Nagyobb lehetőség a magyar szakembereknek

Június 8-a óta magyar alelnöke van a Reklám Világszövetségnek. Takács Ildikót új feladatáról, terveiről és a magyar reklám helyzetéről kérdeztük.– Hogyan került kapcsolatba a reklámmal?– Mindig fontosnak tartottam, hogy a sport mellett tanuljak. 1970. május 29-én, Olaszországban korcsolyáztam utoljára profiként. A jogi tanulmányok mellett Londonban szereztem PR-végzettséget; jól beszéltem angolul és németül. Magyarországra 1970-ben tértem vissza. Kis szünet után két év alatt befejeztem megkezdett jogi tanulmányaimat, és diplomát szereztem. Ezután helyezkedtem el a Cooptouristnál, ahol három évig a vállalat külföldi megjelenéseivel, vásáraival foglalkoztam. Ezt követően a belföldipropaganda-osztályra kerültem, ahol először csoport-, majd osztályvezető lettem. Ez idő tájt érdekes kettősség jellemezte az életemet: tanítottam a felsőfokú reklámtanfolyamon, és el is végeztem. Miután megszereztem a jogi diplomámat, Demján Sándor áthívott a Skálához. Fél évig két helyen dolgoztam: az első munkahelyemen még volt feladatom, melyet nem akartam félbehagyni, új munkahelyemen pedig a Skála bevezető kampányát segítettem. 1976 áprilisában kerültem végleg a Skálához. Ez a döntés határozta meg az életemet. Először osztályvezető lettem, majd marketingigazgató. Egészen 1989-ig a Skála reklámstúdióját vezettem, amely már önálló jogi személyiségű cég volt. Még ebben az évben megállapodást kötöttünk a Young and Rubicammal (YR). Ezzel stúdiónknak három tulajdonosa lett: a Skála, az YR és a Magyar Hitel Bank. Ez volt Magyarországon a harmadik nemzetközi reklámügynökség. Demján Sándor 1990-ben megalapította a CEIC Holdings Torontót, ahová 1993-ban kerültem mint a marketingért felelős alelnök. Ezt követte a Pólus és a WestEnd, most pedig, legnagyobb örömünkre, a Millenniumi Városközpont körüli kommunikációs feladatok.– Miért a reklámot választotta?– Gyermekkorom óta diplomata akartam lenni. Édesapám, aki csodálatos, nagyon okos ember volt, terveimet hallva azt mondta: egy nő ne legyen diplomata, mert ha férje van, az a baj, ha nincs, még nagyobb a baj. Ezért megváltoztattam az elképzelésemet, és az ő tanácsára a marketingkommunikáció irányába indultam el.– Hol tanulta a legtöbbet?– A nagy iskola a Skála volt. Fantasztikus csapat dolgozott ott. Ahhoz, hogy a vállalat úgy működjék, ahogy működött, hogy a hiánygazdaságból kiemelkedjen, ahhoz Demján Sándor és egy csapat, a munkáját szerető és érte lelkesedő ember kellett. Mi már akkor olyan nyugati módszereket vittünk be a reklámba, amelyek ismeretlenek voltak hazánkban. Nálunk nem volt áru a pult alól. A főnök húsz forintért is kidobott embereket. Nála az első helyen állt és áll a tisztesség, amelyet már huszonöt éve tapasztalok a körülötte dolgozó csapattal együtt.– Miként vezetett pályája az idegenforgalomtól az alelnöki székig?– A Magyar Reklámszövetségben elnökségi tag voltam. Az 1988-as korcsolya-világbajnokság idején találkoztam Alex Bródy magyar származású reklámszakemberrel, aki a Reklám Világszövetség elnöke volt. Azt kérdezte: egy ilyen tehetséges ország miért nem tagja a reklám-világszervezetnek? Megígértem, hogy megpróbálom megszervezni. Nehéz volt, de nagy segítségemre volt Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-helyettes, aki már korán felismerte, hogy hazánknak nagy szüksége van az erős nemzetközi szervezetekben való részvételre. És azóta is ő örökös elnöke a magyar tagozatnak. Mint a Reklám Világszövetség elnökségi tagja, hivatalból a Magyar Reklámszövetség elnökségének meghívott tagja is voltam. Már 1990-ben beválasztottak a világelnökségbe, ahol feladatom volt, a kelet-közép-európai régió szervezetei kialakulásának segítése. Ez sikerült is, hiszen van tagozatunk Lengyelországban, Csehországban, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában, Jugoszláviában, Azerbajdzsánban, s most alakul Szlovákiában, Macedóniában és Grúziában. Ezt követően idén a Reklám Világszövetség alelnökévé választottak. Eddig még nem volt kelet-közép-európai tagja a szervezet igazgatótanácsának és az ügyvezetésének sem.– Ez az ön sikere, vagy a magyar reklámszakmáé?– A magyar tagozat és a szakmában dolgozók sikere egyaránt. A tagozat nagyon összetartó, és ez az egész szakmáról elmondható. Ez az egyik olyan terület, amely nem érezte meg a rendszerváltozást. Sosem voltak közöttünk politikai villongások. Az ügyfelekért kemény harcokat vívunk, de mégis öszszetartunk. Úgy gondolom, abban, hogy ez így alakult, nekem is van egy „kicsi” érdemem. Elméletileg csak két évig lehet tagozatot vezetni. Én külön engedéllyel tizenkét évig irányíthattam a szervezetet, a magyar tagság kérésére. Most, hogy megválasztottak alelnöknek, június 27-ével lemondok a tagozat elnökségi tisztéről, de szabályaink szerint két évig még ott kell lennem, és segítenem a pozíció új betöltőjét. Természetesen ezt szabályok nélkül is megtenném. Utódom, Pócsik Ilona, a tv2 kereskedelmi igazgatója jól felkészült, kiváló szakember. Véleményem szerint jó kezekbe kerül a tagozat.– Mit javasol Pócsiknak, mi az amin változtasson?– Évek óta dolgozunk az országkép pozitív kialakításán. Nem nagy sikerrel, hiszen eddig egyetlen kormánynak sem kellettünk. Örülünk annak, hogy a polgári kormány kiemelt hangsúlyt fektet az országimázs kialakítására, bízom benne, hogy számítanak a munkánkra, hiszen mi bármilyen segítséget megadunk, és nagyon szeretném, ha felhasználnák tudásunkat és tapasztalatunkat az ország érdekében.– A rendszerváloztás előtt számos kiváló reklám, reklámfilm készült. Manapság azonban kevés a kreatív hazai alkotás, a multinacionális reklámcégek megjelenése után inkább csak a nyugati reklámok adaptálása, szinkronizálása folyik. Miért?– Úgy gondolom, hogy Magyarországon nem csak globál reklámok vannak. Sok megrendelő, nagy műhely is idehozza megrendeléseit. Olyan kiváló szakember neve, mint Kaszás Györgyé is jól cseng a nemzetközi szakmai körökben. Az egyik nagy nemzetközi vállalatnak is ők készítettek reklámot, melyet a világ számos országában levetítettek. A magyar reklámszakma az elmúlt tíz-tizenkét évben kiemelkedő fejlődésen ment keresztül, és mára már elismert a világban.– A nagyobb szakmai és esetleg anyagi javak miatt nem vándorolnak el a tehetséges magyar reklámszakemberek?– Nem. A magyar kollégák becsülendő jövedelemre tehetnek szert. A hazai szakma fejlődése és globalizálódása magával hozta az anyagi elismerést is, napjainkban már piacképesek a hazai bérek. A magyar kreativitás nagyon erős, a világpiacon is ismerik és elismerik a magyar reklámot. Tény azonban, hogy ennek az imázsát jobban ki kell dolgozni. Számtalan arculatot terveztünk meg, alakítottunk ki, de a saját arculatunk megteremtésére nem fektettünk elég energiát. Most a legkiválóbb kollégákkal dolgozunk ezen.– A tőkehiány a kis reklámcégeket is sújtja. Számít-e arra, hogy belátható időn belül magyar tőkéből, magyar tulajdonosokkal multinacionális, a többi kontinensen megjelenő nagyvállalat jöjjön létre?– Rövidesen lesz ilyen vállalkozás. Vannak már ilyen irányú törekvések és tendenciák. Több reklámügynökség is van, melyek alkalmasak a nemzetközi versenyre. A megrendelők túlnyomórészt a külföldi, nagy reklámvállalatoknak adtak megrendeléseket. Ez a trend két éve kezd megváltozni, a magyar cégek is egyre több nemzetközi megrendelést kaptak. A piacot egyre inkább az jellemzi, hogy a nagyvállalatok kikérik a magyar szakemberek véleményét, és hallgatnak rájuk a kampányok bevezetésekor. Ráadásul arra is büszkék lehetünk, hogy a reklámmultik hazai vezetői kevés kivétellel magyarok. Ami egyéb más pozitív visszajelzés és tendencia mellett azt jelenti, hogy elismert a magyar reklámszakma.– Hová tart a hazai reklámipar?– A magyar reklámszakember-képzés magas színvonalú, ezért is merek bátran a jövőbe tekinteni. Véleményem, hogy a magyar reklámszakma a világ élvonalába tart, és évi 180 milliárdos forgalmával már most is a gazdaság meghatározója. Hazánk uniós csatlakozása jelenleg is hatással van a szakmára. A reklámtörvénynek is alkalmazkodnia kell a jogharmonizációhoz, és már korábban megalkottuk etikai kódexünket is.– Mik a tervei?– A II. világháború előtt is fantasztikus reklámok készültek, ezért arra készülünk, hogy létrehozzuk az első reklámtörténeti kiállítást. 1903-ban kiadott szakkiadványok már azzal foglalkoztak, hogy ki az igazi jó propagandavezető, reklámfőnök. Ezt be kell mutatnunk kollégáinknak és az érdeklődőknek. Bízom benne, hogy szponzorok és a kulturális tárca segítségével létrehozhatjuk a kiállítást. Amennyiben a későbbiekben abbahagyom a szakmámat és az aktív munkavégzést, szeretnék egy olyan PR-tanszéket létrehozni, ahol a reklámdiplomáciát is oktatnánk. Mivel az Egyesült Államokban kampányszervezést tanultam, ezért a legnagyobb vágyam talán az, hogy egy politikai kampányt szervezhessek egyszer.