A vas és fűrészpor városa

A romániai helyhatósági választásokat megelőző héten Erdélyben tartózkodtam. Pontosabban Hargita megye egyik kisvárosában, a közel nyolcezer lélekszámú Szentegyházán, amely egykor virágzó vasiparáról volt híres. Még néhány éve is a Székelyföld egyetlen vaskohászati központjának számított.A városka arculatát a múlt század végén a vaskohászat és a fémmegmunkálás határozta meg. Napjainkban alig néhány százan keresik a kenyerüket a helyi vasüzemben, s ha valami csoda folytán valamely vállalkozó látna fantáziát a megmentésében, akár jövője is lehetne.Csodák azonban nemigen léteznek. Pedig a régi-új polgármesternek, Rus Sándornak több elképzelése van arról, hogy miként lehetne újra életet lehelni ebbe a kohászati komplexumba. Neki szó szerint a vérében van a fémkohászat iránti vonzódás, hiszen egykor az édesapja volt ennek az üzemnek a főmérnöke, majd igazgatója. Néhai Rus Sándornak még ma is számos tisztelője akad, s a fia szintén közkedvelt. Ezt fényesen bizonyítja az, hogy a június 4-i helyhatósági választáson – több mint 50 százalékos szavazataránnyal – fölényesen utasította maga mögé vetélytársait. A negyvenegy éves mérnök-tanár apja örökébe lépett: kohómérnökként dolgozott hosszú évekig. Angolnyelv-tanárként pedagógiai képességeit kamatoztatta. Önkormányzati teendőinek ellátása mellett javában készül a doktori cím megszerzésére.„Olyan városban szeretnék élni, ahol ipari termelés folyik. Az állattenyésztésben, a gazdák portáin fajállatok biztosítják a jó minőségű tejet és a húst. A hagyományokat őrzők, köztük a kézművesek, szövők, fonók, fafaragók nem filmfelvételeken, kopott kópiákon lelhetők fel, hanem nagyon is aktívan, a munkájukat végezve s annak gyümölcsét élvezve” – fogalmazta meg hitvallását a választások előtt a szavazópolgároknak.A több településmagból álló (Szentegyházasfalu, Szentkeresztbánya) városka őrzi falusi, mezőgazdasági, valamint állattenyésztési arculatát. A mindennapi pénzügyi gondokat, nehézségeket enyhíteni tudják a gazdálkodási önellátásban rejlő adottságokkal és termékeik piacra juttatásával.Az utóbbi egy-két évben sorra jelentek meg a városkában a befektetők. Jó részük az anyaországból érkezett, mások – a Magyarországon keresett pénz értelmes és egészséges befektetésének köszönhetően – a helyi lakosok köréből kerültek ki. Egyre több szentegyházi lát fantáziát abban, hogy inkább helyben próbáljon szerencsét, mintsem a szülőföldjétől távol, a határon túl.– Itt kell maradni, és kinek-kinek ereje, lehetősége szerint tenni városunkért, magunkért – mondta a polgármesterjelöltek közös fórumán Burus Tibor tanár-vállalkozó, amikor vázolta terveit, a vállalkozásokkal kapcsolatos kilátásait. Burus Egerben szerzett földrajztanári oklevelet, de anyagilag inkább a helyi Filkomex Kft. társtulajdonosaként a személyfuvarozásban érdekelt.Szerencsére mind több külföldi időz szívesen Szentegyházán és a város közelében lévő kirándulóhelyeken. A helyi termálfürdő fejlesztése is azt a célt szolgálja, hogy a Szentegyháza gyöngye néven ismert strandot mind több ide érkező megismerje, s kedvére megmártózzon 25 Celsius-fokos vizében.Egyre többen próbálkoznak a vendéglátással, a falusi turizmusban rejlő lehetőségekkel. A visszakapott erdőbirtokokból kitermelt fa is alkalmat kínál egy-egy család számára fafeldolgozási vállalkozás beindítására. A gondot az okozza, hogy egyesek megfeledkeznek az erdők pótlásáról, továbbhasznosításáról. Rus Sándor úgy véli, a jövőben nagy harc lesz a volt erdőtulajdon teljes visszaadásáért. Burus Tibor szerint is fontos, hogy az erdők és a termőterületek ne menjenek át idegenek tulajdonába. E kincsek visszaszerzésével és megtartásával a leszármazottak tartoznak az elődök emlékének.A fafeldolgozásnak köszönhetően elképesztő mennyiségben termelődik és válik semmivé a fűrészpor. Rus Sándor tisztában van ennek az energiahordozónak a jelentőségével, s megtette a szükséges lépéseket a hasznosításáért. Minden remény megvan arra, hogy a dán környezetvédelmi minisztérium segítségével fűrészporral oldják meg a város fűtését.