Pedemagógia

Hihetetlen, mennyi mindenre felhasználható egy pedagógus. Nyilván azért, mert – mint ahogy tanultuk – teljes személyiségével vesz részt a nevelési folyamatban. Iskolán kívül is. Így aztán nincs mit csodálkozni azon, ha az iskolaév közeledtével a politika is lépten-nyomon „használni” akarja ezt a réteget. A baloldali ellenzéki pártok előrehozott választási kampányuk középpontjába állították a nehéz sorsú tanerőt. Elkezdték riogatni az évtizedek átszervezései miatt amúgy is elbizonytalanodott tanári kart azzal, hogy a beígért béremelést az elbocsátott kollégák fizetéséből akarja összespórolni a tárca. Az az SZDSZ, amely eleinte igen visszafogottan viszonyult a kormány által jövőre tervezett negyvenezer forintos minimálbérhez, hirtelen nyolcvanezer forintos „diplomás” változatot javasolt. Ez rendkívül jól hangzana, ha nem állna mögötte az a Magyar Bálint, akinek minisztersége idején még azért kellett küzdeni, hogy a közalkalmazotti bértábla alapját a minimálbér képezze a gyakorlatban is. Mert törvény ugyan van, csak pénz nem jutott soha. De a legédesebb egy politikai hirdetés volt a sorban. A Magyar Szocialista Párt nevében Kovács László köszönti benne a tanítókat, tanárokat, óvónőket a pedagógusnap alkalmából. Érdekes, mivel próbálják feledtetni a szocialisták azt a végtelenül megalázó, megnyomorító korszakot, amikor soha nem látott mértékben rombolta a létbizonytalanság a hivatástudatot, és a napszámosokból „hülyék” lettek egy akkoriban igen elterjedt keserédes poén megfogalmazásában.Kovács László azóta megtanulta tisztelni a pedagógusok munkáját. Rájött arra is, hogy velük szemben nagy a politika (és a társadalom) adóssága. Legalábbis erről szól hirdetésének szövege. No meg arról, hogy el kellene kezdeni a törlesztést. Mert úgy ítéli meg, hogy a gazdaság teljesítménye immár módot ad rá, hogy elkezdjük a pedagógusbérek felzárkóztatását, az iskola nyugalmának és önállóságának biztosítását, a tanárok terheinek csökkentését. Ezt olvasva azon kezdtem morfondírozni, kit takar a többes szám első személy. A kormányt nem értheti bele a szocialisták elnöke, hiszen szerinte nem kormányoz, ehhez a nagyszabású tervhez pedig „úgy tenni” nem elég. A kormánynak persze megvan a maga stratégiája a probléma kezelésére, de erről nyilván nem szól a másik oldal hirdetése. Olyan emelkedett erkölcsiséget pedig nehéz feltételezni a pártelnökről, hogy belátta, mit műveltek a szóban forgó társadalmi csoporttal a szocialisták a szabad demokratákkal karöltve, és most lelkiismeret-furdalása készteti ígérgetésre. Szinte mesébe illő lenne az a morális megtisztulás, amely beláttatná a szocialistákkal, hogy kormányzásuk idején a fogyasztói árak átlagosan 20 százalékkal nőttek évente, míg a pedagógusbérek csak 17 százalékkal. Ez optimista becslések szerint is minimum 12 százalékos reálbércsökkenést jelent négy év alatt. Még rosszabb a kép, ha a dologi kiadásokat tekintjük. Megismerhettük újra a szénszünet fogalmát, sok helyen krétára sem futotta, nemhogy festésre, felújításra. „A Bokros-csomagot követően egy esztendő alatt 28 százalékkal csökkent a közoktatás költségvetési támogatása” – nyilatkozta a hirdetést is közlő Népszabadságban Gazsó Ferenc, az 1985-ös közoktatási törvény egyik megalkotója. „Úgy képzelték – fejtette ki Gazsó –, az oktatási rendszer anyagi és szakmai megnyomorítása jóvátehető, amikor majd a gazdaság növekedési pályára áll.”A hirdetést olvasva beláthatjuk, a szociológus professzornak igaza van: így képzelik most is. Csak ehhez újra kormányra kellene kerülni. Tehát azok akarják learatni a jóvátétel gyümölcsét, akik a kárt okozták. Így már érthető Kovács László ragozása. Ezért eltettem ezt a hirdetést. Soha ne kelljen elővennem, de ha ne adj’ Isten, Kovácsék mégis „törlesztő helyzetbe” kerülnének, akkor ne tudják letagadni, hogyan ígértek már akkor, amikor még a kutya sem kérte tőlük.