A magyar gazdaság még könnyen sebezhető

Imponáló gazdasági növekedést mutat a statisztika. Ugyanakkor az adatokból az is kiderül: nem enyhültek a területi egyenlőtlenségek, társadalmunk örökölt kettéosztottsága fennmaradt. Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke úgy véli, hogy a civil kezdeményezésre formálódó Made in Hungary stratégia sikeréhez még nem állnak rendelkezésre hatásos mechanizmusok.– Gazdaságunk idei növekedése megközelíti az annak idején a polgári párt választási programjában szereplő mértéket. Fenntartható ez a gyarapodás?– Az első negyedévre vonatkozó adat, a 6,6 százalékos növekedés bizonyos értelemben még mindig becslésen alapul, így közelítően teljesül a kormányprogramban jelzett hétszázalékos gyarapodás. Azt mindenképp fontos hangsúlyozni, hogy ez első negyedéves adat. Kialakulásában jó néhány különös körülmény játszott közre. Például az, hogy nagyon alacsony volt a bázis: a megelőző évben 3,3 százalékos növekedést mértünk, ez még az orosz pénzügyi válság hatására alakult így. Látnunk kell azt is, hogy egy negyedévről van szó, még három negyedév adata ismeretlen. A második negyedév növekedése, mely már mögöttünk van, nem lesz ilyen kiugróan magas, bár az is örvendetes mértékű. Egy éven belül a harmadik és főleg a negyedik negyedév a legfajsúlyosabb a növekedés tekintetében: az az időszak még előttünk áll. Tehát az első negyedben mért 6,6 százalékból még nem szabad hétszázalékos éves növekedést „vizionálnunk”, noha a jó indulás fontos.Verseny Kínával– Az ipar növekedése megközelítette a húsz százalékot az első negyedévben. Emögött mennyire sejthető a vámszabad területeken zajlott, nagyrészt adózatlan s a profitot külföldieknek hozó termelés?– A húszszázalékos ipari növekedést összességében nem szabad pesszimistán szemlélni. Még akkor sem, ha ennek nagy részét a multinacionális cégek produkálják. Ez utóbbiaknak megvan az az előnye, hogy ezek a cégek magyar munkaerőt foglalkoztatnak, ezen áruk előtt komoly exportpiacok nyílnak – azaz nem rontja a külkereskedelmi mérleget az ilyen típusú növekedés. Igaz, a jövedelem egy részét kiviszik, de az itt maradó része is igen jelentős. Azaz nem romlik emiatt a hazai össztermék és a nemzeti össztermék – a GDP és a GNP – közötti arány. Gond ellenben az, hogy ha az ország gazdasági növekedését néhány multinacionális ipari vállalat teljesítménye húzza, akkor ez eléggé sebezhetővé teszi a konjunktúrát Magyarországon. Mert ha a világpiacon visszaesik a kereslet ezen termékek iránt, a nagy cégek csökkentik termelésüket, s az a mi GDP-növekedésünket fékezheti. Ezt a veszélyt enyhíthetné a stabil középvállalkozói réteg, amely fizetőképes belső piacra termelne. Számolnunk kell azzal is, hogy ha a körülöttünk lévő országokban stabilizálódik a helyzet, s alacsonyabb béreket kérnek vagy nagyobb kedvezményeket adnak az ottaniak, akkor a multik munkakeresletét is elszívhatják tőlünk. Ennek már vannak jelei. A sárbogárdi Mannesmann-cég kiürítése pedig azt mutatja, hogy ez a fajta verseny nem csupán térségi, hanem globális, hiszen a magyar gyártól kínai üzem veszi át a termelést.– Régóta várt fordulat is bekövetkezett az elmúlt időszakban: az export gyorsabban növekszik az importnál, azaz csökken a külkereskedelmi mérleg deficitje. Számíthatunk e folyamat tartósságára?– Az export dinamikája két-három százalékkal nagyobb a behozatalénál, így a külkereskedelmi rés csökken. Ez annak az eredménye, hogy a nálunk megtelepült nagy cégek garantált exportpiaccal rendelkeznek. S ha ezek behoznak alkatrészeket, itt az összeszerelést elvégzik, majd a terméket kiviszik, akkor hozzáadott érték keletkezik nálunk, s ez a külkereskedelmi mérleget javítja. Ezzel ellensúlyozza egyes ágazatok – például az energiaszektor – hiányát. Jellemző, hogy hazánk külkereskedelme a keleti fejlődő országokkal – így Oroszországgal – szemben deficites, az Európai Unióval szemben azonban szufficites, azaz többletünk van az unióval szemben.– Ez utóbbinak örülhetünk!– Ám azt is látni kell, hogy ez például az Audi-összeszerelésből, az IBM-nek és másnak végzett munkákból adódik. Ezek előnye, hogy innovatívak, szakmakultúrát fejlesztenek, álláshelyeket teremtenek. Hátrányuk, hogy sebezhetővé teszik gazdaságunkat, s nem a világfejlődés élvonalát adják, mert ebbe ma a mikroelektronika, az információs szektor teljesítményei tartoznak, s ezekben nem vagyunk erősek. Sokkal derűsebben nézhetnénk a jövőbe, ha a hazai növekedés nagy részét az információs szektor nyújtaná, amiképpen ez Finnországban látható, ott az utóbbi évek négy-öt százalékos növekedésének háromnegyedét az információs ipar, jelesül a Nokia cég produkálta.Világkínálat– helyben– Elképzelhető, hogy enyhítené gondjainkat, ha a Videoton-csoport, mely húsz-ezres tömeget foglalkoztat, kilépne a névtelenül is magas színvonalon termelő „technológiai vállalatok” közül, és saját márkanévvel próbálna piacot hódítani?– Két szegmensben kellene lényegesen előrelépnünk. Szükséges néhány, világméretekben is jelentősnek számító, magyar bázisú multinacionális vállalat, amely versenyképes lehet minden piacon. E cégeknek a húzó ágazatokban kell működniük. Nem egyszerű ilyet fölépíteni, de a szakmai, kulturális hátterünk megvan. A másik szegmens az egziszten-ciálisan megerősödött kis- és középvállalkozói réteg lenne, amely beszállítója tudna lenni a nemzeti bázisú nagyvállalatoknak és a multiknak, amelyek itt vannak és jelen pillanatban a dinamikát produkálják. Előrevivőbb lenne a saját névvel a pia-con megjelenő vállalat. A biztató az lenne, ha legalább néhány magyar bázisú multit tudna produkálni az ország. Ehhez természetesen a kereskedelmi hálózatot is föl kellene építeni, és látnunk kell: a kereskedelem gyenge pontunk. Hiszen a magyarországi kereskedelmet is a külföldi nagy cégek szervezték meg. És sajnos a jó termékeinket is rosszul forgalmazza a külkereskedelem. Ez keseríti meg például bortermelőink szája ízét. A magyar bor sokkal jobb annál, mint amennyit külföldön el tudunk adni, s főleg annál, amilyen áron értékesítjük.– Várható, hogy az itthoni kereskedelemben a közeljövőben enyhül a „pla-zák láza”, tekintettel arra, hogy a kiskereskedelmi forgalom itthon zsugorodik?– Az április havi négyszázalékos kiskereskedelmi forgalomcsökkenésről szóló adat csak előzetes. Szembeötlő, hogy ez az adat nincs összhangban a GDP-növekedéssel. Ezért hivatalunk felülvizsgálatot végez a kiskereskedelmi folyamatok tisztázásáért. Az eddig kapott adatok már reálisabb képet mutatnak. Ma a nagy plazák foglalnak teret, a kisebb boltok pedig visszaszorulnak, s e folyamat közben nehéz a valós forgalmat mérni. Észre kell vennünk, hogy egyre többen vásárolnak nagykereskedelmi formában. Egy kisvállalkozói réteg költségként számolja el, amit a családnak vásárol, s az adat a nagykereskedelemben jelenik meg. Mindemellett növekedésnek indult a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet. Nőtt a lakossági hitelállomány, föllendült az ingatlanpiac. Ezek is fölhasználási területei a jövedelemnek, ám az itteni költekezés nem jelenik meg a kiskereskedelmi forgalomban.– Riasztó folyamatokra utal ellenben az, hogy az élelmiszer-vásárlás csökken, az építőanyag-forgalom nő. Azaz a társadalom kettészakadása figyelhető meg.– Ennek megvan a realitása: a rétegfogyasztásról kapott számaink ennek nem mondanak ellent. Sőt a térségi GDP-adatok is azt jelzik, hogy a fejlődés, amely imponáló, térbelileg nagyon koncentrált. A keleti és a déli országrész a gazdasági növekedésből csak keveset érzékel. Rokoni körökben is bírálnak engem az említett területen lakók, mondván, ők nem tapasztalnak semmit a fejlődésből. Nonszensz, hogy Budapest és Pest megye adja az ország termelésének 43 százalékát. S hozzávéve pár nyugati megyét: az össztermék kétharmadát termeljük meg az ország területének kevesebb mint harmadán.Jellegzetes magyar áruk– Ezen is segítene az a civil kezdeményezésre formálódó Made in Hungary stratégia. Ez azt siettetné, hogy hazánk ne csak a külföldről behozott selejt kereskedelmi területe legyen, hanem itt gyártsunk olyan élvonalbeli termékeket, amelyek versenyképes magyar áruként jelennek meg az amerikai vagy a távol-keleti piacokon.– A gondolatban előrevivőnek látom, hogy a világpiacon is versenyképes magyar termékekről van szó. Itthon is csak úgy lehet sikeres egy termék, ha a határokon túl is az, mert potenciálisan itt van a világ. Ma számítógépen Amerikából rendelhet meg bármilyen árut a fogyasztó, fizet, egy héten belül megkapja. Olyan árut kell tehát előállítani, amely mindenhol eladható: ez ma a globalizálódó világ alapvető parancsa. Mindamellett lényeges, hogyan érhető el ez a cél. Semmiképp se úgy, hogy állami támogatás jelenjen meg, amelyet egyes vállalkozók felhasználnak azért, hogy amíg el nem fogy, addig se kelljen csinálniuk semmit. Olyan mechanizmusokat kell találni, amelyekben az állami segítség tényleg a valós teljesítményhez járul. Az igény megfogalmazása egyébként feltétlenül fontos. Mindez azonban kevés, mert a valóban működőképes megoldások még nem születtek meg. Az elmúlt tíz évben annyian elmondták, hogy a kis- és középvállalkozásokat támogatni kell, annyi alap létesült, törvényjavaslat fogalmazódott, hogy ezek nyomán a meglévőnél több sikertörténetnek kellett volna lezajlania. Mégsem jellemző, hogy tömegesen lettek volna kicsikből közepes vállalkozóvá, miután a nulláról indultak. Ma a nagyvállalkozói kör vagy a külföldi tőkésekből, vagy a privatizációban meggazdagodott hazaiakból áll össze. Ma a kisvállalkozói réteg tagjai nem tudnak, de nem is akarnak ötven-nyolcvanfős közepes üzemmé fejlődni és akként stabilizálódni. Tehát működik egy nagyon nagy önfoglalkoztató mikrovállalkozói réteg, alig mérhető a közepes cégek hálózata, és él a kisebb számú, de nagyon erős nagyvállalkozói csoport. Az ötvenfősnél nagyobb vállalatok adják ma az össztermelésnek csaknem kilencven százalékát.– Mi ad okot mégis az optimizmusra?– A nagyvállalkozói réteg stabil, összeomlásra ebben a körben nem kell számítani. Emellett a kisvállalkozói réteg is képes stabilizálni a helyzetét, kapcsolódni a sikeres nagyvállalkozókhoz.. Most – ellentétben a kilencvenes évek közepével – nem a fuldoklás közbeni kapkodás figyelhető meg, hanem a középosztályosodás. A korábban aggodalmat keltő lecsúszás megállt, s a középosztály – mutatja ezt a gépkocsi-vásárlás, a tartós fogyasztási cikkek forgalma, az ingatlankereskedelem – elkezdte „fölszerelni” magát.