Déli tengereken

Több száz, nyelvében is erősen eltérő etnikai közösség alkotja a pápua népességet, ezek hiedelemvilága azonban közös. A pápua mitológia a világ három részre osztását tételezi fel. Az ég a felső világ: az ősök ideiglenes lakóhelye, ahonnan lejárnak a földre, és földi közösséget alkotnak, lehozzák a kultúra javait. Felköltözik viszont az égbe néhány olyan személy, aki konfliktusba keveredett közössége tagjaival. Az égbe vezető út rendszerint egy magas fa. A föld alatti, alsó világ a halál, a holtak szellemének helye. A mitológiai képzetek jelentős része a férfitársadalom birtokában volt, férfiágon hagyományozódott, az ismereteket a férfiak beavatási szertartásain sajátították el. A pápuák szerint az emberek keletkezhetnek fa beléből, vízbuborékból, felbontott sertés testéből, születhetnek mitológiai emberpártól, fivértől és nővértől. Az sem természetellenes, hogy a pápua asszony teljes odaadással szoptatja a család malacát, mint a saját gyermekét.Az ausztráliai bennszülöttek már a kőkorszak elején benépesítették ezt a földrészt, s korunkig megőrizték ősi kultúrájukat, amelyet át- meg átszőnek az ausztráliai törzsek szertartásai, a totemkultusz és a beavatási rítusok. Felfogásuk szerint természetfeletti rokonság van egy bizonyos embercsoport, törzs és az úgynevezett totem között, amely valamilyen állat vagy növény. Egyes csoportok fantasztikus totemősöktől származtatják magukat, a történetek elmesélik e totemősök bolyongásait, amelyek rendszerint azzal végződnek, hogy ezek a lények visszavonulnak a föld alá, s eltűnésük helyén emlékül hagynak valamilyen követ, sziklát, vagy ilyen emlékkővé változnak át. Aztán a szirtek, hasadékok, vizek szent hellyé válnak a bennszülöttek számára, kultikus központtá, ahol titkos vallási szertartásaikat végzik, és őrzik megszentelt totemjelvényeiket.Polinézok a csendes-óceáni szigetvilág középső részén elterülő szigetek őslakói. Isteneik olyan tettek végrehajtásában jeleskednek, mint az ég elválasztása a földtől, a föld, az emberek, a kultúra megteremtése. Mint az elemek urai, létrehozzák az ellentéteket: világosság–sötétség, szárazság–víz, tenger–erdő, béke–háború. Tangaroa az égi teremtő isten, aki szemben áll Tanéval, az erdő, a vadon növő fűfélék, az erdei vadak és madarak istenével. Rongo pedig a béke istene. Maui a polinézok hitvilágában a daliás hős, akit anyja rátett az óceán hullámaira, az istenek gondozásukba vették, és mágikus tudással ruházták fel. Maui csapdával fogja be a napot, megszelídíti a szelet, tüzet hoz az embereknek.A melanéziaiak körében erősen élt a manaképzet. Eszerint rendkívüli életerőt és potenciát tulajdonítottak embereknek, állatoknak és tárgyaknak. Azt tartották, hogy ilyen erővel rendelkeztek az ősök, ezen alapult az ősökkel való érintkezés mágikus gyakorlata. Az őskultusz részét képezték a sokfelé elterjedt titkos társaságok, amelyeknek tagjai különleges rituális műveletek révén kapták meg a manát őseiktől, akik a személyi pártfogó és védelmező szerepét játszották. A melanéziaiaknak démonikus lényekről is voltak képzeteik: emberhalakról, akik vízbe fojtották a fürdőzőket, kis növésű, orr nélküli, egyszemű emberekről, akik könnyedén járkáltak a sziklákon és a sűrű erdőben.Jellegzetes képzeteik alakultak ki a halálról, a holtak lelkéről: azt tartották, hogy a halott lelke újszülöttbe költözhet, testet ölthet nőben, állatban, madárban, halban.A mikronéziai hiedelemvilágra jellemző a teremtésmítoszok sokfélesége. Eszerint egy tengeri kagylóban egybe volt öntve az ég és a föld. Az elemeket, a viharokat, az áradásokat az ég és az alvilág istenei közösen hozzák létre. A szárazföld többféle módon keletkezett: az istenek homokot, földet, hamut, kókuszdiót, virágot szórtak a tengerbe.Nauru szigetén ismert egy mítosz, amely szerint egy ember cápává változott. Az emberek öröktől fogva halhatatlanok, mint a fák, amelyek erdővágás után ismét kihajtanak.