A világ nyolcadik csodája Magyarországon terem

Súlyos fenyegetést jelent az emberiség számára, hogy a vegyszerekkel és radioaktív sugárzással előidézett nem tudatos génmanipuláció hatásaként egyre kevesebb az élelmiszerekben az emészthető fehérje. Ma már a növények és állatok jó része nem, vagy csak bizonyos részben fogyasztható. Mindez arra inspirált két magyarországi kutatót, Kalmár Gergelyt és Kajdi Ferencet, hogy manipulációtól mentes genetikai állományú növényeket juttasson a táplálékláncolatba. Ilyen növényfaj a tönköly, amit őseink úgy hívtak: élet. Újrafelfedezői ÖKO-10 néven jegyeztették be 1995-ben. Három év múlva elnyerte az állam elismerését, nemrégiben pedig regisztrálták az Európai Unióban is.Volt egy seb a lábamon. Nem akart meggyógyulni. Gyökeresen szakítottam addigi életmódommal, és azóta csak tönkölyt fogyasztok. A seb eltűnt! – mesélte Kabai Nagy Lajos, aki a termelést koordináló integrátorként segíti az ÖKO-10 hazai elterjedését, és azt is vállalta, hogy bemutat a két nemesítő zseninek. Háttal ült nekem egy kocsiban, nem látta, miként suhan át arcomon a kétségbeesés fekete felhője: „Már megint egy ezredvégi okkultista történet a megtestesült csodáról, a természetes életmód természetfölöttiségéről! Mi lesz ebből?” Türelmetlenül kezdtem fészkelődni, az eső is reménytelenül esett. Úgy éreztem magam, mint a templomajtóban a kíváncsi hitetlenek, akik be szeretnének menni, de elképzelni sem tudják, mit kezdenek majd magukkal odabenn. Ám mire dönthettem volna, már tátott szájjal hallgattam Kalmár Gergelyt és Kajdi Ferencet.– A fehérje az élet alapja, de sajnos egyre nagyobb a hiány belőle világszerte. Ezt kizárólag a növények tudják előállítani, az állatok már csak átalakítják. A génmanipuláció hatására viszont félelmetes módon lecsökkent növényeinkben az emberi fogyasztásra alkalmas fehérjék aránya. A mai búzafajták általában 10-13 százalékos fehérjetartalmából harminc százalék emészthető. De akkor mi a hetven százalék? Ha semleges anyag, akkor nincs nagy baj, de ha mérgező, akkor a veszély óriási. Gondoljunk a kergemarhakórt okozó fehérjére, amit csak a fertőzött állat elégetésével lehet a táplálékláncból kiirtani. Egy egyszerű kísérlet is bizonyítja, hogy ehetetlen dolgokkal etetjük magunkat. A hangyáknak még megvan az a tulajdonságuk, hogy ki tudják választani, mi a táplálék számukra, mi nem. Hagyományos búzából és tönkölyből készült kenyérmorzsát szórtunk eléjük. Mindig a tönkölyt választották, a másikat messze elkerülték.Bebizonyosodott az is, hogy a ma már népbetegségnek számító allergiás tünetek mindegyike a hibás búzafehérjék fogyasztására vezethető vissza. De soha nem volt ennyi cukorbetegség, hasnyálmirigy-probléma sem. Egy másik kísérletben kilenc százalék szójafehérjét tudtunk csupán a csirkék tápjához keverni, amikor is „szétdurrant” a hasnyálmirigyük és elpusztultak. A forgalomban lévő szójafajták ugyanis szintén génmanipuláltak. Ugyanakkor itt van ez az ősi növény, a tönköly, aminek módosítatlan a génállománya, húsz százalék a fehérjetartalma és ennek harminc helyett száz százaléka emészthető. Világméretű elterjesztése erkölcsi kötelességünk. Mert kiderült, hogy csak a felnőtt ember hiszi el az elé tett kenyér formájú valamiről, hogy az valóban kenyér. A csecsemő még okosabb, ha megkóstolta a tönkölyből készült bébiételt, mást nem fogad el, és naponta kétszer eszik belőle. Ez fedezi teljes energiaszükségletét. A kisgyerek a mindenféle péksüteményt tartalmazó kosárból mindig a tönkölykenyeret veszi ki, és nem kér rá semmilyen „műanyag kenőcsöt”. A felnőttnek napi 12-15 dekagramm elég belőle. Így már hihető, hogyan tudtak régebben az emberek hetekig megélni kenyéren és vízen. És akkor még nem beszéltünk a szív- és érrendszeri problémákra, valamint a daganatos megbetegedésekre gyakorolt jótékony hatásáról, amit a megfelelő szakmai szervezetek a közeljövőben ismernek el.A megvilágosodásnak ezen a pontján hagyta el a számat, hogy én már hívő vagyok. Kiszaladt, nem morzsolgattam megfontoltan egyetlen pillanatig sem. De szédítő volt az ellentmondás a csoda kézzelfoghatósága és alig ismertsége között. Szerencsére Kabai Nagy Lajos felkészített erre is. Hosszasan mesélte, hogyan indultak el évekkel ezelőtt támogatást szerezni, milyen nehézségek árán jutottak be egy-egy előszobába. Jártak Szabó János honvédelmi miniszternél, hogy elérjék, táplálják tönköllyel a magyar katonákat. Megnyerték az ügynek Bánk Attila kisgazda frakcióvezetőt, és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot. A legbüszkébben azt az elismerést mutatta, ami a Magyar Kajak-kenu Szövetségtől érkezett, miután a válogatott rendkívül sikeresen szerepelt a sydneyi olimpián. Azt írták, valamennyi sportoló tetszését elnyerték az ÖKO-10-ből készült termékek, amelyeknek tápértéke, magas energiatartalma nagymértékben hozzájárult a felkészülés sikeréhez. Hasonló szavakkal mondott köszönetet a Magyar Súlyemelő Szövetség is. De mint minden jó ügynek, ennek is megvannak a maga ellenségei. Kalmár Gergelyt és Kajdi Ferencet viszont tönköly táplálja, következésképpen győzelemre vannak ítélve. Éppen ezért elég keményen fogalmaztak mindazokról, akik úgy okoztak nekik kárt, hogy felelősséget nem vállaltak érte.– Azonnal el kellene takarítani pozícióikból azokat az embereket, akik akadályozzák Magyarországon a gazdálkodást. Hihetetlen történetek részeseivé váltunk, amikor megpróbáltuk bevezetni új termékeinket a hazai piacra. Ellenlábasokra leltünk a tudományos életben, mert primitívnek találták a génágyú helyett alkalmazott szelekciós módszerünket. Nem szeretnek bennünket a növényvédő szerek és a műtrágyák gyártói, mert az ÖKO-10-hez ezek nem kellenek. Ellenérdekeltek a vetőmagüzemek, mert ez a fajta nem keverhető semmivel, nem manipulálható. A malomipar pedig azért ódzkodik, mert a szemeket feldolgozás előtt először hántolni kell, ami több energiát emészt fel. De a legszomorúbb, hogy egy láthatatlan gabonamaffia próbál rendre akadályozni bennünket, ami az arcát nem mutatja, csak a kártétele érzékelhető.Az őrlés például úgy történik, hogy engedélyt kell kérni rá. Az egyik Békés megyei malomban ott állt 40 tonna rendkívül drága terményünk – mert azt tudni kell, hogy amíg kevés van belőle, addig az ára is egyedi! –, és nem volt pecsét a munka megkezdéséhez. Egy évbe tellett, amíg kinyögték, hogy azért nem adnak engedélyt, mert szerintük ebből a lisztből nem lehet kenyeret sütni. Erre felkerekedtünk, tartottunk egy késztermék bemutatót. Levittünk az egyik helyi pékségbe két zsák lisztet, sütött a pék belőle mindenfélét, ott ették a pecsétet szorongató „hatalmasságok” is. Jóllaktak, teli hassal megígérték, hogy minden rendben lesz. A mai napig nincs engedélyünk. Szabályszerűen megloptak. Ugyanúgy, mint az a másik malom, amelyik hetvenkét tonna terményből mindössze tíz tonna kevert lisztet adott vissza, a többi nyomtalanul eltűnt. Idén ősszel a hatóság feltartóztatta a tönkölyt szállító uszályokat. Mondvacsinált okokkal potom kétszázmilliós veszteséget okoztak cégünknek, és egy óra múlva elterjedt az unióban is, hogyan gátolják nálunk az exportot, mert ott várták ám a szállítmányt.Ennek ellenére mára kialakítottuk a termeltetés, feldolgozás és értékesítés rendszerét. A nemesítéstől a készterméket árusító mintaboltig minden egy logisztikai rendszerben működik. Kiváló termelésszervezői hálózatunk az ország valamennyi megyéjében csaknem kétszáznyolcvan gazdaságot és egyéni vállalkozót tömörít. Ennek köszönhetően ma már kilencezer hektáron vetnek tönkölyt a gazdák. Ez akkor is gyönyörű eredmény, ha hozzátesszük, hogy százezer hektár termésére tudnánk piacot szerezni. Az állami elismerés 1998-ban óriási lendületet adott, hiszen e nélkül nem lehetett bevezetni az élelmiszerpiacra termékeinket. Mára azonban valamennyi jogi akadály elhárult, így egyre több fogyasztó tapasztalhatja meg, mennyire nélkülözhetetlen az egészséges táplálkozáshoz a tönköly. Ennek köszönhetően az idén elnyertük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium agrárinnovációs díját, és januártól él európai regisztrációnk is.Tej és tojás nélkül lehet belőle palacsintát sütni. A tönkölyből készített húspótlót bepanírozzák, és az íze vetekszik a legkiválóbb bécsi szeletével. Már kis mennyiségben is a jóllakottság érzését kelti, ugyanakkor hatalmas energiával tölt fel, de nem terheli a szervezetet, élettani hatásai kiválóak. Erős pelyvalevelei – amelyek a hántolást szükségessé teszik, és ezzel majdnem a vesztét okozták – olyanok, akár a beton és az ólom. Megszűrik a radioaktív sugárzást. Nem veszi föl a talajból az ott összegyűlt mérgeket, ellenálló a betegségekkel szemben, elnyomja a gyomokat. Zuhogtak rám a leghihetetlenebb információk. Bevallom, el is vesztettem a fonalat, kértem, mondjanak most már valami rosszat is erről a növényről, mert egyszerűen elviselhetetlen a tökéletessége. De egyetlen szeplője a drágasága. Jelenleg nem engedheti meg magának mindenki, hogy egészségeset egyen. Viszont ha felfut az export, akkor a hazai fogyasztást akár ingyenessé lehet tenni. Kabai Nagy Lajos már meg is beszélte Bánk Attila frakcióvezetővel, hogy a kisgazdapárt és frakciója támogassa azt az akciót, amelynek részeként a közeljövőben az iskolatejhez hasonlóan minden gyerek kapna naponta egy szelet tönkölykenyeret. Kalmár Gergely pedig japán kapcsolatokat épít az uniósak mellé. Ezt úgy mondta el, hogy a legnagyobb megdöbbenésemre rágyújtott egy cigarettára. Mégiscsak ember, nyugodtam meg.– Befuccsolt ott a bioprogram, mert a japán gyomor nem veszi be dohos, penészes ízű kenyeret. A tönköly viszont nem penészedik akkor sem, ha nem lát vegyszert. Mivel Japánban rosszak a termesztés adottságai, számunkra rendkívül jó piacot jelentenek. Márpedig amit ők megvesznek, annak nagyon jónak kell lennie. De élénk érdeklődést mutatnak az élelmezési problémákkal küzdő országok a világ minden tájáról. Úgy tűnik, hogy ami minőség, az mindenütt nagy mennyiségben eladható. A magyar nemzet pedig igenis képes arra, hogy nagyszerű dolgokat hozzon létre. Úgyhogy nincs messze az az idő, amikor nem kell fehérjét importálnunk, hanem mi látjuk el a Föld népeit. Lehet, hogy sokaknak ez még hihetetlen, de aki megkóstolja termékeinket, és megszereti őket, az érteni fogja, miről beszélek. Mert abból vagyunk, amit megeszünk. A tiszta test tiszta gondolatokat eredményez. A tönköly pedig maga a csoda, maga az élet. A nagyszüleink még így is nevezték.A tönkölybúza keletkezésére nézve több hipotézis is ismert, a faj származása körül még ma is sok vita van. Plinius szerint a tönkölybúzát a picenumiak fedezték fel. Mások azt állítják, a legrégibb tönkölymaradványokat a Nílus-völgyéből ásták ki, amelyek a Kr. e. negyedik évezredből származnak. A legvalószínűbb nézet szerint a faj az Alpok vidékén keletkezett. Az alemannok felkarolták termesztését, s vándorlásaik során mindenhová magukkal vitték. A faj így jutott el a Pireneusokba, Asztúriába, a Bánátba és Erdélybe is. Az ősi jellegű tönkölyt régebben csak Európa néhány országában ismerték, újabban azonban Nyugat-Ázsia több pontjáról is előkerült. Ez a búzafaj a nagy keleti vándorlásban nem vett részt. Termesztési területei között említik Délnyugat-Németországot, az Ardennek vidékét, kisebb mértékben termesztették Luxemburgban és Belgiumban, Nyugat-Tirolban, Svájcban, Erdélyben, Bánátban, Spanyolországban (Asztúriában), az USA-ban és Iránban. Hazánkban a tönkölyt 1498-ban említik először II. Ulászló egyik törvényében – akkor „vulgo thenkel” néven (száz év múlva „tonkeol”). Egyes feltevések szerint a Dunán folyó kereskedelem útján jutott hozzánk, erre utal Relkovic Néda „Buda város jogkönyve” című munkájára való hivatkozás, ami szerint már 1410 előtt is termesztették a „dinkelt”. Egy másik hivatkozás szerint Colmar vidékén 1314-ben rossz termés volt, ami miatt éhínség alakult ki, ezért sokan „kiköltöztek Magyarországba”, ami szintén a Dunán történt. Lüttich vidékéről (Rajna mellett) már a XI. században is jöttek bevándorlók, s magukkal hozhatták e növényt.