Ukrajna birkózik nehéz örökségével

Az elszalasztott lehetőségek évei után a nemzetközi pénzügyi szervezetek támogatását élvező, a gazdaság döntő hányadát ellenőrző klánoknak nem elkötelezett kormányfő, Viktor Juscsenko próbálja immár fél éve fejlődési pályára állítani a függetlenség deklarálása óta folyamatosan hanyatló ukrán gazdaságot. Egyelőre látványos eredmény nélkül, ami a terhes örökséget tekintve nem is csoda.Az ukrán nemzetgazdaság összteljesítménye az 1990-es év szintjének a harmadára esett vissza, a beruházások gyakorlatilag leálltak, a vagyon felélése folyik, miközben a meglehetősen gyakran cserélődő kormányok légvárakra épülő stabilizációs programjai egymás után omlottak össze. Az ötvenmilliós Ukrajnának a függetlenné válás után az örökölt torz gazdasági szerkezet mellett meg kellett birkóznia azzal a sokkal is, hogy az addig nyereségesnek hitt, 80 miliárd köbméter földgázt és 30 millió tonna kőolajat felhasználó ipara és mezőgazdasága egyik napról a másikra veszteséges lett. A gazdaság gyakorlatilag összeomlott, 1993-ban a tízezer százalékot is meghaladó infláció nullára írta a megtakarításokat, s a lakosság azóta vár a talpra állásra.Tavaly először nyílt reális esély a fellendülésre, hiszen az 1998-as orosz pénzügyi válság jó légkört teremtett a gazdaságban régóta érlelődő változások bevezetéséhez. A népszerűtlen intézkedések bevezetését azonban ekkor az elnökválasztás blokkolta. Az újraválasztott Leonyid Kucsma azonban mind Moszkvától, mind pedig Washingtontól egyértelmű figyelmeztetést kapott, hogy csakis akkor számíthat támogatásukra, ha lendületet ad a reformoknak, s visszaszorítja a korrupciót. Többek között ezzel volt magyarázható a jegybank elnökének, Juscsenkónak a kinevezése. Az érdemi munka megkezdését azonban hátráltatta, hogy az elnöki rendelettel bevezetett adminisztrációs reform miatt az átalakuló kormányzati struktúra saját munkájának megszervezésével volt elfoglalva.A lassú stabilizálódást mutatja közben, hogy a bruttó hazai termék a három évvel ezelőtti tíz százalék feletti csökkenéssel szemben tavaly már csak 0,4 százalékkal esett, míg az ipari termelés a hivatalos statisztika szerint már négy százalékkal növekedett. E kimutatások szépséghibája azonban, hogy e javulás elsősorban az alacsony bázissal magyarázható, s a gazdaság válságjelenségei csak tovább mélyültek. Az ukrán ipari potenciál leépülése ugyanis megdöbbentő. Az 1990-ben például még 106 ezer traktort előállító gépipar tavaly alig ötezer traktort gyártott. A hadiipari üzemek többsége csődhelyzetben van, felszámolásukat csupán szociális megfontolásokból nem kezdeményezték, míg a könnyűipar, a nulláról újraindítva termelését, a hazai piacon is csak most kezdett versenyképes lenni. A problémák ellenére az alapanyagipar, elsősorban a kohászat jelenti a fő valu-tabevételi forrást Ukrajna számára. Nagy bajban van az átszervezés előtt álló agrárágazat is, tavaly ugyanis a független Ukrajna leggyengébb gabonatermését takarították be, s idén sem nagyon kedvez az időjárás. Így idén mintegy harmadukkal emelkednek a kenyérárak. Jellemző az is, hogy – mint az az ITD Hungary által szervezett befektetői konferenciákon is elhangzott – a vállalatok körbetartozásának mértéke a másfélszeresére nőtt, összege pedig több mint háromszorosa a GDP-nek. Az infláció tavaly a hivatalos adatok szerint az 1995. évi 180 százalékkal szemben csupán 19,2 százalékos volt, árulkodó azonban, hogy a hrivnya 1999-ben 52 százalékkal devalválódott az amerikai dollárhoz képest. Az átlagfizetés a gazdasági szférában így nem éri el a 40 dollárt, s még ha a bérkifizetések elmaradása csökkent is, sokan nem kapják időben kézhez azt sem.Az átlagpolgárhoz hasonlóan szegényes az állam is. Az országnak az 1,2 milliárd dolláros valutatartalék mellett az első negyedévben mintegy hárommilliárd dollárnyi tartozást kellett volna visszafizetni, így csak a sikeres átütemezési tárgyalások mentették meg a csőd bejelentésétől. Mindenesetre jelzésértékű, hogy a nemzetközi hitelezők mentőövet dobtak Ukrajnának.Tavaly már egyre komolyabb gondok jelentkeztek az ország energetikai szükségletének ellátásában is. Ősztől ennek következtében rendszeressé vált az orosz tranzitvezetékek megcsapolása. Mindez odáig fajult, hogy miután csupán májusban 1,2 milliárd köbméter földgázt csapoltak meg engedély nélkül, Putyin többszöri kérése majd figyelmeztetése után egy hónapja Kucsma elnöknek rendeletben kellett megtiltania e tevékenységet. A gázmennyiség egy részét egyébként orosz források szerint reexportálták Magyarországra és Lengyelországba. Közben az ukrán tartozást Kijevben egymásnak ellentmondóan hivatalos körökben is 0,5 és 2,2 milliárd dollárra teszik, miközben az orosz szállító, a Gazprom 2,8 milliárdot követel.Ezek után nem meglepő, hogy a külkereskedelmi forgalom is visszaesett. A fő partner Oroszország, amely a behozatalból 48, a kivitelből 20,4 százalékkal részesedik. Lényegesen lemaradva követi Moszkvát Kína, Törökország, Németország és az Egyesült Államok. A befektetések területén ugyanakkor 18,1 százalékos részesedéssel Amerika vezet Hollandia, Oroszország és néhány EU-ország előtt. A befektetett ösz-szeg nagysága – tavaly összesen 3 247 ezer dollár – azonban mutatja, hogy Ukrajna egyelőre korántsem túlságosan vonzó a nemzetközi tőke számára.