Az ő XX. századuk

Ez a radikális feminizmus az ő hivatalos programjában sürgeti az új házassági törvényt, „mely a szabadság, egyenlőség, méltányosság és emberi önrendelkezés elvein alapszik”. Mit jelent az emberi önrendelkezés, a férfi és nő teljes egyenjogusítása a nemi élet terén? Megmondja a radikalizmus és szocializmus népszerű apostola, Bebel, a Die Frau und der Szozialismus c. művében. Három fejezetben szól a nőről: a multban, a jelenben és a jövőben. A két első fejezet a szocializmus nagy vádját tartalmazza a múlt és jelen társadalommal szemben, mert elnyomta a nőt. A harmadik fejezet a jövő női ideálról szól s így kezdődik: „E fejezetben nagyon rövid leszek, mert csak azokat a következtetéseket akarom levonni, melyek a multból folynak.” A következtetés pedig így hangzik: „A szerelmi életben a nő éppoly szabad és korlátlan, mint a férfi, a házasságkötésnél kizárólag saját hajlamaira hallgat. A házasságkötés a férfi és nő magánügye, mely mindenféle funkcionáriust kizár. Nemi vágyaink kielégítése tisztára magánügy.” [...]Bebelt és követőit végzetes lelki vaksággal kell vádolnunk, mert nem látják, hogy az „elnyomó” kor a házassági formát éppen az elnyomott nő felszabadítása érdekében, a nő védelmére, a férfi ellen hozta, hogy a férfi ne küldhesse el nejét az első mámor és csalódás után. Bebel receptje a nőt lesüllyeszti abba a mélységbe, honnan a kereszténység két évezred előtt kiemelte!(Hetényi Gyula: A nőkérdés. Budapest, 1920, 101–103. o.)