Milliós játékok zsenik nélkül

A közszolgálati televíziókban egyáltalán nincs vetélkedő, a kereskedelmi csatornák pedig egyre nagyobb nyereményt kínálnak az egyre bugyutább kérdésekre madott válaszokért. Igaz – és ez már a profi kvízjátékosok véleménye –, a valamikori autónyertest nem engedik a tízmilliók közelébe, mert nem szeretnék, ha valaki elvinné a fődíjat. A huszonegy győztes – jobb híján – magánvetélkedőt szervez, amelybe néha még Vágó István is beszáll, nem kevés sikerrel.A profi játékosok legtöbbje meglehetősen önérzetes ember, és semmi pénzért nem menne el például a Szerencsekerékbe. Aggódva figyelik, miként infantilizálódnak a kereskedelmi tévék vetélkedői.– A legutóbb például azt kérdezte Vágó, mi Zámbó Jimmy keresztneve – dohog egyikük azon, hova is jutott a világ. A tévétársaságok külföldi licenc alapján vásárolják meg a vetélkedőket, azokat pedig az amerikai átlagember szellemi színvonalához szabták. A magyar pedig – így tartják – jóval műveltebb és igényesebb náluk. Mindezek ellenére mindannyian megpróbáltak már bejutni a két kereskedelmi tévé milliós játékába, de egyiküknek sem sikerült – úgy vélik, az előselejtezőkön kiszűrik őket, nehogy elvigyék a fődíjat.M. Nagy József volt az első, aki országos ismertségre tett szert a Mindent vagy semmit! játék segítségével – az autót hajszál híján elvitte, de az utolsó fordulóban kikapott egy diáklánytól. Ő személyesen is beszélt a Tv 2-n futó játék szervezőivel, de azt a választ kapta, hogy ez az a játék, ahol mindenki játszhat, ezért nem szerencsés a profikat bevonni.– Szóval mindeki játszhat, csak én és a barátaim nem – kommentálja a játékosok klubjának szervezője, aki úgy véli, a tévék érdekeltek abban, hogy minél több nyeremény házon belül maradjon, ezért aztán odafigyelnek a játékosokra. Arra is volt példa, hogy egy tucatnevű autónyertes bejelentkezett az emelt díjas telefonon, mire visszahívták, és megpróbálták kipuhatolni, hogy ő az-e, akinek gondolják. Az volt, ezért aztán udvariasan elköszöntek – majd hívják.Az adóforintokból fenntartott televíziókban immár egyetlen olyan vetélkedő sincs, ahol a szellemi képességeket lehetne kamatoztatni. Az utolsó, az IQ kaszinó keserű szájízt hagyott a résztvevőkben: a játékosoknak tizenhárommillió forinttal, a nézőknek ennek a felével tartozik a szervező – be is perelték érte a kárvallottak. A kereskedelmi tévéknél jobb a kínálat: a Tv 2-n a hét hat napján játszhat valaki (négyszer a Szerencsekerék, kétszer a Multimilliomos most vagy soha van műsoron), a Mindent vagy semmit! utódját, a Milliót vagy semmit! elnevezésű játékot egyelőre „pihentetik”. Az RTL Klubon a nyári szünet után most indul újra a Legyen Ön is milliomos!, a Nap tévében ketten vetélkednek, és a Budapest tévén is van egy kvízválasztó. A nyeremények nagyon különböznek: utóbbiban csaptelepeket vihet haza az okosabb vagy szerencsésebb, a reggeli műsorban milliót ígérnek annak, aki túljut a tizenegy fordulón, az RTL-en a tíz helyesen megválaszolt kérdés 33 milliót, a Tv 2-n tizenöt jó tipp 25 millió forintot érhet.Rádiókban gyakrabban lehet kisebb értéket nyerni. A Ki nyer ma? öt kérdésre kétezer-ötszázat fizet, a Petőfi rádió napi Korkérdése kétezer forintos könyvutalványt jelent a győztesnek. A Gordiusz Műhely tárgynyereményeket kínál, a Bartók Muzsikáló reggelje CD-t, koncertjegyet.A piac tehát nem túl nagy, mégis vannak úgynevezett „megélhetési játékosok”, akik megpróbáják így megkeresni a betevőt. Ők hivatásszerűen készülnek a megmérettetésekre: például egy könyv elolvasása, az opera megtekintése okozta szellemi öröm kevéssé érdekli őket, inkább megtanulják a szereplők neveit, a szerző adatait, a sztorit és a szereposztást. És persze olyan is akad, aki csak szórakozásnak, szellemi kalandnak fogja fel az egészet, és magáért a játék öröméért játszik. Ezek az emberek nemcsak a kamerák előtt találkoznak, hanem a hétköznapokat is megosztják egymással egy-egy eszmecsere erejéig.A játékosok klubjába azok kerülhetnek be, akik elvitték a főnyereményt a Mindent vagy semmit!-ben (huszonegyen vannak), vagy ennek közelébe jutottak, és más vetélkedőkön is bizonyították, hogy szellemi kapacitásuk alapján a legjobbak között van a helyük. Van közöttük temetői idegenvezető (őt tartják a legjobb női játékosnak széles e hazában), egyetemista, újságíró, a legtöbben pedig tanárok. Hetente találkoznak egy hatodik kerületi kiskocsmában, ahol sörök mellett vizsgáztatják egymást a hét közben kitalált kérdésekből. Minden hónap első szombatján vetélkedőt szerveznek (ma délután háromtól például utánpótlás-kereső versenyt hirdettek az Arany János utca 10.-ben), a kérdéseket és a díjakat maguk viszik, és hogy minden olyan legyen, mint a tévében, összedobott pénzből nyomógombokat, eredményjelzőt is csináltattak. A jók közt a legjobb díszkardot vihet haza a következő vetélkedőig – ha valaki kétszer is nyer, örökre megtarthatja a díjat. Duplázni azonban még senkinek sem sikerült.Az autónyertesek már a Merlin Színházban is rendeznek szellemi párbajokat, a közeljövőben pedig azt tervezik, hogy általános iskolásoknak szerveznek országos bajnokságot.– Saját, Huszonhetek bajnokságának nevezett vetélkedőnk az igazi csata – mondja M. Nagy. – Nálunk vérre megy minden, a játéknál nem tudunk komolyabb dolgot elképzelni. A tévés vetélkedőkben sem fordulhat elő olyan, hogy egy igazi játékos leadja a pontot valakinek.Pedig néha nem ártana taktikázni, mert a műsorkészítők gyakran élnek ezzel a fegyverrel. Furcsa helyzet állt elő például a Nap Tv Millenniumi vetélkedőjén, ahol egy hölgy „veszélyesen” közel került a fődíjhoz. A nyolcadik fordulóra behívtak egy korábbi autónyertest, aki gond nélkül legyőzte. Igen ám, de az ötödéves történészhallgató is elkezdett menetelni a játékban, ezért ellene további autónyerteseket kellett behívni. A fiatalember, aki annak idején a többmilliós Honda helyett a nézők meglepetésére a pár százezer forint értékű takarékjegyeket választotta, a hatodik fordulóban nem tudta Papp Laci súlycsoportját, ezért kikapott egy kollégájától, aki maga sem tudott túljutni a hatodikon. Nagyon úgy fest, nem kell kifizetni a milliót (a játékosok különben sérelmezik, hogy ebben a játékban az egyes fordulók után nem mondják meg, mi a nyeremény, ezért nem tudják reálisan mérlegelni, hogy érdemes-e kiszállniuk), a gyártás pedig megúszta a műsort Forma–1-jegyek és más apróságok ajándékozásával.Vágó Istvánnak is komoly esélye lett volna autót nyerni saját műsorában – állítják egyöntetűen a játékosok, akik nagyon örülnek annak, hogy a népszerű műsorvezető néha maga is beáll közéjük játszani. Első alkalommal csak azért nem nyerte meg a privát vetélkedőt, mert az utolsó kérdésben tévedett: elszúrta a „Nehéz szatírát nem írni” mondás szerzőjét.– Elhamarkodtam a választ, pedig tudtam, hogy Juvenalis – emlékezik a népszerű műsorvezető, aki nem bánja, hogy a Mindent vagy semmit!-ben nem játszhatott, de most már szívesen ülne át a másik székbe. Nem azért, mert a Legyen Ön is milliomos!-ban jóval nagyobb a nyeremény, hanem mert ez alaposabb játék. Értetlenkedésemre kifejti: a régi műsorában nem volt gondolkodási idő, ezért a gyorsaság, a jóldiszponáltság volt a döntő, most viszont van idő elgondolkodni egy-egy kérdésen.Vágó István egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a kereskedelmi tévék infantilizálták a kvízjátékokat. Ez egy új műfaj – állítja –, és nem az az érdekes, hogy mit tud a játékos, hanem az, hogyan bírja idegekkel a csatát. Ez nem műveltségi játék, a kérdések hétköznapiak, és a közönség erre kíváncsi – a műsor nézettsége is ezt igazolja, hiszen jóval többen nézik meg, mint annak idején a másikat. A televízió ma már nem kultúrapótló, hanem valami más – emberi drámákról szólva szórakoztat.Arra a kérdésre, hogy mit érzett magánemberként akkor, amikor meg kellett kérdeznie a játékostól a Paula és Paulina szappanopera férfi főszereplőjének nevét, Vágó István így válaszolt:– Remélem, elhiszi nekem, hogy magánemberként nem szoktam Pauláról és Paulináról beszélgetni. Műsorvezetőként kompromisszumot kell kötnöm a viszonyokkal, és azt is tudnom kell, kik nézik a műsort. A Legyen Ön is milliomos! pszichodráma, a kérdés pedig csak eszköz ahhoz, hogy kommunikáljak a játékossal. Olyan ez, mint egy aréna, benne egy gladiátorral, akinek az a célja, hogy legyőzzön engem. És ott ül az ezerfejű cézár, a közönség, aki igazából nem arra kíváncsi, hogy tudja-e a választ a játékos, hanem arra, hogyan taktikázik, hogyan állja a csatát és tud-e győzni.A játékosok úgy gondolják, a magyaroknak jár egy olyan vetélkedő, amely nem a hülyeséget és a középszert isteníti. Bizonyítékul a komoly műveltséget követelő Mindent vagy semmit! műsor valamikori nézettségét említik, és azt mondják, több évvel a műsorok után ma is megállítják őket az utcán a legkülönfélébb társadalmi csoportokhoz tartozó emberek.– A Mindent vagy semmit! elöregedett, ezért vettük le a műsorról – állítja Stipsicz Károly, a Tv 2 műsorigazgatója, aki magánemberként maga sem nézne meg mindent a csatorna által sugárzott műsorok közül. A náluk futó Szerencsekerék a világ legrégebben vetített vetélkedője (Törökországban például háromórás egy-egy műsor!), talán azért, mert ez a keresztrejtvény tévés változata. – A Milliót vagy semmit! most épp szünetel, de bármikor elővehetjük – mondja a műsorigazgató, aki szerint sokkal biztosabb dolog az ezerszer kipróbált, aprólékosan leírt és bevált ötleteket átvenni, mint újat kitalálni. (A műsor megvásárlásával kapott „biblia” még azt is leírja, hány kamerát és hova kell lerakni, hogyan hangsúlyozzon a műsorvezető és mit kérdezzen.) A vetélkedők nézettsége vetekszik a híradókéval, ezért nem csoda, hogy reklámszempontból igen értékes helyei a műsoridőnek.A játékokba emelt díjas telefonokon keresztül lehet bejelentkezni. A Tv 2 hasonló szolgáltatását eddig több mint hetvenezren hívták, a jelentkezések száma egyre nő. Ennek ellenére nem jelentős tétel az ebből befolyó összeg – állítja Stipsicz Károly. Komoly pénzt majd az internetes játék hozhat, de erre még várni kell pár évet. A műsorigazgató szerint véletlen, hogy az autónyertesek eddig nem kerültek be a játékosok közé, de annyit elárul: ez nem a szuperintelligensek játéka, nincs értelme profikat játszatni, mert az ő helyükbe nem tudja beleképzelni magát a néző. A csatornának az a fontos, hogy minden korosztályt a képernyő elé ültessen, ezért igyekeznek olyan kérdést is feltenni, amit például csak a gyerek tud megválaszolni, hogy a család minden egyes tagja bekapcsolódjon a játékba, és mindekinek legyen sikerélménye. Dráma kell és interaktivítás – summáz a vezető, aki végül elszólja magát, mondván, hogy „retteg attól, hogy valaki elviszi a fődíjat”. Az az elvük, hogy nem szórják könnyen a milliókat, de időnként azért nyerhet valaki, hogy a nézőkben fennmaradjon az érdeklődés. Végezetül azt is megtudom: már dolgoznak egy saját – tehát magyar – vetélkedőn, amelybe telefonon is bekapcsolódhat majd a néző.– A Mindent vagy semmit!-nek igazából a közszolgálati televíziókban lenne a helye, ha azokat érdekelné az ilyesmi – vélekedett.Míg a játékosok a milliókért izzadnak, a vetélkedők a nézőkért vetélkednek. A szakemberek szerint egy jó műsorvezető képes eladni a műsort – Vágó István rátermettségét senki nem vitatja, de a „tévékettősök” úgy gondolják, jó választás volt Jakupcsek Gabriella („akiből a játék előhozta a bölcsészt”), és sikeres műsort tudna csinálni Pálfy István is. A közvéleménykutatások egy meglepő adattal is szolgáltak: a kétmilliós vetélkedő nézői közt más műsorokhoz képest kiugróan magas a felsőfokú végzettségűek aránya.Mérő László pszichológus-matematikus játékelméletről és racionális gondolkodásról írt könyveit több nyelvre lefordították, emellett ő is nyert már autót a Mindent vagy semmit!-ben. Ő nem osztja társai elítélő véleményét az új játékokról: a korábbiakat egyfajta sportként aposztrofálja, ahol gyorsan kellett dönteni, a jelenleg futó vetélkedőket pedig az ember életében egyszer bekopogó nagy lehetőségként említi.– Most tudatosan létrehoznak egy olyan teret, ahol az ember „rákészülve” szállhat szembe a sorsával, de – akár a hétköznapokban – többnyire itt sem tud élni a felkínált lehetőséggel. Ennek a játéknak az a motorja, hogy az otthon, kényelmes fotelben ülő néző bekiabálhatja a választ, de ugyanakkor tudja, a reflektorfény valószínűleg őt is megzavarná. Itt nem jó, ha siet a játékos: a közönség a drámára kíváncsi, ehhez pedig hatásszünetek szükségeltetnek. A Mindent vagy semmit! megnyeréséhez kellett egy speciális képesség – gyors reakció például –, de ezek az emberek „az ész jogán” általában a hétköznapokban is okosabbak, sikeresebbek a társaiknál. Az új kvízműsorban újfajta játékosok a nyerők – nem szuperintelligensek, ugyanakkor jó taktikusok (a bugyuta kérdés becsaphatja ugyan az intelligens embert, de a három segítség épp ennek kivédésére hivatott), és bírják a feszültséget. Én nem bánom, hogy Zámbó Jimmy keresztnevét is megkérdezik – vallja a matematikus –, mert ma ezt is kell tudni, még akkor is, ha harminc év múlva már senkit sem érdekel. Nem hiszem, hogy ez csökkentené a színvonalat, ellenkezőleg – fontossá teszi a hagyományos tudást, és tiszteletet ébreszt, ha azt látja a néző, hogy valaki otthon van a mában, de nagyon jól ismeri a klasszikus értékeket is. Ebben a játékban nagyon kell a szerencse is, mert olyasmit is megkérdeznek, ami nem tanulható – az amerikai fődíjat például úgy vitték el, hogy tudták az utolsó kérdésre a helyes választ, miszerint egy molylepke tette tönkre az első számítógépet. A huszonegy autónyertesből egy-kettő nyerné csak meg a több tízmilliós fődíjat.Az autónyertesek (legtöbbjük esetében egyébként külön kálvária volt hozzájutni a megszolgált díjhoz) nem adják fel. Van, aki álnéven próbálkozik a nagy nyereménnyel kecsegtető játékba való bejutással, mások pedig fáradhatatlanul válaszolnak az emelt díjas telefonos kérdésekre. Legutóbb épp azt kellett villámgyorsan bepötyögniük, hány méter mély a Mariana-árok.– Majd legközelebb biztosan viszszahívnak – reménykedik egyikük, aki nem tudja hirtelen eldönteni, hogy a megnyerhető pénz, vagy a tévé adta népszerűség-e a fontosabb.