Picurka elment...

„Várjál, mindjárt megyünk sétálni” – a meghökkentő sírfelirat egyKözép-Európa-szerte párját ritkító helyen olvasható: Alsónémediben,a kisállattemetőben. Itt hantolják el a gazdik kedvenceiket, „akiknek”még halálukban is megadják a kellő tiszteletet. Meglátszik ez a temetőn is:olykor embereket sem temetnek el ekkora pompával.Mintha egy más világba csöppennénk, amikor Alsónémedinél lekanyarodunk az ötös útról. Gyönyörű csokrok, ápolt sírhantok, a wimbledonihoz fogható gyep, márvány és gránit emléktáblák Csöpinek, Picurnak, Alexnek, Yvettnek. Ez dukál ma az olyan kisállatnak, amelyikről a gazdája úgy gondolja, hogy halálában is megérdemli a jó bánásmódot. Eddig mintegy nyolcszázuknak – köztük papagájoknak, galamboknak, teknősöknek, tengerimalacoknak – volt szerencséjük ilyen megtiszteltetésben részesülni.Első látásra azt hihetnők, hogy ez kizárólag úri passzió.– Épp ellenkezőleg – világosít fel a készséges, két kutyát terelgető Józsi úr, a gondnok. – Gazdagok csak elvétve akadnak a temettetők között, azok is inkább fogtechnikusok: a fogukhoz verik a garast, és minden fillért megnéznek.Érdekes módon – ahogy tapasztalta – leginkább a kispénzű nyugdíjasok és a fiatalok vélik úgy, hogy kedvenceiknek megfelelő körülmények között kell nyugodniuk. Azok is jönnek, akik panellakásban laknak, és nem lévén kertjük, nincs hova temetniük az exkedvenceket. A temetés és a ceremónia a mai árakhoz képest nem kerül sokba: a szerényebb huszonötezer, a nagyobb pedig harmincezer forint. Ebben benne foglaltatik húsz évre a sírhely, a koporsó, a kopjafa vagy kereszt, a névtábla és egyévi sírgondozás. A szemfedelet maga Józsi úr készíti, ő a mindenes, locsolja és ápolja a nyolcszáz sírt. Ennek „folyományaként” a temető tényleg pompázik.– Ez pedig egyáltalán nem pénzkérdés – állítja a temető tulajdonosa, Varga József állatbarát, aki egyébként vendéglátásban utazik, és csak passzióból hozta létre a temetőt.– Csak hozzáállás és odafigyelés kérdése, hogy a gyep mindig le legyen kaszálva, és a sírokat gondozzák. Ilyet először az Egyesült Államokban láttam, ahol nagy kultuszuk van a kisállattemetőknek. Az ötletet hazahoztam és megvalósítottam. Kellemes érzés ide kijönni, még ha nincs is anyagi hasznom belőle.Mikor arról beszélünk, hogy tudomásunk szerint eddig nem fordult elő lopás a temetőben, felcsillan a szeme.– Állítom: ha egy hely rendetlen, akkor ott rendetlen a látogató is. Ha rend van, akkor ott nem mernek rendetlenkedni. Amúgy sok furcsaság fordul elő a temetőmben – teszi hozzá távozóban.Bele is botlunk a több száz négyzetméteres területen. A kisállat kategóriájába egyáltalán nem illik bele az a ló, amelyet állva temettek el Vargáék, ingyen és bérmentve, mondván, negyedszázadon át szolgálta a gazdáját, enynyit megérdemel. A sírral amúgy mindig gond van, állandóan megsüllyed, utána kell „dolgozni”.– A galambsírral nincs ennyi gond – mondja elmélázva Józsi gondnok.A kapuban ekkor fehér furgon tűnik fel. Egy házaspár száll ki belőle, mindketten odasétálnak egy dupla sírhoz. Matatnak körülötte néhány percig, majd felegyenesednek. A semmibe réved a tekintetük. Lassan visszaballagnak a kocsihoz. A kapunál szóba elegyedünk.– Havonta kijárunk – mesélik könnyes szemmel. – Volt két édes keverék kiskutyánk, az egyik hőgutát kapott a Duna-parton, a másik elszenderült. Mindkettőt Picurkának hívtuk. Nagyon hiányoznak. De legalább a temető szép – mondják hálásan búcsúzóul.A kisállattemetővel rokon intézmény az első magyar házikedvenc-hamvasztó.Esztergár Éva teljesen normális. Igaz, ezt sokan kétségbe vonják, mivel szerintük bolond, aki kisállatok kegyeleti hamvasztásával foglalkozik. Holott az üzletvezető asszony csak egy külföldön jól működő szolgáltatást próbál meghonosítani nálunk.– Tizenöt esztendeig éltem Franciaországban, ahol az emberek igazi társnak tekintik az állatokat – emlékezik a régi szép időkre, amikor még nem kellett szembenéznie az Amya nevű, egyébként francia típusú német juhász kutyája kimúlását követő bonyodalmakkal: akkor ugyanis kiderült, hogy a Nyugaton mindennaposnak számító kisállathamvasztásról Magyarországon még csak nem is hallottak. Márpedig a gyászoló gazdi nem tudta elviselni a gondolatot, hogy a hőn szeretett Amya bedarált állapotban, egy fehérjefeldolgozóban fejezze be földi pályafutását.A franciás állatszeretettel átitatott Esztergár Éva azonnal az illetékes hivatalokhoz fordult. Fáradozásait 1997 elején siker koronázta, s megkezdhette működését az első magyar házikedvenc-hamvasztó.A nem mindennapi vállalkozás szegényes körülmények között indult. Az irodát egy kelenföldi panelház pincéjében rendezték be, s mivel harmincmilliós saját hamvasztóra nem futotta, szerződést kötöttek az állatok elégetésével is foglalkozó egyetlen vállalattal. A jövőbe vetett hit pótolta a hiányzó anyagiakat, s a kis cég vezetői két évet adtak az üzlet beindulásának. Azóta eltelt három esztendő, s Esztergár Éva ugyanabban a lépcsőházban, de már csak egy két négyzetméteres helyiségben fogadja havi négy-öt ügyfelét.– A honi közvélemény még nem készült fel a háziállatok hamvasztásának elfogadására – vonja le a gyászos végkövetkeztetést a másodállású hamvasztó, s szavait alátámasztja, hogy a kerámiaurnákat készítő iparművész házaspár, épp a maradi közvélekedés miatt, teljes illegalitásban formázza a tenyérnyi nyughelyeket. – Az emberek azt hiszik, hogy pazarul keresünk ezzel az egésszel, pedig hamvasztásonként egyetlen ezres marad a pénztárcánkban, amelyből a rezsit és a többi költséget fizetjük.Így aztán ügyfél is csak elvétve téved a talpalatnyi irodába, igaz, ha már ott van, még a közvetlen hozzátartozóját elveszített kliensnél is háklisabban viselkedik.– A gazdik többsége részt kíván venni a hamvasztáson. Csakhogy a szigorú előírások ezt nem teszik lehetővé, és a krematóriumi alkalmazottak sincsenek kiképezve a kis kedvenceiket gyászolók megvigasztalására – mondja Esztergár Éva, aki szerint a bizalmatlanságot az emberhamvasztás és a temetkezés körül kipattant botrányos esetek éltetik. A gazdik megtört, ám nyugodt szívvel vihetik haza az állatok hamvait, hiszen mind az égetőmű, mind a szervezést bonyolító vállalkozás sokszoros garanciát vállal a maradványokra. Akiket pedig az írásos dokumentumok nem elégítenek ki, akár DNS-vizsgálatot is kérhetnek, igaz, ez mindeddig egyetlen alkalommal fordult elő.Esztergár Éva két négyzetméternyi vállalkozása szolgáltatásaival a hamvasztást követően is az ügyfelek rendelkezésére áll. A hamvaknak otthont adó legolcsóbb kerámiaurna 2500 forintba kerül, a rézurnáért pedig 3000 forintot kell fizetni. Némileg drágább – ötezer forintról indul –, ám annál látványosabb a fénykép alapján készített, egyedi szoborurna, amely nemcsak a maradványokat, de formájával a kutyus, cicus alakját is híven őrzi. A hozzátartozók leggyakrabban mégis az egyszerű, fehér színű urnát kérik, amelyet otthonukban, egyfajta házi oltár jelleggel, emlékpolcon helyeznek el. Ritkábban a hamvak szétszórásával búcsúznak kedvencüktől. Divat a Duna, egy-egy népszerűbb sétáltatóhely, de a cég repülőgépes szórást, illetve a keletiesebb gondolkodásúak számára a hamunak a négy természeti elembe – a vízbe, tűzbe, földbe és levegőbe – való szétszórását is biztosítja.A képzeletnek csakis a fizika törvényei szabnak határt, mivel a krematórium alkalmatlan a német juhásznál nagyobb testű állatok befogadására. Egy alkalommal ugyan próbálkoztak egy borjú méretű eb elhamvasztásával is, csakhogy leszakadt a jószágot a kemencébe juttató lift. Maradnak tehát a kiskutyák, a macskák, a hörcsögök, egy sün és egy néhai hullámos papagáj.