Áttörés az életvédelemben

A KSH legfrissebb statisztikája szerint hazánkban 2000 májusában 5686, júniusában 5238 abortuszt végeztek, míg júliusban 4369, augusztusban 4574 terhességet szakítottak meg. Vagyis a magzatelhajtások száma két hónap átlagában körülbelül ezer-ezerrel, összességében húsz százalékkal csökkent.Mi történt 2000. július 1-jén, ami ilyen javulást hozott e tragikus statisztikában? A válasz egyértelmű: ekkor lépett hatályba a magzati élet védelméről szóló törvény módosítása, amely az Alkotmánybíróság határozata nyomán immár valóságosan és ténylegesen is védi a fogamzástól létező emberi életet. A törvény döntő, gyakorlati változtatása a válságtanácsadás rendszerében történt meg. A védőnők a kötelező tanácsadás során immár nem passzivitásra kötelezett, gyakorlatilag regisztrációs munkát végző személyek, hanem a magzat megtartása érdekében kell végezniük tanácsadói tevékenységüket, s nem egy, hanem kötelezően két alkalommal. A tanácsadás során többek között szólniuk kell az emberi élet keletkezéséről, a magzati fejlődésről, a terhességmegszakítás következményeiről. Természetesen segítséget is kell nyújtaniuk a válság megoldásához, tájékoztatniuk kell a válsághelyzetben lévő nőt az igénybe vehető szociális, családi és gyermektámogatásokról. Így ezúton többé-kevésbé megvalósul az állam életvédelmi kötelezettsége, amelyet az Alkotmánybíróság nyugat-európai példák nyomán az 1991. és 1998. évi határozatában is előírt.Más oldalról megközelítve a pozitív folyamatot: a törvény és a védőnők lelkiismeretes munkája két hónap alatt kétezer gyermek életét mentette meg. Itt nem arról van szó, hogy a nők éltek a fogamzásgátlás eszközével, hanem arról, hogy nem pusztították el a magzatot. Ezért állíthatjuk, hogy a megmenekült magzatok száma 2001 feb- ruárjától jelentkezik a születési statisztikában, vagyis az adatok alapján megjósolható, hogy a születések száma 2001-ben tíz-húsz százalékkal nőni fog. Ez a pozitív demográfiai változás – ami még csak enyhíti a katasztrófát – természetesen következménye a jelenlegi kormánykoalíció pozitív családtámogatási intézkedéseinek is. Nyilvánvaló, hogy az abortusztól való visszalépés és a születendő gyermek eltarthatóságának most megnyílt lehetősége szorosan összefügg.Az idei évben egyébként az eddig hosszú időn át tragikusan alakuló demográfiai mutatók – ha kismértékben is –, de végre pozitívan változtak: 2,1 százalékkal nőtt a születések, hét százalékkal a házasságkötések száma, míg a halálozásoké csökkent, így a népességfogyás mértéke ez évben húsz százalékkal kisebb.Mit bizonyítanak ezek a számok?Egyértelműen igazolják azt, hogy az állam a népesedési, gyermekvállalási folyamatokba pozitív és negatív irányban is tudatosan beavatkozhat.A jelenlegi változások következményei igazolják azt is, hogy a korábbi évtizedek katasztrofális folyamatai egy tudatosan negatív gyermek-, család- és születésellenes állami politika eredményei. Pongráczné Hüttl Marietta felmérései bizonyítják: a fiatalok gyermekbarátok voltak a múltban, s a jelenben is azok. A magyar családok – terveik szerint – lényegesen több gyermeket szeretnének, mint amennyi ténylegesen megszületik. Szándékuk azonban megbukott az elmúlt évtizedek élet- és családellenes politikáján. (A köznép ezt az „egyek vagy gyerek” mondással érzékeltette.)Melyek voltak e sok évtizedes politika sarkkövei?A gyermekes – különösen a többgyermekes – családok anyagi megnyomorítása. A gyermektől való megszabadulás akadálytalanná tétele (abortusz, fogamzásgátlás). Gyermekellenes légkör kialakítása a médiában, az egészségügyben és a politikában.Ezek a tényezők változtak meg részben, s rögtön jelentkeznek az örvendetes eredmények. Tudom, nagyon nehéz elfogadnia egy szakértőnek s egy átlagembernek is azt a tényt, hogy egy ország vezetősége évtizedeken át tudatos népességcsökkentő politikát folytat saját népével szemben. E megállapítással egybehangzók újabban Kopp Mária megállapításai, szintén katasztrofális képet mutató egészségügyi adatai (halálozási, megbetegedési, szenvedélybetegségi statisztikák). Ő is ugyanazt a rossz szándékot találta meg az elmúlt évtizedek egészségügyi politikai irányításában, mint amit megtaláltunk az élet- és gyermekellenes családpolitikában.1994-ben és 1997-ben kiadott könyvemben („A méhmagzat életjoga”) már leírtam a hetven év születési statisztikáinak jogszabálybeli, és a politikai változások párhuzamba állításával kapcsolatos törvényszerűségeimet. Így örülhetünk annak a hírnek, hogy a demográfus szakértők vizsgálják a család- és életbarát intézkedések a friss, javuló statisztikával való összefüggését. Hazánk demográfusai ugyanis négy évtizeden át cáfolták az abortuszszabályok és a születésszám szoros összefüggését. A jelen eredmények kapcsolatban állnak a jogszabálybeli változtatás hatására megváltozott tartalmú, pozitív szemléletű, lelkiismeretes védőnői munkával is.A részeredményekkel valószínűleg elégedett lehet a hazai, eszköz nélküli, minden hivatalos fórum által elutasított életvédő mozgalom is: hallatlanul ellenálló, elutasító politikai környezetben sikerült elérniük azt, hogy ma már az európai normáknak többé-kevésbé megfelelő abortusztörvényünk van. Tíz év alatt a magzatölések száma majdnem a felére esett vissza, s a közvélemény nem kis része ma már elfogadja az életvédelem gyakorlatát, fontosságát.Végső elégedettségről természetesen nem lehet szó; minden magzatölés tragédia, amelynek során egy jövendő ember pusztul el – s ez még a kedvezően változó statisztikák ellenére is munkanaponként körülbelül 200 alkalommal történik meg, ami még mindig háromszorosa a nyugat-európai átlagnak. A hangos jogi-közéleti csatározások visszaszorulásával most lesz hatalmas szerepe a gyakorlati életvédő tevékenységnek. Ez az állami szervezetrendszernek, az egyházaknak és a civil szférának közös, megkerülhetetlen feladata. A pozitív változások bizonyítják, hogy lehet eredményt elérni.