, aminek a házigazdája ebben az esztendőben a Duna melléki egyházkerület, a központi rendezvények Budapesten lesznek. A nyitóünnepség a ferencvárosi stadionban veszi kezdetét egy istentisztelettel. A hazai rendezvénysorozat után az egész Kárpát-medencében végigvonul a találkozó, és minden napnak egy-egy egyházkerület a házigazdája, például Miskolc, Kassa, Munkács és Marosvásárhely. Az ünnepségsorozat főszervezője a Magyar Reformátusok Világszövetsége. Július 15-én a Kálvin téri templomban fejeződik be a világtalálkozó.– Mi a célja a mostani világtalálkozónak?– Elsősorban az, hogy az egymástól elszakított, eltávolodott magyar református egyházakban, gyülekezetekben erősítse az egymáshoz való tartozás érzését. Emellett fontos, hogy testvér-gyülekezeti kapcsolatok jöjjenek létre, illetve a már meglévők megerősödjenek.– Pünkösd vasárnapját hogyan ünnepli a püspök úr?– A debreceni nagytemplomban istentiszteletet tartok, amit a televízió közvetít.– Hogyan látja a magyar reformáció jövőjét?– Külföldi vendégeink is úgy látják, hogy a magyarországi reformátusságban jelen van egy igen erős történelmi örökségtudat, mely a képzésben, a tanításban s a művelődésben egyaránt érzékelhető, de ugyanakkor jelen van a diakónia, a szociális felelősség gyakorlása is. Tudjuk, hogy kik vagyunk, s vállaljuk saját örökségünket, ami része a nagy keresztény örökségnek. Ha ezeket hatásosan át tudjuk adni iskoláinkban, intézményeinkben, ha meg tudjuk mutatni, hogy nemcsak beszélünk, hanem gyakoroljuk is a bajba jutott ember megsegítését, akkor azt hiszem, azt tesszük, ami a dolgunk. Pünkösdkor magától értetődik a reménység, hogy az egyház a jövőhöz tartozik, mert Isten lelke a jövőnek is a lelke, és nekünk ezt lehet, ezt szabad sugározni.