Megkönnyebülés Washingtonban

Nagy kő esett le sok amerikai politikus szívéről, amikor a hivatalából most távozott Bill Clinton elnök peren kívül megegyezett Robert Ray vizsgálóbíróval a Lewinsky-ügy „békés” lezárásáról. Eszerint az eljárást lezárják, és így Clintonnak nem kell tartania semmiféle további jogi következménytől. Ennek fejében az exelnöknek be kellett ismernie, hogy a Paula Jones által ellene, szexuális zaklatás ügyében indított eljárásban szándékosan vallott hamisan a Monica Lewinskyval fenntartott kapcsolatáról. Clintonnak további büntetésként 25 ezer dollár perköltséget is ki kell fizetnie. A volt államfő ráadásul Arkansas államban (ahol korábban kormányzó volt) öt évig nem folytathat jogászi tevékenységet. Az egyezség jogi része ennyi. Vannak ugyan olyanok, akik most elégedetlenkednek, és csak legyintenek: persze, az elnök ezt is megúszta! A politikai elit azonban megnyugodott.Felvetődik a kérdés, vajon mit nyernek a pártok ezzel az alkuval? A demokraták válasza evidensnek tűnik. Ők ugyanis már belefáradtak abba, hogy elnöküket, immár volt elnöküket védjék annak emberi gyengeségei miatt egy jogilag nehezen, morálisan pedig alig-alig védhető ügyben. Ráadásul egy peres ügy a párt emblematikus alakja ellen még sokáig adhatna muníciót a republikánusok kezébe, és Clintont még évekig nem elsősorban politikai teljesítménye, hanem magánéleti botrányai alapján ítélné meg a közvélemény. A skandalumok emlékét mesterségesen életben lehetne tartani, ez pedig mindenképpen beárnyékolná a négy év múlva ringbe szálló következő demokrata elnökjelölt esélyeit. Furcsamód a republikánus tábor is fellélegzett az egyezség hírére. Az új elnök, George W. Bush ugyanis ezzel elkerülte azt a kínos helyzetet, hogy neki kelljen esetleg kegyelmet gyakorolnia elődjének egy jogi ügyében. (Gerald Ford volt kénytelen szembenézni ezzel a problémával, amikor kegyelmet kellett adnia a Watergate-botrány nyomán lemondani kényszerült elődjének, Richard Nixonnak.)A legnagyobb megkönnyebülést természetesen maga az érintett, Clinton érezhette, aki így – egyesek szerint – igen olcsón szabadul meg egy kínos kötelezettségtől. A jogászkodástól való ötévi eltiltás látszólag súlyosnak tűnik egy ilyen kaliberű ügyben, ám a Clintonhoz közel állók szerint az exelnök egyelőre nem tervezi, hogy ügyvédi praxist folytasson abban az államban, ahol karrierjét elkezdte. Természetesen sokakat izgat, hogy Clinton 54 éves, a legfiatalabb „nyugdíjas” amerikai elnökként mivel foglalkozik majd. Az amerikai közvélemény jelentős része számít arra, hogy valamilyen szerepet vállaljon a politikában. A leköszönő elnök elfogadottsága a CBS televízió közvélemény-kutatása szerint 68 százalékos volt. Ilyen magas mutatóval csak Ronald Reagan búcsúzott a Fehér Háztól. A legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a nemzetközi politikában, valamilyen válságos régióban bukkan majd föl béketeremtőként. Ebben államfőként már szerzett is némi tapasztalatot. A Demokrata Pártban sem bánnák, ha a hazai politikai élet helyett inkább a nagyvilágban próbálna szerencsét. A demokratáknak most ugyanis azért fő a fejük, mert nem tudtak „megszabadulni” a népszerű exelnöktől. Clinton népszerűsége és személyisége azonban nyomasztóan hat a négy év múlva utódját kereső, így (Al Gore választási kudarca miatt) kényszerű őrségváltás előtt álló Demokrata Pártra.