Hatalmas a kihívás Európa számára

Párizs nem értékeli kudarcként az Ausztria elleni szankciók visszavonását – fejtette ki lapunknak adott nyilatkozatában Pierre Moscovici francia Európa-ügyi miniszter, aki az euró mélyrepülését sem látja tragikusnak. Moscovici kiemelte: történelme során az unió most tárgyal először egyszerre tizenkét tagországgal. Hazánknak most a szerkezeti reformokat és drága befektetéseket igényelő szektorokban, így a környezetvédelem és a határőrizet területén kell előrelépést tennie.Franciaország milyen lépéseket tett, illetve szándékozik tenni a bővítés ütemének felgyorsítása érdekében az Európai Unió soros elnökeként?– Már az év első felében, amikor készültünk az elnökségi szakaszunkra, Franciaország kezdeményezte, hogy az Európai Bizottsággal együtt vizsgáljuk meg, miként lehetne kellőképpen felgyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat. Günt-her Verheugen bővítési biztossal kialakított rendszeres kapcsolattartásunk lehetővé tette, hogy a nizzai EU-csúcson a legfelkészültebb tagjelölt országokról egységes álláspontot képviseljünk.– Franciaország szorgalmazta leginkább az Ausztria elleni EU-szankciók bevezetését, de ez a politika az unió soros elnökségét betöltő Párizs kudarcát hozta. Milyen tanulságokat vontak le ebből, célszerűnek tartják-e a szankciók politikáját?– Az Ausztria ellen foganatosított szankciókról tizennégy tagállam hozta meg a döntést, az akkor elnöklő Portugália vezetésével. Franciaország erőteljesen elítélte az FPÖ részvételét az osztrák kormányban, de ebben soha nem volt egyedül; és ha néhány tagországban – például Németországban – a közvélemény némileg szkeptikus volt is, a kormányok mindvégig szilárdan képviselték ezt az álláspontot. A szankciók politikáját semmiképpen sem lehet kudarcként értékelni. A bölcsek jelentése is aláhúzza, hogy gyakorlati fontossága volt, nevezetesen lehetővé tette az ilyen helyzeteket öntudatos kezelését. Világosan kell látni, hogy az unió nem csupán kereskedelmi zóna, hanem egy közös értékekre épülő térség. Ezeket az értékeket mindenkinek tiszteletben kell tartania, a jelenlegi és a jövendő tagországoknak egyaránt.– Az euró mélyrepülése nemcsak az eurózónát veszélyezteti, hanem a szakértők szerint az egész Európai Unió gazdasági növekedését is. Látható-e az alagút vége?– Az euró árfolyam-ingado-zásai olyan helyzethez vezettek, hogy a dollárhoz viszonyított külső érték nem tükrözi az eurózóna alapvető szilárdságát. A jelenlegi árfolyam tehát nem felel meg a gazdaság kiváló teljesítményének és az ígéretes kilátásoknak sem. Teljes mértékben bízunk az eurózónán belüli növekedés erejében. Egyelőre nem kell túldramatizálni a helyzetet. Ezek az árfo-lyam-ingadozások teljesen más jellegűek, mint amilyenek a nyolcvanas években voltak, amikor a dollár ára tíz frankról öt frankra esett. Hozzáteszem, hogy az euró és a dollár viszonyának sokkal kisebb következményei vannak, mint amit a múltban tapasztaltunk a frank és a német márka között.– Mennyiben tudja eloszlatni a csatlakozni kívánó országokkal szembeni fenntartásokat Párizs a francia EU-elnökség időszakában, és ezzel mennyire képes ellensúlyozni Brüsszel halogató technikáját?– Semmilyen objektív okot nem látok arra, hogy bárki is fenntartásokat feltételezzen az unió részéről a tagjelölt országokkal szemben. Ami azt a feltételezést illeti, hogy a bizottság „halogató technikákat” alkalmazna, úgy vélem, ez elfogadhatatlan és megalapozatlan vád. Amint már említettem, jól ismerem a bővítési biztost, Günther Verheugent, és garantálhatom, hogy ő a bővítés harcos támogatója. Ami Verheugen hivatalát illeti, ők is mindent megtesznek a megjelölt határidők betartására. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy eddigi történelme folyamán az Európai Bizottság most először kényszerül egyszerre tizenkét országgal tárgyalni. Ráadásul politikailag fontos, nehéz és összetett tárgyalásokról van szó, amelyek igen nagy precizitást igényelnek. Úgy gondolom, hogy mindenkinek a lehető legjobban kell végeznie a saját munkáját. A felelősség áthárításával nem szabad meddő és a bővítési szándékkal ellenkező hatást elérő játékot folytatni. A tárgyalások eddig nem szenvedtek késedelmet. Az Európai Unió vállalta, hogy 2003 elejére felkészül az új tagok befogadására, és ehhez tartja is magát. A tagjelölt országoknak pedig a maguk részéről az a feladatuk, hogy dolgozzanak a közösségi jogrend átvételén és tényleges alkalmazásán.– Mi a véleménye Günther Verheugen álláspontjáról, miszerint népszavazást kellene rendezni az EU-tagországokban az új államok felvételéről?– Günther Verheugennel rendszeres eszmecseréket tartunk. Tudom, hogy meg van győződve arról: a bővítés az unió történelmi feladata az eljövendő évek folyamán, és hogy ezt sikerre kell vinni. Tudom, mit akart mondani Verheugen. Ki akarta emelni annak fontosságát, hogy jobban kell tájékoztatni polgártársainkat az európai integrációról. A bővítés hatalmas kihívás Európa számára, és elengedhetetlen, hogy ez a folyamat teljesen áttekinthetően tudjon lezajlani. Ami a népszavazással kapcsolatos megjegyzését illeti, ezt mindenképpen az interjú szövegkörnyezetében kell értelmezni, ahogy a német lapban megjelent. Ott ő maga értelmezte szavait.– Közép- és Kelet-Európa tagjelölt államaiban szkeptikus hangulat alakulhat ki a csatlakozásról, ha az EU még hosszú évekig tologatja a legkorábbi bővítés lehetséges időpontját. Számol-e Brüsszel ezzel a veszéllyel?– Úgy vélem, hogy a dátum kérdése Helsinki óta eldőlt, ezt nem lehet megváltoztatni. A tagjelölt országoknak tudniuk kell, hogy 2003 januárja a legkorábbi dátum, amit mondani tudunk. Ez számunkra is, de az önök számára is nagyra törő célkitűzés. Az, aki más menetrendet próbál felállítani, csak későbbi dátumot tud megjelölni. Egyébként nem az unió feladata meghatározni, hogy melyik jelölt mikor csatlakozhat. A teljesítmény egyéni elbírálásának elve éppen azért született, hogy mindenki a saját tempójában haladhasson előre.– Hogyan látja Magyarország csatlakozási esélyeit? Mely területeken van még Budapestnek tennivalója?– Magyarország komoly erőfeszítéseket tett a csatlakozásra való felkészülésben, és ha továbbra is ebben az ütemben halad, bizonyosan lehetősége lesz az elsők között csatlakozni. De további előrelépéseket kell tenni a kényesebb területeken is, amik szerkezeti reformokat és drága befektetéseket igényelnek: gondolok itt a környezetvédelemre és a határőrizetre. Végül reméljük, hogy a lehető leggyorsabban megindulnak a magyarországi roma kisebbség helyzetét javító programok.