Megújulás

Ünnepre készül az ország. Szent István örökségét, az ezeréves magyar állam történelmét ma már szabadon, torzítások nélkül értékelhetik a tudósok és a politikusok. A hangsúly kerülhet máshová ezekben az elemzésekben, de egy dolgot feltehetően minden szónok megemlít ünnepi beszédében. Ez pedig a magyar állam megújulóképessége. Tatár, török hordák dúlása, osztrák, német, orosz elnyomás után mégis sikerült a független magyar állam megteremtése, megőrzése.A legújabb köztársaság tizenegyedik évébe lépett. Európához tartozik, mint ezer éve mindig is, és most csatlakozni kíván a modern államok uniójához. Második köztársasági elnöke, Mádl Ferenc a következőképpen beszélt erről Székesfehérvárott, a milenniumi zászló átadásakor: „Ami a Westminsterben, Toledóban, vagy a Wawel esetében ma is épen látható, az Székesfehérvárott csak romokban, üres szarkofágban, falmaradványokban maradhatott meg. Mégis meg tudtunk kapaszkodni, életet és kultúrát teremtettünk itt a Kárpát-medencében. Megérhettük függetlenségünk újjászületését, hűek tudtunk maradni a Szent István-i örökséghez.”Ez a holnapi ünnep egyik legfontosabb üzenete. Ehhez persze el kellene jutni a mostanában oly sokat emlegetett nemzeti megbékéléshez. Nem csupán szavakban, hanem tettekben is. Még ma is kísért Mohács átkos szelleme, amikor külső ellenség fenyegetése sem tudta egységbe szólítani a haza valamirevaló erőit. Ma soha nem látott lehetőség előtt áll az ország, de sokszor tűnik úgy, egyesek képesek még ezt is eljátszani, szűk látókörű, csak önös érdekeiket figyelembe vevő gondolkodásuk miatt. A köztársaság elnöke erről azt mondta: „Itt, Szent István temetkezési helyénél hittel valljuk, hogy egy jobb és igazabb új évezred felé vezető útra léphetünk e a millenniumi esztendőben. Nem csupán gazdasági, de szellemi-erkölcsi értelemben is emelkedő nemzetté válunk, amire most minden történelmi esélyünk megvan.” Erős hit kell hozzá, de bíznunk kell abban, hogy megértik ezt azok is, akiknek most, Szent István ünnepén, emelkedett gondolatok helyett olcsó demagógia jutott csupán az eszükbe a tűzijáték ára és a szegénység elleni küzdelem álösszefüggéseiről. Reménykednünk kell abban, hogy akik most unják az ünneplést, egyszer mégis megértik lényegét és értelmét. Természetesen nem elvtelen összeborulásra kell gondolni, csak annak megértésére, hogy – akár hatalomban, akár ellenzékben – az ország szolgálata a legfontosabb. Csendesebb, nyugodtabb lenne a közélet, ha azok, akik jelenleg csak a kormány lejáratásában, gyalázásában tudják kiélni ellenzékiségüket, megtalálnák szerepüket az előbb említett szolgálatban.A kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feloldhatóságára egyébként szintén Szent István tovább élő, ma is ható szellemisége szolgáltatta a legszebb példát. Az ortodox egyház az idén tavasszal szentjei közé fogadta őt. Így a magyar államalapító segíti a kettészakadt kereszténység közeledését. A magyar millennium ünnepén érdemes ezen elgondolkodnia a sokfelé szaggatott magyarságnak. Megértése lesz az igazi megújulás!