A dália

Kétszáztizenhat évvel ezelőtt, 1784 októberében értékes küldeményt kapott senor Covanulles, a madridi botanikus kert igazgatója a mexikóvárosi botanikus kert igazgatójától, aki gumószerűen megvastagodott gyökereket küldött neki. Ez volt az első dália, amely Európába érkezett. Hazájában, a napfényes Mexikóban 15 faja él vadon. Nevét Dahl András botanikusról kapta. Fagyérzékeny évelőként termesztjük ezt a csodaszép növényt.A kor virággyűjtő szokásainak megfelelő, kalandos utakon csakhamar megérkezett London, Párizs, Drezda és Berlin királyi kertjeibe. Az 1800-as évek elején Lipcsében már 55 egyszerű és félig telt virágú fajtát termesztenek. A nép élelmiszernövénynek vélte, az emberek azt hitték, hogy a húsos gumók a burgonyához hasonló jellegűek. Újabb és újabb változatokat ismertek meg, így a múlt század végére 200 fölé emelkedett a fajták száma. Ma a különlegességek kedvelői sokféle dáliatípusban gyönyörködhetnek.Ez a Mexikóból származó évelő növény hálás dísze a kertnek, ha megfelelően gondozzuk, júliustól a fagyokig virágzik. A nyári virágok közül a legtovább díszlik, ősszel talán még szebbek a virágai, mint a mostani száraz, meleg nyárban, hiszen a dália a mérsékelten meleg és csapadékos időjárást kedveli. A dáliák különböző típusaiban a színek minden árnyalata előfordul a hófehértől a pasztellszínekig, a sárga legkülönbözőbb árnyalataitól a sötétbordóig, fajtától függően. Alacsony, középmagas és magas fajtákat ismerünk. A növény 30 centiméterestől 180 centiméteresig nőhet, de a népszerűségi listán, úgy tűnik, a törpedália vezet. Ez mindössze 25-30 centiméteresre nő, igen jól bokrosodik, és rendkívül dúsan virágzik, nagyobb foltokban hatásos, balkonládák beültetésére is alkalmas.Szaporítása magról, dugványról vagy tőosztással történhet. Magról az egyszerű virágú törpe-, mignondáliákat szaporíthatjuk. A magról nevelt növényeknél vegyes színkeveréket kapunk, de a kis virágú, sokszínű dáliák a kiskert virágágyaiban jól mutatnak. Nincs minden kiskerttulajdonosnak lehetősége a dáliagumók teleltetésére, némely fajta gumói emellett rosszul tűrik a teleltetést. Ezeknél a fajtáknál folyamodunk a magvetéshez vagy a dugványról történő szaporítási módhoz. A magvetés úgy történik, mint az egynyári dísznövények szaporítása általában, a palántákat megfelelő gondozás után május végén kiültetjük.Fajtaazonos növényeket tőosztással nyerhetünk. Az idősebb tövek feldarabolhatók úgy, hogy hajtáskezdemény, szárrész mindegyik gumón maradjon. A rügyek a szár és gumó találkozásánál rejtőznek, s ha a szárat letörjük, a csupasz gumó nem fejleszt hajtást. Lehetőleg május középére időzítsük az ültetését. Ha tavalyról félretett gumókat ültetünk, csak a tömör, egészséges, nem töppedt és penész nélküli szaporítóképleteket használjuk fel. A szétosztott tövek ültetését május végéig folytathatjuk. Ha cserépben vagy ládában előhajtottuk, az előtörő hajtások szerint oszszuk szét úgy, hogy legalább két hajtás legyen a tövön.Legkésőbb május végéig kerüljön földbe az előzőleg vízbe áztatott gumó (a téli tárolás idején ugyanis többnyire sok vizet veszít, a beáztatással korábbi kihajtást érhetünk el). Az ültetést követően egészen addig, amíg a növény nem borítja jól a talajt, minden dália rendkívül vízigényes. Egész élete folyamán kedveli a tápdús, üde talajt, de semmiképpen se ültessük frissen trágyázott talajba, csak később szórjunk az ágyás tetejére némi komposztot vagy humuszföldet, esetleg érett marhatrágyát. Ám nem mindegy, hogyan ültetjük a gumókat! A fagymentes helyen tárolt gumókat gondosan tisztítsuk meg, a tárolás során megbetegedett gumókat semmisítsük meg, az előző évi szármaradványokat vágjuk le éles késsel vagy ollóval.Ültetés előtt legalább 2-3 héttel gondosan ássuk fel, porhanyítsuk a talajt. Ne ültessük túl mélyre, különben a virágzás elmaradhat. Általában elég, ha a gumókat 5-7 centiméternyi föld takarja. Amint a növekedés megindul, óvatosan feltölthetjük porhanyós földdel. A magasabb fajtákat mindig mélyebbre helyezzük, mint az alacsony növésűket. A növénytávolság 60-100 centiméter lehet aszerint, hogy magas vagy középmagas fajtákat ültetünk-e. A törpedáliákat 30-40 centiméter távolságra helyezzük el egymástól. A dália nem szoliter (egyesével ültethető) növény, legalább 3-4 tőből képezzünk egy csoportot. A folyton virágzó törpedália virágágy képzésére is alkalmas.A nyár folyamán a legfontosabb teendő az öntözés, sok és szép virágot rendszeres öntözés mellett fejlesztenek növényeink. Amint az új hajtások megjelennek a föld felszínén, megkezdhetjük a tápoldatos öntözést is. Ezt kijuttathatjuk permetezőgéppel, lombtrágyázással (például Wuxol) vagy tápsózással. Tíz liter vízhez egy evőkanálnyi (kb. 2 dekagramm) tápsót adagolva legalább havonta egyszer öntözzük így a növényeket. A közbeeső időben kétnaponként adjunk vizet a dáliának.A későbbi kapálásokat csak sekélyen végezzük, 2-2,5 centiméter mélyen. Az ápolási munkákhoz tartozik a karózás. Az erős nyári szélvihar könnyen letörheti a dália törékeny, üveges szárát, ha nem erősítjük támasztékhoz. A karó 100-120 centiméter hosszú legyen. Az alacsony termetű, jól bokrosodó mignon- és egyszerű virágú dáliáknál minden hajtást és bimbót célszerű meghagyni. Ezeknél a fajtáknál az elhervadt virágokat elszáradásuk előtt távolítsuk el.Elsősorban a magasra növő kaktuszdáliák esetében – és ha vágott virágot szeretnénk kapni – elmaradhatatlan teendő a bimbózás. Ilyenkor a kezdetben gyengén fejlődő, másodrendű hajtásokat, hónaljhajtásokat távolítsuk el, majd az elhervadt virágfejeket csípjük le. Így rendszeres virágzást és kellően fejlett virágokat kapunk.Ideális növénye a balkonládának, virágágyásnak az úgynevezett balkondália. A mignondália alacsony változata cserépbe ültetve is alkalmas erkélyek díszítésére. Az idei nyár rendkívül száraz és meleg időjárása alapvetően módosította a dáliák életritmusát. A növekedés egyes szakaszai az eddig megszokottnál 8-12 nappal előbb következtek be. Ez különösen feltűnő a virágzásnál, de várhatóan az új gumók kifejlődése és beérése is fél hónappal előbb következik be a szokásosnál. A gumók az elvirágzás után 6-8 héttel érnek be. Földben hagyásuk tovább nem kívánatos, mert a későn felszedetteket fokozottan fenyegeti a fertőzés veszélye.A dália életműködésének utolsó szakaszát különböző jelekből ismerhetjük fel. Ha növényállományunk fertőzésmentes, a szármaradvány, majd a levél csúcsától visszafelé fokozatosan beszárad. Ez biztos jele annak, hogy a dália idei élettevékenységét befejezte. Előtte legalább két héttel abba kell hagyni a rendszeres öntözést, hogy a behúzódása meginduljon. Az első fagyok után, amikor a levelek teljesen lekókadtak, szedjük fel a töveket. Kiemelés előtt célszerű a talaj feletti szárrészeket megkurtítani 10-15 centiméteresre, és a leveleket felszedni ásóval vagy ásóvillával.Tárolásra a legmegfelelőbb az 5–1 Celsius-fok közötti, viszonylag állandó hőmérsékletű, szellőztethető pince, amely nem túl száraz, de nem is nyirkos. A kellően leszárított gumókat fertőtlenített gyümölcsösládákban helyezzük el. A láda aljára több rétegben újságpapírt teszünk, ami lehetővé teszi a jó szellőzést. Gumóinkat eltarthatjuk tiszta folyami homokban, földben is, amelyet időnként permetezve kell megöntözni. Eltarthatók a gumók föld nélkül is, papírzsákban vagy műanyag hálóban.