Nem csodaszert vagy gyógyszert találtak fel annak a magyar kutatócsoportnak a tagjai, amelynek világraszóló szabadalmát fogadták el Németországban, hanem olyan vegyületet és elvet, amelynek alapján a gyógyszergyárak új rákellenes szerek generációját fejleszhetik ki. Ennek ellenére óriási nyomás alá került a kutatók egyike, Molnár József professzor, akitől nagyon sok kétségbeesett beteg kért segítséget cikkünk megjelenése óta.Mint arról 10-én beszámoltunk: a magyar rákkutatók szabadalma hosszú távon forradalmasíthatja a rosszindulatú daganatok gyógyítását. A találmány lényege: egy bizonyos vegyülettel erősíteni tudják a rákos szövetek gyógyszerérzékenységét, mert lebénítják a daganatos sejtek védekezőrendszerét. Ezek a sejtek kipumpálják magukból a hatóanyagot, ami miatt a rákellenes szerek nem fejtik ki a megfelelő hatást. Az írás megjelenése óta Molnár Józseftől, a szegedi orvosegyetem mikrobiológiai tanszékének professzorától főként az utolsó stádiumban lévő rákbetegek hozzátartozói tömegesen és kétségbeesve kérik, hogy bocsássa rendelkezésükre a vegyületet. Molnár professzor valamennyi esetben visszautasította a kérést azzal, hogy a kutatókat ne akarják lehetetlenségre rábírni. Találmányuk még nem gyógyszer, ezenkívül nem szokás a kísérleti stádiumból vegyületet kiadni, aminek toxikus hatását csak egereken, s nem embereken próbálták ki. Előfordulhat az is, hogy a kémcsőben kikísérletezett vegyülettel roszszabb állapotba kerülhetnek a betegek.Molnár József ugyanakkor reménykeltőnek nevezte: a cikk hatására több gyógyszergyár képviselője jelentkezett, és így lehetőség nyílhat arra, hogy valamelyik multinacionális cég a magyar kutatók találmányát minél előbb felhasználja. A szegedi tudóscsoporttal felvette a kapcsolatot egy amerikai ügyvéd is, aki felajánlotta segítségét és közvetítő szerepét, hogy felgyorsulhassanak a tárgyalások a magyar kutatók és az amerikai gyártók között.
Magyar Péter egyedül maradt
