Hideg megfontoltsággal

„Munkások és parasztok! / Negyedikén szavazzatok, / Nyissátok ki szemetek, / 4-es kocka tietek!” Ezt a jól skandálható versikét, amely egy plakáton volt olvasható, a Magyar Kommunista Párt propagandistái készítettékaz 1945. november 4-i választásokra. „Adjon Isten! Ez a miénk, / Magyarok! November 4-én szavazzatok! /A keresztet az ötös kockába rajzoljátok! / Szép hazánkért élünk, halunk, / és ezért az ötös listára szavazunk!”Vagy: „Ötös lista téged vár, / így lesz szép a magyar nyár!” – feleselt a Független Kisgazdapárt.Sorsdöntő parlamenti választásokra készült Magyarország 1945. november 4-én. Arról kellett dönteni, hogy az elveszített háború után milyen politikai erőt bízzon meg a választópolgár az új, demokratikusnak képzelt Magyarország megteremtésével. 1945 őszén a választások időszerűségét egyik politikai párt sem vitatta, bár Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke figyelmeztetett, hogy „problémás addig választásokat tartani, amíg az ország külföldi befolyás alatt van”.A választást korábbi nemzetközi megállapodások is előírták. Így mindenekelőtt a győztes nagyhatalmak jaltai értekezletének nyilatkozata, amelyet később megerősítettek Potsdamban. Itt kimondták, hogy a „volt csatlós államokban” kívánatos az ideiglenesség megszüntetése és demokratikus választások kiírása a mielőbbi békekötés érdekében. Valamennyi párt az új, demokratikus és független Magyarország megteremtését hirdette. A nagy kérdés csak az volt, mit kell érteni demokrácián. Csapdába esett a hazai közélet: a demokratikus hatalmak a dolog természeténél fogva a háborúban győztes hatalmak voltak, vagyis az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és – az előbbiek által háborús szövetségesi érdekből elismerve – a Szovjetunió. Mivel Magyarországot a szovjet csapatok tartották megszállva, itt a „demokrácia” letéteményese, őrzője, elősegítője a sztálini Szovjetunió lett. Ez ellen fellépni nemcsak nem ajánlatos, de a Szovjetunió számára a fegyverszüneti szerződésben biztosított jogok miatt életveszélyes volt.A sztálini Szovjetunió egyértelműen a Magyar Kommunista Pártot támogatta a politikai küzdelemben, s bár az MKP választási programja mindenekelőtt az újjáépítést és a népi demokrácia megszilárdítását hirdette, a párt hívei és ellenfelei is a szovjet modell megvalósítóját látták a pártban. 1945 őszére kiderült, hogy az MKP ellenfele ezen a választáson a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lesz. A kisgazdapárt a paraszti, polgári, keresztény értékrend alapján a parlamentarizmuson és magángazdálkodáson alapuló Magyarország megteremtését hirdette, s egyesítette azokat, akik az előbbi alternatívát elvetették. „Beszéljünk nyíltan és őszintén – összegezte a küzdelem lényegét a kampányban Varga Béla, a kisgazdapárt kulcsembere –, Budapesten ma két eszme ütközik egymással. Egyik a polgári gondolat, a másik a marxista gondolat.”A munkásság hagyományos pártja, a Szociáldemokrata Párt és a parasztság megnyerésére létrejött Nemzeti Parasztpárt (NPP) – néhány vezetőjük akarata ellenére – az MKP segédcsapatává vált, bár ez még nem látszott egyértelműen 1945 nyarán. A szavazók döntő többsége valóban hitt abban, hogy sorsdöntő választások következnek, esély van rá, hogy hosszú időre megszabják az ország fejlődési irányát. Ezt a hitet támasztotta alá az a tény, hogy minden korábbinál demokratikusabb választójogi törvényt fogadtak el, amely ötmillió fölé emelte a választásokra jogosultak számát, megduplázva az 1939-es adatot!