Utazni érdemes

Ismét olyasmi történt a honi közéletben, amire az utóbbi tíz esztendőben nem volt példa. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a miniszterelnök felkérésére megvizsgálta az állami vezetők külföldi útjainak körülményeit, indokoltságát. Kiderült, hogy 1999-ben 982 alkalommal csaknem 529 millió forint költséggel utaztak a minisztériumok képviselői javarészt az Európai Unió országaiba. Ebből mindössze öt alkalommal találta a vizsgálat megkérdőjelezhetőnek az út fontosságát. Ebből is látszik, hogy az elköltött adóforintok nagyságrendje nem indokolja az ügy körül mesterségesen gerjesztett médiahisztériát, de a „mit röpködnek ezek a mi pénzünkön?” demagógiája mögött most is mélyebb összefüggések sejlenek fel.Mostanság egyre többször érzi úgy az ember, hogy van abban valami báj, ha szociálisan szuperérzékeny pártok azután kerülnek ellenzéki szerepbe, hogy előtte nagyon is kormányon voltak. És utazgattak is rendületlenül, mert akkor még tudták, hogy utazni érdemes. És nem csak a jó meleg Afrika jöhetett szóba náluk sem, mert akkor már napirenden volt a NATO-csatlakozás előkészítése, folyamatosan tárgyalni kellett az unióval, a volt keleti blokk országaival, és kereskedni is illett, akár a távoli ázsiai országokkal is. Ellenzékben persze mindez fölösleges pénzkidobásnak tűnhet, de sejthető, hogy nem ez őrli pokoli malomként a baloldali idegeket. A legfőbb gond az, hogyan lehetne hathatós médiatámogatással újabb éket verni a koalíció recsegő eresztékei közé, a „legnagyobb és legfölöslegesebben utazónak” kikiáltva Torgyán Józsefet, aki ráadásul nem átallja a fiát alkalmazó cégnél rendelni a repülőjegyet.A KEHI vizsgálata óta viszont tudni lehet, hogy nem Torgyán járja legtöbbet a világot, hanem a külügyminiszter, akit nehéz lenne ezért elítélni. Az is kiderült a híradásokból, hogy sokszor a KEHI ajánlásától függetlenül, de szinte minden minisztériumban igyekeznek közbeszerzési eljárások keretében kijelölni a jövőbeli utak szervezőit. Három-öt évre kötött szerződések járnak le mostanában, ezeket kell megújítani. Azt viszont, hogy az előző kormányok idején ki, mennyit, kinek a szervezésében és hová utazott, soha nem tudjuk meg, mert azt nem vizsgálta senki. Göncz Árpád volt köztársasági elnök a kivétel, aki jogosan büszke a nyilvánosság előtt arra, hogy látogatást téve hetven országban, maradéktalanul eleget tett államelnöki kötelességeinek. Az az ő esetében sem ismeretes, volt-e rokona, ismerőse a jegyirodán vagy az utaskísérők között, de érdekes módon ez ma sem érdekel senkit.A KEHI vizsgálatának tükrében tehát úgy tűnik, hogy a gondosan kikavart demagógiafagyi visszanyalt. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük a Fidesz-frakció legújabb javaslatát, ami az önkormányzatoknál hasonló vizsgálatot tart szükségesnek, különös tekintettel a Főpolgármesteri Hivatalra. Egy ilyen ellenőrzés során még arra is rádöbbenhetünk, hogy a demokratikus önkormányzatiságot nem a távoli Kínában lehet a leghatékonyabban tanulmányozni, és esetleg el kell majd fogadnunk azt az ajánlást, miszerint szaktanácsadónak mégsem a legfrissebb barátnő a legalkalmasabb. És akkor már érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy az ellenzéki politikusok vajon miféle közpénzekből utazgatnak rossz hírét kelteni hazájuknak?