Jakvajas mécses és modernizáció

Első látásra Tibet leginkább egy kolostorhoz hasonlít, ahol nyüzsögnek a külföldi turisták és a tibeti zarándokok. Lhásza utcáin hívők százai vonulnak, akik imamalmot forgatva vagy jakvajas mécsest szorongatva közelednek a templomokhoz. Az előírás szerint annak összes zugát bejárják, és az oltárokon étel- vagy pénzadományt helyeznek el.A buddhista vallás születésüktől a halálukig meghatározza a tibetiek életét. A városiak és a vidékiek egy része mélyen vallásos, betartják a szerzetesek által javasolt életmódot, és elzarándokolnak a legfontosabb monostorokba. A buddhizmus szent helyei jóformán az egész tartományban megtalálhatók. A lakott települések közelében templomok, kápolnák épültek, míg az országutak, hágók mentén kőhalmok sorakoznak. A lakóházak tetején a helyiek imazászlókat helyeznek el, amelyeket állandóan fújja a szél: hitük szerint ez szerencsét hoz a házigazdának és családjának.A Himalája hágóinak és kereskedelmi útjainak fontossága miatt Tibet csak rövid ideig volt független államalakulat. A középkor nagy részében a mongol és a kínai erők vonták fennhatóságuk alá, a tizennyolcadik századtól pedig újabb hatalmak kapcsolódtak be Tibet ellenőrzésének küzdelmeibe. Először az Indiát gyarmatosító Anglia, majd Oroszország kezdett el érdeklődni a térség iránt, miután a Kínát uraló Csin-dinasztia meggyengült ott. A huszadik század világháborúi elterelték a térségről a figyelmet egészen 1951-ig, amikor a kínai hadsereg bevonult Tibetbe. Az elmúlt öt évtized alatt a terület jogi státusa megváltozott, ma Tibet megszállt övezet helyett autonóm tartományként tartozik Kínához.Kínában Mao Ce-tung idején tilos volt a templomok látogatása. A mai kormányzat már csak a különféle szekták terjedését tiltja, a történelmi egyházak működését és a templomok karbantartását még állami pénzzel is támogatja. A tibetiek ma már szabadon használhatják nyelvüket és gyakorolhatják vallásukat. Az utcákon és a hivatalokban inkább tibeti, mint kínai szót hallani, gyakran találkozni népviseletbe öltözött zarándokok csoportjaival, ami jelzi: Kína többi tartományához hasonlóan itt is változnak az idők.A buddhista monostorokra szigorú műemlékvédelmi szabályok vonatkoznak. Az elmúlt évtizedben számos buddhista zarándokhelyet restauráltak, köztük sok olyat is, amelyek még az angol hadjáratok és a kulturális forradalom idején pusztultak el – ezeket romjaikból építették újjá.Erre szüksége is van Tibetnek, hiszen gazdaságának fellendülését – megfelelő belső gazdasági erőforrás híján – az idegenforgalomtól várja, amiből a rövid nyári szezon alatt is busásan profitál. Igaz, az utazások lebonyolításának hasznát a kínai irodák fölözik le, de az egyre bővebb szolgáltatások már a tibetieket gazdagítják. A lhászaiak is ebben látják gyarapodásuk lehetőségét, ami abból is látszik, hogy sok helyi lakos jól beszél angolul, a turisztikai központokban három nyelven – kínaiul, tibetiül és angolul – találhatók olyan kiadványok, amelyek segítik a külföldiek tájékozódását. A sors fintora, hogy a kínai utazási irodák által felügyelt turisztikának jó reklámot szolgáltat a Független Tibetért mozgalom, ami annyira ismertté tette világszerte ezt az addig felfedezetlen vidéket, hogy a látogatók dollárezreket áldoznak arra, hogy odajussanak.A kínai hatóságok azonban a Tibet függetlenségét támogató nyugati sajtómegjelenések miatt korlátozzák a külföldiek beutazását, külön engedélyhez kötik a látogatást. A kormányrendelet szerint külhoniak számára csak csoportos látogatásra van lehetőség. A Tibetbe irányuló utazásokat Szecsuán tartomány központjában, Csendtuban szervezik, ahol az utazási irodák ezekre az utakra specializálódtak. Nagy haszonkulccsal dolgoznak, és ezt megtehetik, hiszen nincs konkurenciájuk. Ez meg is látszik az árakon: a legrövidebb, négynapos tartózkodás ára 450 dollár körül mozog, és ez az összeg csak a repülőjegyet, az engedélyt és a legolcsóbb kategóriájú tömegszállást tartalmazza.A nyugati útleírások leginkább azt sérelmezik, hogy Tibetbe a kínaiak szórakozóhelyeket telepítenek, és arra törekszenek, hogy kialakuljon a fogyasztói társadalom, ami veszélyezteti a helyi kultúrát. Másrészről éppen a külföldi turisták igénylik az otthon megszokott szolgáltatásokat, legtöbb tibeti nem is veszi ezeket igénybe.A megnövekedett érdeklődés a monostorok életére is pozitív hatással volt, hiszen a kínaiaknak fontos a minél nagyobb bevétel, ezért számos műemlék jellegű épületegyüttest is megnyitottak a külföldiek előtt: a kolostorvárosok megteltek élettel, a szerzetesek és növendékek benépesítették az addig elhagyatott helyeket, a jegyeladásból származó bevételből pedig sikerült jobb ellátást biztosítani a bentlakók számára.A nagyarányú kínai gazdasági fejlődés láthatóan elérte ezt a vidéket is. Lhásza és környéke egyre inkább városias jelleget ölt. A régi, sokszor romos házakat új, tibeti stílusú épületek váltották fel, igazodva a helyi építészeti hagyományokhoz. A mostoha időjárási viszonyok, valamint a ritkább oxigén miatt azonban a többi kínai tartomány vállalatai számára nem igazán vonzó Tibet, ezért itt alacsonyabbak az árak, mint Kína más vidékein.A külföldiek által kevésbé látogatott vidéken élők még többnyire hagyományos gazdálkodással, állattartással foglalkoznak. Fő haszonállatuk a jak, az alacsonyan fekvő területeken juhot, kecskét és lovat tartanak. Mezőgazdasági termelésre csak a folyóvölgyek alkalmasak, ahol túlnyomórészt árpát termesztettek, de az elmúlt évtizedekben népszerűvé vált a búza, valamint a helyi igényeket ellátó zöldségtermesztés is.Tibet kettőssége – a modern világba való beilleszkedés mellett a hagyományos életmód megőrzése – mindenhol megfigyelhető. A sajátos régi házak, a kolostorok melletti nyüzsgő piacok és a modern főváros együttesen adják a tartománynak azt a sajátos jelleget, amely oly vonzóvá teszi Tibetet a turisták számára.