Új korszak

Ünnepélyes keretek között tegnap beiktatták hivatalába Mádl Ferencet, Magyarország új köztársasági elnökét. Rendhagyó és hagyományteremtő volt maga a ceremónia is, de nem ezért nyitott új korszakot hazánk történelmében a díszzászlóalj menete és a 21 ágyúlövés. A leglényegesebb változás az, hogy a harmadik köztársaság második elnöke immár nem „ellenzéki”, miközben a kormánypártiság „bélyegét” is csak azok kísérlik meg rendre rásütni, akik nagyon nem akarnak új stílust, új kulturáltságot a politikában és a közéletben. Mádl Ferenc kiépítheti végre a nem paktumokon alapuló, hanem valóban pártok fölött álló elnöki intézményt, amely egyik biztosítéka lehet a társadalmi és politikai megbékélésnek, amit egyébként a leköszönő és a hivatalba lépő államfő egyaránt a legfontosabbnak tartott a közeljövőben elérendő célok között. Nem pártirodák mélyén fogalmazódott meg ugyanis a nyugodtabb közélet, a higgadtabb párbeszéd iránti vágy, hanem a hétköznapi emberekben, a magyar polgárokban, akik Mádl Ferencet máris a legismertebb és legnépszerűbb közszereplők közé sorolják. A humanista jogászprofesszor, akit kritikusai is rendkívül szelídnek tartanak, személyiségéből fakadóan fog példát mutatni abból, hogyan kell vitázni azokkal, akiknek nézeteivel egyáltalán nem értünk egyet, és hogyan kell integrálni a sok – esetenként egymásnak ellentmondó – akaratot a nemzet felemelkedése érdekében. Elsősorban nem hatalmat kapott ehhez, hiszen jogköre erősen korlátozott, hanem megfelelő méltóságot, ami lehetővé teszi, hogy hangja, mondandója, európai stílusa eljusson az ország legeldugottabb zugába és külföldre is.Ő maga úgy fogalmazott egy interjúban, hogy „időnként egy szép beszédben vagy írásban” el kívánja mondani véleményét a feszítő gondokról. Többek között a szegénységről, ami a hatgyermekes parasztcsaládból induló, segédvájári oklevelére is büszke, nemzetközi hírű profeszszor szájából hitelesebben hangzik majd, mint a szociális érzékenységet a baloldal számára kisajátító milliárdos néptribunok kortesbeszédeiből. Morális ereje ötvözi a legmagasabb közjogi méltóságból fakadó és a megélt, küzdelmes élet során összegyűjtött energiákat, így azok is könynyebben elfogadják tőle adott esetben a jóindulatú figyelmeztetést, akik kevesebb eredményt tudnak felmutatni a rájuk bízott terület problémáinak megoldásában.Kérdés persze, milyen fogadtatása lesz az új stílus meghonosítására irányuló törekvéseknek azok körében, akik a parlamenti szavazáskor sem tudtak fölülemelkedni kicsinyes érdekeiken. Az ünneprontás legcsekélyebb szándéka nélkül meg kell jegyezni, hogy borzasztóan nehéz lesz a farkasüvöltést a bárány szelídségével elhallgattatni. Ráadásul az ellenzéki Tartuffe-ök, a gyűlölködést szítók, a vádaskodók, a közéletet mérgezők a nyilvánosság előtt ártatlan képpel szintén békéért sírnak, Mádl Ferencet viszont meg sem próbálhatják felhasználni arra, hogy álszentségük általa nyerjen igazolást. Ezért nyilván támadni fogják, kétségbe vonják majd pártatlanságát, ezzel is bizonyítva, mennyire őszintétlen szóbeli vágyakozásuk a megegyezés iránt. Szerencsére eddig sem vezettek semmilyen eredményre a sanda célozgatások az Antall-kormányban való szerepvállalására, az egészségesen gondolkodó emberekre hatástalan volt a jelölése és megválasztása körüli médiahisztéria. Feltételezhetően semmilyen csorbát nem szenved majd tekintélye a későbbi támadások során sem.A Parlament előtti Kossuth téren mindenesetre tegnap elkezdődött valami, és ennek a folyamatnak – ha sikerrel jár – csak nyertesei lesznek. Ez pedig valóban új korszak beköszöntét jelenti majd.