Ortodox unokák

Máramarosszigetről, a provincialitásba süllyedt, holt városkáról évtizedek óta nem készült képeslap. Talán megint készül majd valamikor, amikor arculata gyökeresen különbözik a maitól. Kérdés, hogy meddig folyhat a művészi találékonysággal és méltósággal megtervezett belváros pusztítása, sőt az is felvetődik, pusztításról van-e szó vagy metamorfózisról, új kultúra, új szemléletmód gyors ütemű meghonosításáról. Mi lesz majd az anzikszokon? A lassan elpusztuló épületekkel eltűnik az írmagostul kipusztított zsidóság minden nyoma és emlékezete, s elhalványodnak a még létező kisebbségek kontúrjai is.Zolopcsuk Róbertnek a városrekonstrukció mellett van egy másik képtelen szenvedélye is, ám erről később.Szigeten jelenleg öt ortodox templom található, de már épülnek az újabbak. Hiába él itt nyolcezer magyar – ez az összlakosság csaknem tizennyolc százaléka –, a hivatalos román egyház offenzív magatartása és a városhoz csatolt falusi tömbrománság közigazgatási jelenléte megnehezíti a tárgyilagos együttműködést. Román vélekedések szerint a magyarság voltaképpen elmagyarosított ruszinok csoportja. Másrészt köztudott, hogy rokonságuk szemében mind a mai napig felemelkedés, státusszimbólum, ha románok vagy ruszinok magyar faluba költöznek.Ám a magyarság valóban kisebb létszámú Máramarosszigeten, mint a ruszin etnikum, amely Zahoránszky Mihály helyi RMDSZ-elnök szerint politikailag sokkal megosztottabb is. Érdekes például, hogy a ruszinok nem igényeltek anyanyelvi középiskolát, de amint az ukrajnai Csernovicban beindították a románságét, cserében itt létesült az ország egyetlen ukrán iskolája, a régi leányiskola épületében. Kezdetben akkora volt a közöny, hogy nem verbuválódott elegendő tanuló. Magyar nyelvű iskolára azonban egyelőre kevés a remény, jelzi Zahoránszky, ezért az RMDSZ-csoport elsődleges célja az anyanyelvű intézmény kicsikarása. További cél és elvárás a kettős állampolgárság elnyerése, ezért aláírásgyűjtés folyik, a magyar templomokban a papok hívták föl a figyelmet az akcióra. Fontos, mondja Zahoránszky Mihály, hogy a romániai magyarok hivatalosan dolgozhassanak Magyarországon, ugyanakkor kényszerítve legyenek arra, hogy visszajöjjenek.– Alpolgármesterként milyen együttélési, túlélési esélyt lát? – firtatom.– Csak a konszenzus mutathat kiutat – mondja Zahoránszky. – A városi tanács huszonegy tagjából öt a magyar, akiket persze minden fontosabb ügyben könnyedén leszavaznak, illetve leszavaznának, ha nem működnénk együtt hatékonyan és pozitívan az Iliescu-féle párt, a PDSR képviselőivel.Az alpolgármester bevallja egyszersmind, hogy sokan kiábrándultak az RMDSZ-ből: Máramaros megye tizenháromezer magyar lakosából a szövetségnek mára csupán kétezer tagja maradt a korábbi négyezerből. Kérdés, ez a koalíciós kompromisszum, amely talán a továbblépésnek és a szórványlét fenntartásának egyetlen lehetősége, nem morzsolja-e fel teljesen az RMDSZ tagságát.Hajdanán, hogy ismét a volt birodalomba révedjünk, Máramarossziget vallási egyensúlya és békéje olyannyira szilárd volt, hogy Lessing Bölcs Náthánja sem panaszkodhatott volna. Ma a nemzetiségi kérdésekkel szorosan összefüggő vallásügy vitáitól hangos a város. A legélesebb az ellentét az uralkodó és terjeszkedő ortodox egyház és a gyakorlatilag még mindig földalatti, katakombafelekezetként tengődő, ortodox kézbe került ingatlanaiért mindhiába kuncsorgó görög katolikusok között. De nem mondható békésnek az ortodoxia és a gyorsan osztódó neoprotestáns kisegyházak, szekták viszonya sem. A római katolikusok kevesen vannak, ezért csöndesek – csöndesen fogyatkoznak. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Sziget 21 370 lakosából 128 volt ortodox (1869-ben még egy sem), 5850 görög, 4900 római katolikus, 2200 református és közel 8000 zsidó felekezetű. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint 38 200 lélekből 24 651 az ortodox, 2906 a görög, 6450 a római katolikus (amelyből egyházi nyilvántartásba 4000 került), 2000 körüli a protestáns, 2060 az egyéb (neoprotestáns), valamint kimutatható még harmincegy zsidó. Hogy mi van a számok mögött? Teljes megosztottság. A helyi románság és a ruszinok az 1948-as kommunista intézkedésekig csaknem mindnyájan görög katolikusok voltak. A zsidó hitközség pedig összeomlott a deportálások, majd a kivándorlások következtében.A vegyes házasságok kitárják a kaput az ortodox vallási asszimiláció előtt, mutat rá Gindele Tibor, Sziget római katolikus plébánosa. Ha ugyanis az anyós ortodox, az unokák is azok lesznek. A magyarság sokkal alkalmazkodóbb: ha kilenc magyar egy románnal ül közös társaságban, biztosan románul folyik a szó, ám ha kilenc román egy magyarral, akkor is biztosan románul. És így van ez a vallási életben is: az alkalmazkodás intelligenciájának köszönhetően a román családokba házasodó magyar hívek többé nem járnak katolikus misére. Gindele szerint túl sok a vegyes házasság, a magyarok amúgy sem állnak ki magyarságuk mellett. Politikailag tanácstalanok, vallási és nemzeti öntudatuk vészesen meggyengült, megalkuvók lettek. Közömbösek a jelentős magyar ünnepek iránt, szellemi fölényérzetük lustasághoz vezet.Az igazsághoz tartozik, hogy Gindele Tibor nem a város legnépszerűbb embere. Mégpedig azért nem, mert a hívek szerint túl sok engedményt tesz a románságnak, valósággal hajszolja az ortodox egyház kegyeit a kedvezőbb anyagi helyzet reményében. A plébános ezt így fejezi ki: „Próbálunk simulni. Ha az embernek van lelki intelligenciája és kultúrája, nem enged az övéből, de visszahúzódik.” A hívek kifogásolják továbbá, hogy Gindele tiltotta a magyar himnusz éneklését, ortodox esküvőket engedélyezett a római katolikus templomban, valamint emlegetik tétova kísérletét, hogy a román nemzetiségű római katolikusoknak ugyanitt, a korábbi örmény oltárnál misézzen – amíg föl nem lázadt ellene a gyülekezet. Gindele Tibor elmondja, hogy jó az együttműködés a magyar felekezetek között: kölcsönösen meghívják a többi lelkipásztort ünnepekkor, a karácsonyi kolindázásnál ügyelnek arra, hogy azt ne egyszerre tartsák, román egyházakat azonban nem lehet invitálni, mert az a magyar hívek önérzetét sértené.A gazdasági, nemzetiségi, vallási gondok mögött is a kulturális régiók átrendezése és összezavarása áll. A máramarosi területeket is magába foglaló római katolikus egyházmegye csonka: Trianont követően magyarországi, kárpátaljai és romániai részekre szakadt, a püspöki székhely azonban Romániában maradt. Az arányok mindenesetre fölborultak: ma kétféle ortodoxia, illetve kétféle görög katolicizmus – a pravoszláv-ruszin, valamint a román – hívei, magyar és román római katolikusok, protestánsok, zsidók imádkozhatnak a főtér számtalan templomában a maguk nyelvén. S törekedhetnek az egyetértés és együttélés hagyományainak felelevenítésére.Ami korántsem gyerekjáték. Hiába született meg az ingatlantörvény, az ortodox egyház következetesen elutasítja a görög katolikusok kérelmeit: földet, templomot vissza nem adunk, hangoztatják. Ahol több ortodox templom van, ott a törvény szerint az egyháznak kötelessége visszaszolgáltatni az elkobzott épületeket. Ám mivel Romániában a törvények megfogalmazása hatékonyabbnak tetszik a végrehajtásnál, a máramarosszigeti görög katolikusok külföldi segítséggel inkább új templom építésébe fogtak. Az ortodoxok sem késlekedtek: az építési engedély kiadását követően tüstént megjelent a városházán a román pap, hogy közvetlenül az épülő görög katolikus mellett új bizánci templom emelésére kérjen – és természetesen kapjon – jóváhagyást.Az állami ortodoxia a forradalom óta is jelentős többlettámogatást kap. Hiába düledeznek a városok, kopik föl az álluk egész mezőgazdasági térségeknek, hiába zárnak be bányákat, megkockáztatva a vájárok zendülését: Romániában mindig jut pénz új görögkeleti templom emelésére. Ha kell, akár bontott téglából is – effélét látni Sziget felé jövet, Szatmárnémeti szélén. A görög katolikusokkal folytatott máramarosszigeti templomviták pedig sokszor verekedéssé fajultak, aminek az lett az eredménye, hogy a katolikus románok továbbra is alkalmi helyeken miséznek, akár a kommunizmus idejében, amíg új templomuk el nem készül, másrészt az, hogy a hagyományosan vallásos máramarosi románság a szektásodás útjára lépett. Az újabb szigeti képeslapokon talán ott lesznek majd a régi szentélyek a mind impozánsabb új ortodox templomok karéjában, de kérdéses, hogy akár azokban, akár ezekben lesz-e nyáj. Az utóbbiakban talán jobbak rá az esélyek.