A nyertesek oldalára kerülhetünk

A belső EU-kommunikáció azért született meg már 1995-ben, és azért próbáljuk erősíteni most is, hogy a felkészülésnél minél többen tudjanak élni a majdani EU-tagság lehetőségeivel. Ha valaki utánanéz annak, hogy ez a csatlakozás saját életét miként érinti, ha megszerzi a szükséges információkat, akkor már nagyon nagy valószínűséggel a nyertesek oldalán lesz – fejtette ki lapunknak adott interjújában Kovács István, a Külügyminisztérium EU-kommunikációért felelős főosztályvezető-helyettese.– Az EU-kommunikációs stratégiát három szakaszra oszthatjuk: az első a tájékoztatási, az általános EU-ismeretekről szól, a második a közvélemény-felkészítési szakasz, itt a konkrétabb információra helyeződik a hangsúly, a harmadikat lehet akár mozgósításnak hívni – fejti ki Kovács. – Ennek a lényege, hogy minél többen menjenek el szavazni az EU-csatlakozásról szóló népszavazáskor, mindenki lelkiismerete szerint döntsön. A tájékoztatási szakasz nem ér véget az EU-csatlakozással. A szakaszok egymásra épülnek, nincsenek merev határaik. A közvélemény-felkészítési szakasz a tavalyi év óta tart, nem csak a Külügyminisztérium részéről, hiszen a szakmai szféra és a civil társadalom is bekapcsolódik ebbe a munkába. Kiemelkedően fontos az, hogy célcsoportokkal foglalkozzunk – például ifjúság, vidéki társadalom, kis- és középvállalkozások. A harmadik szakaszról még nem beszélhetünk, hiszen az az EU-népszavazást előzi meg. Körülbelül hat hónappal előtte fog elkezdődni.– Mennyiben sikerült elérni azt, hogy az érintettekben kialakuljon valamilyen vélemény az EU-ról?– A Szonda Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek 68 százaléka vélte úgy, Magyarország EU-tagsága pozitív lesz az ország számára, s 65 százalékuk mondta, hogy igennel szavazna a csatlakozásról tartott referendumon. Ez kedvező adat, és 1997-ig visszatekintve 62–67 százalék között mozgott ez a szám. A második szakaszt tekintve még látszanak hiányosságok, ezt az adatok is mutatják. Ha a kérdést ugyanis úgy tesszük fel, hogy az EU-csatlakozás az ön településének, lakóhelyének előnyére válik-e, a biztos igen válaszokat tekintve már 50 százalék alatt vagyunk egy kicsit, és ha a kérdés a családra, munkahelyre vonatkozik, mintegy 42 százalék mondja azt, hogy „igen, biztos”, a többi bizonytalan. Ez nem egyenlő a „nem” válasszal, 7 százalék véli úgy, hogy kifejezetten rossz lesz e vonatkozásokban az EU-csatlakozás. Mindamellett elmondhatjuk, hogy az EU-információk iránti éhség már kialakult. Ez kritikával is jár, tapasztalunk olyan reakciókat, hogy „nem tudunk még erről, adjanak informá-ciót” – de ez tulajdonképpen az első tájékoztatási szakasz sikere. Ma az emberek már érdeklődnek a téma iránt, keresik a sajtóban az információt.– Hogyan lehet kommunikálni azt, hogy Brüsszel homályban hagyja EU-csatlakozásunk várható dátumát?– Ez a kommunikációban nem okoz különösebb gondokat, egyrészt azért, mert az 1995-ben jóváhagyott, úgynevezett belső kommunikációs stratégia sem épült konkrét dátumra. A most készülő új változat pedig az elmúlt öt éven alapul – és nem a dátumhoz, hanem a felkészüléshez kapcsolódik. Másrészt a Szonda Ipsos szerint a magyar közvélemény döntő többsége 2004–2005-re várja a csatlakozást. Természetesen bízunk az EU ígéretében, hogy 2003 elejétől felkészültek lesznek a bővítésre.– Milyen célcsoportokra koncentrál a külső EU-kommunikáció, mit teszünk annak érdekében, hogy a brüsszeli döntéshozók és az EU-tagországok jobban megismerjenek minket?– Az EU külső kommunikációs stratégiáját tavaly hagyták jóvá, az idén utalták hozzá az első költségvetési összegeket, ez 133 millió forint egy évre. Nem mondható óriási öszszegnek, különösen ha azt tekintjük, hogy tizenöt ország és az Európai Bizottság felé oszlik el. Legfőképpen a külképviseletekre építünk. A célcsoportok itt különösen a döntéshozók, döntés-előkészítők, a média, a gondolkodók, a témában jártas kutatók, akik multiplikátor szerepet töltenek be, továbbadnak Magyarországról kedvező információkat. A kommunikáció lényege itt nem a csatlakozás, a hangsúly Magyarországra esik: miért érett, felkészült Magyarország arra, hogy bekerüljön az EU következő bővítési körébe. Észtországgal együtt indítottuk külső kommunikációs munkánkat 1999-ben.– Egyeztetik-e a külső kommunikáció folyamatát a legesélyesebbek között emlegetett országokkal, például Észtországgal és Szlovéniával, vagy akár a visegrádiakkal?– Szakmai egyeztetés természetesen van a különböző fórumokon, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanabból a kommunikációs tervből dolgozunk. Minden nemzet a sajátosságaira épít, ezért nem várható, hogy akár az említett két országgal, akár a luxembourgi hatokkal vagy a Helsinkiben megnevezettekkel közös kommunikációs stratégiát alakítsunk ki. Magyarországon például széles támogatottságnak örvend az EU-csatlakozás, ennek az lehet az egyik oka, hogy mi mindig is Európában éreztük magunkat. A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül úgy látják, nem lenne túl népszerű EU-n kívül helyezni magunkat, s nem valószínű, hogy ez bármilyen szavazói réteget vonzana. Születnek az EU-t bíráló cikkek, tudományos munkák, ám ezek szerzői is inkább utunkat keresik az unión belül.– Parlamenti képviselők is fölvetették: az agrárbirtokok nyolcvan százaléka egy hektár alatti, ezek a területek nem tartoznak az EU közös agrárpolitikája alá, így nem részesülhetnek a közös alapokból. Mennyiben készítik fel a gazdákat és a kisvállalkozókat a várható kihívásokra?– A közös agrárpolitika az EU-n belül is változásoknak néz elébe, nem túl szerencsés a mai helyzetre vetíteni a leendő állapotokat, amikor még nem is tudjuk a csatlakozás dátumát. Kommunikációs szemszögből nézve azt szeretnénk, hogy a kisvállalkozók és a gazdák azokra a változásokra készüljenek fel, amelyek valóban őket érintik. Mondok egy konkrét példát: kannás bort nem lehet majd árulni az EU-csatlakozást követően, palackozni kell ezeket az italokat. A gazdáknak össze kell állni, hogy vegyenek egy palackozógépet. Ha ezeket a kérdéseket megvizsgáljuk, nem lehet gond, hogy egy hektár alatt van a birtokuk, öten például már össze tudnak dolgozni. Azt kell tehát szem előtt tartaniuk, hogy mit kell tenniük annak érdekében, hogy bekerüljenek akár egy támogatási rendszerbe vagy egy kereskedelmi rendszerbe, hogy képesek legyenek eladni a termékeiket. Ezt a tájékoztatást szolgálják az európai információs központok (EIC), melyekből hét működik az ország különböző pontjain. Az ETK-ban, az unió tájékoztatási központjában már most színvonalas tájékoztatáshoz lehet jutni. A csatlakozási folyamat már megindult második szakaszában, amikor magyar vállalkozók is letelepedhetnének vállalkozásukkal az EU-tagországokban, bő információval szolgálnak ezek a központok, így az EIC-k, és az európai információs pontoknál (EIP) is rendelkezésre áll tájékoztatás. Az év végére valamennyi megyeszékhelyen üzemelnek ezek a központok.– Elhangzott, hogy 2000-rel sorsdöntő időszak kezdődik az EU-csatlakozásban. Mennyiben lehet a tárgyalások sikereit, eredményeit kommunikálni?– A tárgyalási folyamat olyan, mint egy ház felépítése. Lehet, hogy a fejezetek megnyitásával feltettük a májusfát a ház tetejére – ez egy látványos szakasz volt, kiemelkedett a földből az épület. Most már a kemény tárgyalási szakasz nem lesz ilyen látványos – ahogy nem lehet látni kívülről, hogy csempéznek, szerelik a fűtést. Szeretnénk, ha 2001 végére le tudnánk zárni a tárgyalásokat. Utána még több szakasz hátravan, így a ratifikációs folyamat, amely ha csúszik is, nem biztos, hogy a tárgyalások miatt történik. A lényeg, hogy mindenki azt érezze, folyik a munka, a felkészüléssel együtt. A vizsgára is sokáig készül az ember, de a végén nem a vizsgától lesz okosabb, hanem a felkészülés periódusától.