Úton Európába

Tisztségemnél fogva nemzetközi mérnöki konferenciákon veszek részt, amelyek legutóbb – szokatlan módon – átcsúsztak a politikába.Május végén Bécsben a mérnökirodák európai szövetsége azzal a címmel hirdette meg éves közgyűlését, hogy „Meg kell őrizzük a mindennapok életének minőségét”. Abban a hiszemben utaztam Bécsbe, hogy ott a természet vagy a környezet minőségének megőrzéséről lesz szó. Ehelyett az EU országaiból érkezett előadók beszéltek a bővítés kockázatairól. Minek bővítenék az uniót 11 országgal, 35 százalékkal, ha ettől nekik nem nő az életszínvonaluk, vagy akár még veszélybe is kerülhet tízszeres órabérük? Kiderült, hogy a konferencia címe – a mindennapok életminőségének megőrzése – is erre a félelemre utal.Június közepén az angliai mérnökintézet tartott „millenniumi gálát”. Mikor elfogadtam a meghívást, arra gondoltam, hogy a millenniumra készült építmények bemutatásáról lesz szó. Ehelyett itt is Közép- és Kelet-Európa volt a fő téma. Az EU tanácsadóiként a környékünkön járt angol mérnökök riogatásképpen elmesélték a határátkelőhelyen szerzett negatív tapasztalataikat, beszámoltak a vodkaivás közepette zajló üzleti tárgyalásokról és korrupciós élményeikről. Sajnos nem tettek különbséget a csatlakozni kívánó tizenegy ország között – számukra ez egy „csomag”.Az angol kollégák bemutattak egy sor „felzárkóztató jellegű” infrastrukturális beruházást is, amelyek az EU pénzügyi támogatásával Angliában készülnek. Munkaellátottság szempontjából számukra egyáltalán nem kívánatos, hogy a strukturális alap e pénzei a szigetország helyett Közép- és Kelet-Európába áramoljanak.Tetszik, nem tetszik, az EU értelmiségének, középosztályának, szellemi elitjének meghatározó részét képező mérnökségnek ma ez a véleménye. Gyanítom, hogy más szakmák és hivatások esetében is hasonló a helyzet. Mi, akik megszoktuk, hogy nemzetközi összejöveteleinken szakmai kérdésekről szaknyelven kommunikálunk egymással, felkészületlenül állunk az országunkat ért ilyen támadásokkal, kihívásokkal szemben. De miért nincsen előre elkészített, találó válaszunk? Mert nálunk a politikához csak a politikusoknak van joguk.Az egyértelmű, hogy Magyarország uniós csatlakozását politikusainknak kell „eladniuk” az EU-országok azonos szinten lévő politikusainak, de ugyanezen országok választópolgáraival a hétköznapi kulturális, üzleti, szakmai, tudományos kapcsolatokban részt vevőknek kell elfogadtatniuk ugyanezt. Országunk jogi értelemben vett csatlakozását máris megelőzte jó néhány szakma integrációja. A művészek, a menedzserek, a brókerek, az ügyvédek, a mérnökök tevékenysége, ismertsége és elismertsége már régen átlépte az államhatárokat.Hiba, hogy hiányzik a közös cél érdekében szükséges párbeszéd a politikai és a szellemi elit között. Akik a szakmai közegből átléptek a politikaiba, azokat a biztonsági őrök, titkárok és kabinetfőnökök azonnal átvezetik egy képzeletbeli vizesárok túlsó partjára, ahonnan nem illik sem visszajönni, sem visszatekinteni. Szabaduljanak már meg politikusaink a marxizmus–leninizmus szellemi fölénnyel szembeni ellenszenvétől! A tudás hatalom – mondja a régi jelszó, de ez a hatalom nem jelent veszélyt a politikai hatalomra. Általános tapasztalat, hogy a szakmai rendezvényeken részt vevő politikusok előadásuk felolvasása után azonnal távoznak, a véleményformáló vitákban nem vesznek részt. A politika szereplőinek és a szellemi értékek birtokosainak párbeszédet kellene folytatniuk, stratégiájukat egyeztetni kellene, egymást információval kellene ellátniuk. Nálunk ma nem az előre eltervezett módon kiválasztott leghozzáértőbbek, hanem a legerőszakosabb érdekérvényesítő képességűek kerülnek csak a politika közelébe.A diszharmonikus állapot átmeneti jellegére számítva készülünk Budapesten a mérnöki kamarai elnökök második összeurópai találkozójára, amely reményeink szerint – a tervező és a szakértő mérnökök integrációjával – hazánk egészének csatlakozását is szolgálja.