Útkeresés az EU labirintusában

Megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások a Földművelésügyiés Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) és az EU között. Hazánkategészében véve előnyösen érinti majd a csatlakozás, annakellenére, hogy a termőterületek csökkentését, az erdőterületnövelését szorgalmazza Brüsszel. Az igazán értékes területeket azonban nem vonják ki a termelésből, a magyar áru pedigmegfelelő piacra talál. A csatlakozási tárgyalások eddigieredményeiről és a várható fejleményekről beszélt Vajda László, az FVM európai integrációs főosztályának vezetője.– Hogyan látja, illetve képzeli el a magyar mezőgazdaság helyzetét a csatlakozás után tíz évvel? Milyen mezőgazdaságot találunk majd itt, ha minden elképzelésünk valóra válik?– Ha minden valóra válik, akkor olyat, amelynek szereplői úgy érzik, hogy végre megtalálták helyüket Európában, s végre hozzájutnak mindahhoz, amelyekre a mezőgazdaságnak igazán szüksége van a fejlődéshez, akár a forrásokat, akár az infrastruktúrát illetően. Tíz év múlva itt szépen rendbehozott földek, azokon bekötőutak lesznek, minden faluban kiépítik a csatornahálózatot, és a házakban minden meglesz, amely a kényelemhez szükséges. Az emberek tudni fogják, melyek azok a termékek, amelyeket a hatalmas európai uniós piacon el tudnak adni. Az ország minden zugából áramlik majd az áru az EU piacaira. Ide kell valahogy eljutni a belépést megelőzően, majd azt követően is, más-más feltételek között.– Ez utópisztikusnak tűnik most, és igazi szemléletváltást igényel a fejekben is.– Erre mostanában találtam ki azt a hasonlatot, hogy az EU szabályozása olyan, mint egy labirintus. A labirintust egyrészt az jellemzi, hogy tele van fallal, tíz irányból kilencszer falba ütközünk, és ez igencsak elkeserítő. De ahogyan egy labirintusban is van legalább egy út, amelyen keresztül el lehet jutni a célig, így az EU-n belül is van legalább egy. Igazából az a nagy művészet, hogy megtaláljuk, hol van fal, és hogy merre szabad az út. Ehhez alaposan meg kell ismerni az unió jog- és intézményrendszerét és ennek a működését. Csak egy példa: ha a pályázatok beadásának határideje március 31-e, akkor mi hiába adjuk be azt április 1-jén, Brüsszel nem hosszabbítja meg a határidőt egyetlen ország kedvéért. A leírtakat pontosan be kell tartani, különben úszik a támogatás. Az agrár-környezetvédelem tekintetében is nagy pénzek állnak rendelkezésre. Szeretettel szoktuk emlegetni Ausztria példáját, ahol évente 7,5 milliárd schilling folyik be erre a célra. Ám ehhez az is hozzátartozik, hogy már most el kell kezdenünk kiépíteni azokat a rendszereket, gazdasági formákat, bizonylatolást, amellyel tíz év alatt el lehet jutni oda, hogy Magyarország is kapjon 7,5 milliárd schillingnek megfelelő összeget. Másként nem megy.– Tehát mindenekelőtt hátteret és intézményrendszert kell építenünk?– Az első lépés a jogszabályok harmonizálása, e tekintetben Magyarország jól áll. A jelenlegi jogszabályok nagy része megfelel, ezek a közelmúltban születtek. De lépést kell tartanunk az Európai Unió jogszabályainak változásaival. Sok esetben ehhez pénz, támogatás kell, hiszen szerényebbek a lehetőségeink, mint a tagállamokban. Szerencsére a rendszerek kiépítéséhez jelentős támogatást kapunk. A SAPARD-program is előiskolája annak, hogy a majdani uniós, nyolc-tízszer nagyobb vidékfejlesztési támogatásokat megfelelően tudjuk hasznosítani, és további dolog az intézményi háttér és az intézményekben történő technikai lebonyolítás. E tekintetben az EU szigorúbb, mint Magyarország.– Tervezi az unió a saját bürokratikus rendszerének átalakítását?– Az ellenőrzés átalakítását nem tervezik, maradnak a szigorú előírások. Tudomásul kell venni, hogy a közös agrárpolitika azt jelenti: a tagországok közösen hozzák a döntéseket, és azokat mindenkinek be kell tartani. Ha eldöntik, hogy a sertéshús exporttámogatása egy meghatározott összeg, attól egyetlen tagállam sem térhet el, minden exportőr egyforma támogatást kaphat csak, ehhez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet. Az intervenciós intézkedéseket egyformán kell végrehajtani. Most még nagy szabadsága van Magyarországnak abban, hogy ha felmerül valamilyen termelési probléma, azt a nekünk legmegfelelőbb módon oldhatjuk meg. Ha tagok leszünk, akkor is keresni kell a legmegfelelőbb eszközt, de ennek keresésénél figyelembe kell venni, hogy mit tesznek lehetővé az uniós jogszabályok és mit nem. Hiába találunk ideális megoldást, ha az nem egyezik az EU jogszabályaival, nem vezethetjük majd be.– Az elmúlt tíz évet szinte Csipkerózsika-álomban töltötte el sok gazda. Műveli a földet, ahogy műveli, de nem veszi igazán figyelembe a piac törvényeit. Ha nem tájékozódik, nem tart lépést a korral, hiába ő a legjobb gazda, tönkre fog menni.– Ezen segítenek a mi terméktanácsainknak megfelelő uniós szakmai szervezetek, másrészt az ottani szövetkezések. Ott sem úgy van, hogy minden gazda maga találja ki, mit termeljen, nem neki kell piackutatásokat végeznie. A szövetkezés megfizeti azokat az embereket, akik az elemzéseket végzik, technológiát, fajtakínálatot adnak. A szövetkezés gondoskodik a tárolásról, az értékesítésről is. Hollandiában például a paradicsomtermés értékesítésének kilencven százalékát egyetlen szövetkezet végzi. Az mondja meg a termelőnek, milyen fajtát termesszen, mikor szedje a paradicsomot, hova áll majd a kamion, hogyan csomagolja az árut. A gazdának annyi a dolga, hogy termeljen és megnézze, megjött-e a számlájára a pénz. Lehet azon vitatkozni, hogy ez mennyire versenyszerű, de ha az EU országaiban a szövetkezés ennyire koncentrálódott, valami jónak kell benne lennie. Nem véletlen, hogy ez így alakult. Egyszer egy vidéki fórumon odajött hozzám egy gazda, és mondta, sokszor hallotta, hogy szövetkezni kell. Ezért ők is létrehoztak egy új típusú szövetkezetet, de eddig bizony nem nagyon látták hasznát. Rákérdeztem, mire szövetkeztek, hányan vannak. Kiderült, hogy sertéseket értékesítenek, és heten szövetkeztek. Mondtam: ez kezdetnek jó, de majd, ha hétezren lesznek, és hétszázezer sertést értékesítenek, akkor érezik igazán a szövetkezés fontosságát. Idáig el kell jutni, de ma kell elkezdeni, nem a belépést követően. Ha megnő a verseny, egyre nehezebb lesz a fejlődés.– Az EU zárt egység, megvannak a termelési kvóták. Ha bejutunk, lehetséges, hogy a termelést nekünk is vissza kell fognunk.– Az aggodalom nem teljesen jogos. Vannak termékek, amelyeknél léteznek termelési kvóták, és vannak, amelyeknél nincsenek. A sertés- és a baromfiszektorban, a zöldség- és gyümölcstermelésben nincs meghatározott kvóta, ahol viszont van, ott sem igazán a mennyiséget korlátozza, hanem a támogatást bizonyos területnagyságra vagy állatlétszámra adják. Ha valaki támogatás nélkül meg tud élni a piacon, azt nem korlátozza senki abban, hogy további mennyiségeket termeljen. Például a tej vagy a szarvasmarha terén erősen beavatkoznak, valamivel kevésbé a gabonaszektorban, de azért a piacnak is jelentős szerepe van. Azt kell látni, hogy amit ma az unióba exportálunk – egymilliárd dollárt meghaladó értékben –, ez a kívülálló országokból származó bevitelnek csupán az egy százaléka. Az ottani felvevőpiachoz képest ez nem jelentős, tehát vannak még kiaknázatlan lehetőségeink arrafelé.– Ez azt jelenti, hogy bővülnek ugyan a piaci lehetőségeink, de sikeresek csak akkor lehetünk, ha nem sajnáljuk a marketingre fordított költségeket?– Miután a magyar piacon is megnő a verseny, a magyar termelőknek azt üzenem, hogy törődjenek többet a magyar fogyasztókkal, hiszen ez a legközelebbi piac, ahol a legjobban ismerik a magyar termékeket, és hűségesek azokhoz. Elsősorban ezt a tízmillió embert kell a magyar termékekhez kötni. A hazai fogyasztó is jobban jár, ha azonos minőségű, de a külföldinek olcsóbb magyar árut vásárolja. Ehhez azonban a termelők összefogására, versenyképes, jó minőségű és nagy mennyiségben előállított árukra van szükség, mert a nagy áruházláncok kizárólag nagy tételben vásárolnak. Hiába van egy termelőnek gyönyörű áruja, kis menynyiségben nehéz értékesítenie. Persze a csatlakozás után felmennek majd az árak, de a bérek is. Bármennyire is lehetetlennek tartjuk ezt most, ám ha belépünk az unióba, a bérek gyors ütemben emelkednek majd, mert kikényszeríti az unió egységes piaca. Ez ugyanis fékezheti a munkaerő-vándorlást, hazánkban pedig megnő az életszínvonal. Fontos ugyan a marketing is, mégis hangsúlyozom: ahhoz, hogy felkészüljünk a kiszélesedő piaci versenyre, már most szükség van az új típusú és széles körű szövetkezések kialakítására.