Költő oldalnézetből

Hogy milyen férj, szerető, családapa volt Babits Mihály, miként élt négy fal között a Nyugat teljhatalmú szerkesztője: efféle budoárpletykákat nem tudunk meg Török Sophie emlékezéseiből. S ha mégis, felejthető, közismert, lényegtelen hírecskék ezek. A szellemi-lírai életrajz szent hulladékaira vadászó irodalomtudós is hoppon marad jobbára, hiszen Török Sophie tapintatos feleség, rajongó tanítvány és elővigyázatos gyűjtő. Nem engedi Babitsot avatatlan kezekbe.Idegesen törékeny, zeneien zaklatott és elszánt szatellitasszony a memoár- és kommentárgyűjtemény igazi főhőse, aki az irodalmi dics sikeréért vállalja az alkotói sikertelenséget, aki a kacér és csapongó kis kékharisnyából, szürke külügyminisztériumi irodistalányból és örök kezdő költőnőcskéből belenő (és belerokkan) a költőfeleség szerepébe. S aki már a kezdetektől azt firtatja önemésztőn: „Vajon feljegyzi-e nevemet az irodalomtörténet, mert jó ebédeket főzök az uramnak, s ha fáj a torka, borogatást teszek a nyakára?” Ám a költőfeleségeknek kijáró gunyoros szánakozás, amelytől Török Sophie sem óvhatta magát, méltánytalan vele szemben: bátor és ravasz, szecessziósan folyondáros és klárisosan díszített nőprózát olvashatunk a válogatásban. A feladattal, a küldetéssel szembenéző bátorsága és a vádaknak, szánakozásoknak elébe menő ravaszság hatja át ezt a tiszteletreméltón makacs és remény nélküli hangot, amelyben a tanú, a prókátor és az elfogult, mert egyeduralkodó hagyatéktulajdonos szólamai keverednek.A Téglás Jánostól megszokott gondossággal összeállított kötet a házasságkötés és a Szekszárdra, a szülői házba látogatás anekdotikus történeteitől az életmű filológiai problémáit fejtegető előszókon, levelezéseken át a halott költőt sirató riportokig, rádióbeszédekig gyűjti össze Török Sophie Babits-írásait. Ez a próza tele aszszonyos gyakorlatiassággal és közelségélménnyel: szerzőjük hevesen igyekszik kihámozni a klasszikus költőből az egyszeri embert; tele odaadó fecsegéssel Babits lírai magánügyeiről, túl mindazon, amit ő még diszkréten elmondhatónak tartott volna. S telis-tele a kultuszképzés finom kalapácsütéseivel: amint a feleség alakítani kezdi a szelíd, olimposzian fenséges és magányos költőisten márványszobrát. Ám ami mindenestül kirajzolódik itt, az Török Sophie egyéni tragédiája, hogy „te elhasználtad az én életemet, és fölépült a Mű”. (Török Sophie: „most én vagyok hang helyetted”. Palatinus Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 1200 forint)