Megtorpant forradalom

Néhány napig tudta a nagy forradalmi lendület palástolni a szerbiai ellenzéken belüli valós ellentéteket, és egyre több jel figyelmeztet arra, hogy az ellenzéki tömörülést, a DOS-t nehéz lesz egybetartani a decemberre tervezett szerbiai választásokig. Nem téved Vojiszlav Kostunica új jugoszláv elnök, amikor azt állítja, hogy majdnem annyi gondot okoznak neki a barátai, mint az ellenségei. Különösen a Kostunica és Zoran Djindjics demokrata párti elnök közötti ellentétek szembetűnőek. Amíg az államfő a folyamatosság híve, addig Djindjics azonnali megoldásokat akar: rögtön kirúgná a vezérkari főnököt, utcai megmozdulásokkal mondatná le a szerb kormányt és Konstunica konzultációit meg sem várva saját emberét, Mirojug Labust tenné meg a szövetségi kormány elnökének.A hatalmi praktikákban jártas szocialisták ráéreztek a helyzetre, és igyekeznek táplálni az ellentéteket. A pártjukon belüli elégedetlenkedőket egyelőre a főtitkár menesztésével szerelték le, viszont eszük ágában sincs átengedni a szerbiai kormányt. Színlelik ugyan a tárgyalásokat az ellenzékkel, de még azt sem fogadják el, hogy az olyan kulcsfontosságú tárcák, mint amilyen a belügyi, közös ellenőrzés alá kerüljenek.A múlt csütörtöki fordulat utáni napokban úgy tűnt, hogy a G–17-es csoport kezében tartja a dolgokat, erre azonban csattanós választ adott a jegybank régi elnöke, aki azt mondta, hogy elfogadta ugyan a DOS néhány káderjavaslatát, de arról szó sincs, hogy esetleg a G–17-es csoport intézkedéseit hajtaná végre. Ezt lényegében elismerte Mladjan Dinkics, a csoport igazgatója is, aki most egyidejűleg kéri és fenyegeti a régi rendszer tisztségviselőit: ne játsszák el a fellendülés történelmi esélyét azzal, hogy halogatják a hatalom átadását.A szerbiai ellenzéket ilyen körülmények között két dolog tartja talpon. Az egyik a sajtó, amely még mindig teljes egészében mögötte áll, a másik pedig a nemzetközi közösség. A külföldi diplomaták továbbra is egymás kezébe adják a kilincset Belgrádban. Így megvan a remény arra, hogy a pislákoló forradalmi lendület és az ígért segély együtt tudja tartani az ellenzéket addig, amíg a szocialisták végleg szétesnek. Ezután elképzelhetetlen egy visszarendeződés.