Aggasztó a rubel erősödése

Az új adótörvény minapi elfogadása és az export nagy részét kitevő nyersanyagok világpiaci árának rendkívül kedvező alakulása feletti öröm mellett a rubel egészségtelenül gyors és folyamatos erősödése egyre komolyabb aggodalmat kelt a szakértők körében. A legsötétebb prognózisok egyenesen azt vetik fel, hogy újabb, az 1998-ashoz hasonló összeomlás felé halad az orosz pénzügyi rendszer.Bármilyen furcsa, a kedvező konjunktúra miatt kiugróan pozitívan alakuló orosz külkereskedelmi mérleg, ennek következtében a dollár gyengülése (a 32 rubeles kurzusra tervezett költségvetés ellenére a nemzeti valuta az év eleje óta 4-5 százalékot erősödve, ma 27,6-es árfolyamon áll, s a dollár naponta 1-2 kopejkát csúszik lefelé) a pénzügyi rendszer jelenlegi állapotában hosszabb távon árt a nemzetgazdaságnak. Gyorsabban növekszik az inflációs lefékeződik a hazai ipar két éve tapasztalható növekedése. A pénzpiac kényes egyensúlya felborult, ennek nyár eleje óta mind láthatóbb jelei vitákat gerjesztettek a szakértők, de a hatalom gazdaságot irányító körein belül is.A központi bank tömegesen vásárolja fel a dollárt, amelyből finanszírozni tudja az esedékes adósságokat is. Jelenleg bőven van mit felvásárolnia, hiszen az év első öt hónapjában a külkereskedelem nem kevesebb mint 24 milliárd dolláros pozitívumot produkált. A folyamatos intervenció, a havonta 110 milliárdnyi rubelkibocsátás következtében viszont az áprilisi 0,9 százalékos infláció májusban 1,9, júniusban pedig már 2,6 százalékosra dagadt. Ha pedig ez a trend folytatódik, akkor nem teljesíthető a kormány évi 18–20 százalékos árnövekedést előirányozó terve. Ezzel a trenddel párhuzamosan kezd elkopni a ’98-as válság eredménye, amikor is a rubel gyengülése segítette a hazai termelés magára találását s az import csökkenését. A fogyasztási cikkek tekintetében a behozatal az utóbbi hónapokban 35 százalékról 38-ra nőtt, mivel a számítások szerint a rubel egyszázalékos erősödése félszázalékos importnövekedést vonz.E veszélyeket rejtő makrogazdasági helyzet (a pénzügyi szféra disszonanciája és az ipari termelés növekedésének lassulása) aggodalmat keltett a hatalom köreiben is, de a kormány máig nem jutott egységes álláspontra a probléma kezelését illetően. Két fő irányvonalat nem tud-nak összeeggyeztetni. A Mihail Kaszjanov miniszterelnök nevével fémjelzett vonal, szem előtt tartva a hazai termelők érdekeit, a gyenge rubel mellett áll ki. Az 1998 óta alkalmazott receptet előnyben részesítő kormányfő meggyőződése, hogy a rubel erősödése ellentétes Oroszország érdekeivel, s a kissé felpörgő infláció sem okozhat gondot a növekedés ütemének tartása mellett. A másik elképzelést az elnök gazdasági tanácsadója, Andrej Illarionov képviseli legmarkánsabban, a fiatal reformerek 1998. augusztus 17-ig realizált elveit követve. Felhívja a figyelmet az infláció növekedésének felgyorsulására, s figyelmeztet arra, hogy a külkereskedelmi szaldó ilyen látványos javulása mellett nem normális a rubel mesterséges gyengesége.Megfigyelők szerint a rubel Kaszjanov által elképzelt gyengítéséhez a jelenlegi inflációs ráta mellett a dollár árfolyamának 50 százalékos erősítése szükséges, ami a forgalomban lévő rubeltömeg jelenlegi havi 4-5 százalékos növekedésének megduplázódásával járna. Ez pedig két-három hónap alatt százszázalékosra pörgetné fel az évi inflációt, s a hazai termelők segítése előbb-utóbb rájuk ütne vissza az elkerülhetetlen válsággal.Ezzel szemben az előirányzott inflációs ráta tartása érdekében, a rubel erősödését hagyó Illarionov-féle forgatókönyv szerint, az exportbevételekből adódó kötelező dollárfelvásárlás felett a központi bank nem bocsátana ki több rubelt. Az árfolyam így 24-25 dollárig erősödhetne, ami akár ellenőrizhetetlen revalvációs folyamatba csaphatna át, 13-15 dollár/rubeles kurzuson pedig ugyanaz a helyzet adódhatna elő, mint 1998 augusztusában. Erősítheti ezt a tendenciát, hogy az elmúlt két évben elpárolgott a válság árakra gyakorolt hatása is, így azok lassan elérik az 1977-es szintet.A felmerülő veszélyek biztos elkerülésére tehát egyik megoldás sem kínál receptet. Csupán az egyértelmű tehát, hogy a jelenlegi helyzetben fokozottan kiegyensúlyozott gazdasági és pénzügyi politikára van szükség Moszkvában.