Tallózó

The Prague PostMilos Zeman, a Cseh Köztársaság szociáldemokrata párti miniszerelnöke soha nem szerette a sajtót, de olyan kirohanást régen rendezett, mint legutóbb – írja a prágai angol nyelvű hetilap. Az újságírókat „degenerált korcsoknak”, „ártalmatlan idiótáknak” nevezte, akik „intellektuális kisebbrendűségi érzéssel” küszködnek. A kormány ugyanakkor a vezető középjobb lap, a Mlada fronta Dnes két újságíróját be is perelte. Az ok: a két zsurnaliszta akadályozta volna az igazságszolgáltatást abban, hogy nem tárta fel forrását. Idén május 16-án a lap olyan cikket közölt, amely egy állítólagos tervről számolt be. A terv célja az volt, hogy Zeman szociáldemokrata pártjának helyettesét, a 34 éves Petra Buzkovát diszkreditálják múltja feltárásával. Buzkova az ország legnépszerűbb politikusa és Zeman riválisa. A lap azt állította, hogy Buzkova korábban prostituált volt. A Mlada fronta Dnes szerint Zeman egyik szárnysegédje főzte ki a lejáratási kampányt. A lap főszerkesztője először nem akarta leközölni a történetet, de miután a tényfeltáró riporterek bemutatták neki bizonyítékaikat, úgy döntött, hogy a cikk megjelenhet.A Zeman miniszterelnököt nem kedvelő Havel elnök megbocsátott a két újságírónak. Azt mondta, „ha valaki segít abban, hogy a gonoszságra fény derüljön, nem vádolható gonoszságra uszítással”. A cseh média a megvádolt újságírók mellé állt.Die Weltwoche„Palesztinában lőnek. Európában égnek a zsinagógák. A jobboldal vadászatra szólít a mozlimok ellen. Az egyik válságból pattan ki a másik: a rasszizmus és az antiszemitizmus ismét szalonképes” – olvasható a svájci liberális hetilap a témáról írt cikkében, amely így kezdődik: „A türelem kanóca rövid. A Közel-Keleten lőnek, és Európa kedélye máris lángokban. Milánóban ezrek csődülnek az utcára, hogy egy »keresztény Padánia« mellett és egy mecset építése ellen tüntessenek. »Mozlimok kifelé!« – kiabálják sok obszcenitás mellett. »Itt pisálnak disznajaink« – ordítják. Mindez nem zavarta az »odatranszportált« papot, aki a jövőbeli mecset alapzatát a »kereszténységnek« szenteli fel, és megáldja »az istentelenek elleni új keresztes háborút«.” A hetilap szerint mintha újjáéledne 1571 Európája, amikor Lepantónál a török flotta győzedelmeskedett. Akkor Párizsban, Lyonban, Marseille-ben francia muzulmánok „halált a zsidókra!”, míg francia zsidók „halált az arabokra” kiáltásokat skandáltak. Ma zsidó szervezetek szerint több mint kétszáz esetben intéztek zsidó objektumok ellen támadást Franciaországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Németországban. A párizsi belföldi titkosrendőrség attól tart, hogy a francia nagyvárosok peremkerületeiben „vallási motivációjú zavargások” törhetnek ki. Jean Kahn, a francia izraelita közösség elnöke pedig az újságírókat támadta. Szerinte a közel-keleti tudósítások puszta ténye „mediatikus pogromot” jelent.Az igaz, hogy Európában a polgári béke nincs veszélyben, az igazi fenyegetés a türelem rövid kanóca és az, hogy mennyire előrehaladott állapotban van az idegengyűlölet és a rasszizmus, valamint az európai népek szétesése törzsekre. Amit az európai politikusok még elő is segítenek, ahogyan arról a Weltwoche egy korábbi számában az irodalmi Nobel-díjas Günter Grass írt A hal a fejétől kezd bűzölögni című cikkében. A múlt héten a Milánó melletti Lodiban nem elmebetegek tüntettek a mecset ellen. A tüntetést Umberto Bossi Északi Ligája szervezete Berlusconi Forza Italiája (Hajrá Olaszország!) segítségével. Márpedig Berlusconinak komoly esélye van, hogy Rómában átvegye a kormányrudat és megvalósítsa ott fenyegetéseit, írja a liberális lap.Bossi, a szenvedélyes regionalista Lombardiát „iszlámmentes övezetté” akarja változtatni. Minden tény ellenében a „mohamedán invázió” fő témájává vált. „Miközben Silvio Berlusconi, a jövő kormányfő mosolyogva nézi, miként veszi le válláról Bossi a szaros munka terhét.” Az egyház is részt kér a dologból: máris egy keresztény–reakciós–ultraliberális szövetségbe tömörül. Giacomo Biffi kardinális, II. János Pál pápa egyik bizalmasa szóban is és pásztorlevelében kifejtette, hogy ő ugyan megérti a gazdaságnak az idegen munkaerő iránti szükségletét, de azért a „katolikus bevándorlókat” kell előnyben részesíteni, nyomatékosította a prelátus. Olaszországban a légkör olyannyira megromlott, hogy most már liberális és baloldali értelmiségiek is részt vesznek a kibontakozó „kultúrharcról” folyó paláverekben. Hasonló hangok hallatszanak Berlinből is, noha mérsékeltebb formában, tekintettel Németország múltjára. Ennek ellenére a kereszténydemokraták a civilizációs háború gondolatával játszogatnak. A „Kinder statt Inder” (gyerekeket indiaiak helyett) kampányt és azt követően, hogy Edmund Stoiber bajor miniszterelnök a német nép faji felvizezéséről beszélt, most Friedrich Merz, a CDU parlamenti frakcióvezetője a bevándorlást választási témaként kívánja felhasználni. És úgy mellékesen elejti a „vezérkultúra” szót. Amit persze nem tölt ki tartalommal. Nem véletlen, hogy a CDU felé hajló Frankfurter Allgemeine Zeitung a „vezérkultúra” terminológiát „obszcénnek” nevezte.Egy francia baloldali politikus nemrégiben arról panaszkodott, hogy a baloldal már nem nyer szavazatokat, ha nyitott társadalomról beszél, és nem arról, hogy a bevándorlásban keménységet kell mutatni. Európában érezhető, hogy nemcsak a politika fundamentuma változott meg, hanem a közös értékek is. Korábban – jelesül Franciaországban – a helyben születettek és a bevándoroltak integrálódtak. Ma a bevándorlók marginalizálódnak, és a különféle csoportok ismét felfedezik „azonosságukat”. A zsidó közösségek – mint Alain Finkielkraut megállapította – „önmagukat etnizálják”, és Párizsban az utóbbi években minden „törzs” esetében erősödött a vallási és közösségi rituálék látványos gyakorlása. Arabok, zsidók, monarchista katolikusok, radikális jobboldali polgárok vagy provence-i pásztorok büszkén viselik „identitásuk” külső jeleit. Az amerikai és az európai agytrösztökben ezzel már hosszú ideje számolnak: a neoliberális gazdaság mellett tekintélyelvű politikára lehet szükség, hogy az embereket féken tartsák.