Futottak még...

Az órát, a percet nem ismeri senki, de azt mindenki tudja, a Kerepesi úti ügetőpályának meg vannak számlálva a napjai. Lehet, még hetei, hónapjai vannak hátra, az a fiskális kegyetlenség, amely halálra ítélte, megnyújtja még agóniáját, de a gyászbeszédet már nyugodtan fogalmazhatjuk. Tiszteletre méltó, derék létesítmény volt. Nem búcsúzhatunk méltóbban tőle, mint hogy felidézzük ősei és „személyes” történetét.A magyar ügetősport hajnalán a Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaság rendezte az első versenyt 1879. május 12-én a Városligeti nagykörön, vagy ahogy akkoriban nevezték: a Városerdő rondóján. Ma már lehetetlen rekonstruálni az útvonalat, csak érzékeltetni igyekszünk. A Wampetics (Gundel)-vendéglő volt a starthely, onnan indult a fogat az Aréna út felé, a Kéményseprő vendéglőnél visszafordult a Széchenyi fürdő irányába, majd újabb forduló után elhúzott az állatkert előtt, s máris ott volt a Wampeticsnél, a célban. (Megjegyzendő, hogy még a Széchenyi fürdő sem létezett, csak egy kis pavilon állt ott, ahol a forrásvizet mérték.) A 2345 méteres pályán egyenként indultak a fogatok, idő ellen futottak, így a versenyek nem voltak igazán küzdelmesek és izgalmasak. Az első magyarországi versenyt egy osztrák hajtó, Wawrick Ferenc kettes fogata nyerte. Akkoriban még versenyeztek kettes, sőt négyes fogatok is, s még az sem volt szabályozva, hogy a kocsi két- vagy négykerekű legyen. Az első egyes fogatú versenyt szintén osztrák vendég, Felsinger Lőrinc nyerte Batthyány Elemér fogata ellen.Ugyancsak a Városligetben mutatkozott be 1881 tavaszán az első olyan magyar tenyésztésű ügető, amely nemzetközi mércével mérve is számottevő teljesítményre volt képes. Gazsi hatévesen versenyzett először, de „élemedett” kora nem zavarta abban, hogy könnyű diadalt arasson. A ligeti, inkább kocsikázás, mint versenyzés látványa jól elszórakoztatta a sétálgató, bámészkodó embereket, de az ügető jövőjét erre a „stadionra” alapozni nem lehetett. Ezért a szép és hosszú nevű társaság rohammunkában felépíttetett egy igazi versenypályát. A szerény (150 ezer forint) költséggel épült pálya majdnem ott állt, ahol a mai – még néhány napig – megtalálható. Nagyjából a mostani ügetőpálya és a Tattersall közötti bazár területén feküdt. A futópálya kerülete 750 méter, szélessége 20 méter, belül hat méter széles edzőpálya volt. A kanyarok kissé élesre sikeredtek, de 12–15 fokkal dőlve épültek, ezért különösebb gondot nem okoztak. A közönség részére ezer ülőhellyel bíró lelátó épült – csinos svájci stílusban. A tribün két oldalán voltak az állóhelyek. A belépődíj a lelátóra uraknak négy, hölgyeknek két forint, az állóhelyre húsz krajcár. Számos totalizatőr-pénztár és elegáns büfé állt a nagyérdemű rendelkezésére. A futópálya talaja cementtel kevert szénpor volt, amely rugalmasnak és gyorsnak bizonyult. 1883. május 17-én, a nyitónapon oly nagy volt az érdeklődés, hogy sokan a pályán kívül rekedtek. Az első versenyt Esterházy Miklós Elma–Dilettant kettes fogata nyerte, hajtotta a Berlinből szerződtetett nagy hírű Ahnelt. Az 1500 méteres Nemzetközi Díj szenzációs eredményt hozott. Az osztrák tulajdonban lévő 12 éves amerikai ügető, Gray Salem 1:29,3-as idővel, új Monarchia-rekorddal győzött. Az időteljesítmény jobb volt, mint az Európa-csúcs, de a táv rövidsége miatt nem hitelesítették. Az első napon futott Gazsi is, de neki nem akadt ellenfele, a magyar rekordot így is megdöntötte. Másnap ismét rendeztek versenyt, akkor is Gray Salem lett a nap hőse, ám egészen másfajta csúcsot ért el. Az egyik kanyarban elszakadt a gyeplő, Gray Salem megbokrosodott, és kitört a pályáról. A megvadult ló végigszáguldott a Rottenbiller utcán, majd a Városliget felé kanyarodott, s csak az állatkert bejáratánál sikerült elfogni. Az 1883-as év nagy eseménye volt Andal bemutatkozása. Andal a következő évben megnyerte az első osztrák, majd az első magyar ügetőderbit is. Kétévi pályafutása alatt 17 versenyéből 15-öt megnyert.A sikeres és biztató kezdet után egyre elkeserítőbb évek következtek. Az állam nem pártolta az ügetőtenyésztést, így támogatás hiányában a sport is elsorvadt. 1891-ben már csak egyetlen versenynapot írtak ki, az öt futamra csupán 18 nevezés érkezett. A derbiben egyetlen árva induló akadt; Barbarossa gond nélkül hódította el a kék szalagot. A derbinap fő attrakciója a fiákerverseny volt, a maga hatfős mamutmezőnyével. A tattersalli pályát ezután használaton kívül helyezték, átadták az enyészetnek. Legközelebb a Tanácsköztársaság idején hasznosították, amikor káposztát és kukoricát termeltek a földjén.Budapest 14 évig nem látott ügetőversenyt, a sport csak 1905-ben támadt fel, új pályán, új szemlélettel és új reményekkel. Ám erről a következő részben számolunk be.