időjárás 29°C Klára 2022. augusztus 12.
logo

A WAP varázslatos világa

Vargha Márton
2001.03.18. 23:00

Azt már tudja az emberiség — de legalábbis a fejlett országok távközléssel, hírközléssel, informatikával foglalkozó kisebbsége —, hogy az információsnak nevezett társadalom és az újabban terjedő „új gazdaság” szlogenek mögött az emberek közötti kapcsolatteremtésnek egy új módja rejlik. Az, hogy a technika mindenkinek megadja a távolbahallás és a távolbanézés képességét. Mint a népmesében, csak a fülünket nem a földre tesszük, hanem a kagylóhoz szorítjuk, és szemünkkel nem a távolt fürkésszük, hanem mereven rászegezzük a képernyőre. Már aki. Már akinek van arra pénze, vállalkozó kedve és ideje, hogy elkezdjen vacakolni egy PC-vel, vagy még több pénze hogy vegyen egy Apple-t, amivel azért szintén lehet vacakolni, ha kevesebbet is. Ebből a közösségből — bármennyire is közösség, mert az — még nem lesz társadalom, legfeljebb szubkultúra. Kevés az üdvösséghez, más utat kell keresni. Meg is van: az igazi távolbahalló a mobiltelefon, hiszen ha nem romlik el — ezt ritkán teszi —, ha nem merül ki az akkumulátora — ezt is ritkán teszi —, ha nem tiltja le a központ az előre fizetett SIM-kártyát — ő is ritkán teszi —, és ha nem lopják el, akkor éjjel-nappal rendelkezésünkre áll. Már csak távolbanézőt kell barkácsolni belőle, és rá kell ébreszteni az embereket a hasznára.A mai telefonok apró képernyője — amit éppen ezért inkább kijelzőnek mondunk — kevéssé alkalmas arra, hogy információban gazdag, színes foltokkal tarkított lapokat jelenítsünk meg rajta. Arra tehát, amire a számítógépet a világhálót böngészők használják, kevéssé alkalmas. Majd lesz! Mérnökök százai dolgoznak azon világszerte, hogy a kis mobiltelefonba viszonylag nagy — „feltekerhető” — képernyőt tegyenek, de a kivetítés is egy lehetséges megoldás. Technikai akadálya tehát nincs annak, hogy az embert felruházzuk a távolbalátás képességével. Ami még éppen csak sejlik, az mindennek az értelme, az információs társadalom mibenléte. Mert mire tudja használni a hatos villamos utasa a távolbalátót? Erre a kérdésre nem mérnökök százai, hanem üzletfejlesztők, tanácsadók, tudósok tíz- és tízezrei keresik a választ.Azért vagyunk bajban, mert a technikai fejlődés felgyorsulása megváltoztatta a társadalom, az emberek közötti kapcsolatok változásának sebességét. Korábban volt idő arra, hogy a technikai újdonságba beleszülető gyermek felnőve természetes eszközként használva azt beépítse az életébe. Ma már nincs: az újdonságok megváltoztatják a felnőttek viselkedésmintáit, életmódját. Nem az történik, hogy felmerül az igény, aztán valaki kitalál rá egy megoldást, hanem felmerül egy megoldás, aztán kitalálják hozzá az igényt.A guruk — a „tartalomfejlesztők” — a jövőbe meresztik a szemüket, és megpróbálják kitalálni, hogy öt-tíz év múlva mit nézünk majd szívesen a kijelzőn, miközben a hatos villamoson utazunk. Időnként eszükbe jut egy ötlet, s gyorsan megvalósítják. Mint a Pannon GSM-nél a „Pamagocsi” állatkát, amit rövid üzenetekkel kell etetni, tisztába tenni, kényeztetni…A távolbanézés kézenfekvő célja lehet az adatbázisban való keresgélés, egy hirtelen szükségessé váló információhoz való hozzájutás. Csakhogy számtalan fajtája van az ilyen hirtelen kellő információnak. Üzleti tárgyaláson egy szám, amit csak a cégünk egy-két embere tudhat, az, hogy hol van a közelben egy étterem... Ahány ember, ahány helyzet, ahány pillanat, annyi kérdés, és ráadásul ehhez egyikhez sem kell(ene) odanézni, ha van, aki a választ beolvassa nekünk a telefonba.A megoldás, a válaszadás változó mennyiségű adat folyamatos digitalizálását, strukturálását, gondozását igényli. A gyorsulás miatt nem lesz szükség annyi időre minden adat digitális hozzáférhetővé tételéhez, amennyi az emberiség tudásának könyvekben való rögzítéséig eltelt az írás feltalálásától, de néhány év még beletelik. Fokozatos az előrehaladás, ahogy van rá pénz és érdeklődés.Csakhogy ez még csak a statikus információközlés, holott a bármikor bárhol bárkivel felvehető kapcsolat az interaktivitásra, a dinamikus adatcserére is lehetőséget ad. Elsősorban pénzkezelésre, vásárlásra, de repülőjegy-foglalásra, játékra és sok minden másra is. Ezekben, ha mindkét oldalon ember van — a megrendelő és az ügyfélszolgálat —, ritkán kell az adatátvitel. De minthogy az emberi munkaerő — a gazdasági szabályozók így vannak beállítva — drága, érdemesebb helyettünk gépet beállítani oda, ahol ez lehetséges. Például a mobiltelefon-társaság ügyfélszolgálatában az előre fizetett SIM-kártya feltöltésére, a hívási szolgáltatások beállítására. Ezeket a ma intelligensnek mondott válaszadó rendszerekkel, IVR-ekkel beszélgetve intézzük. De intézhetnénk írásban is, ha a lehetőségek egy menüben megjelennek a telefon kijelzőjén, és mi ráállva arra, amit szeretnénk, egy gombnyomással beállíthatjuk azt.Máris találtunk néhány esetet, ami értelmessé teszi a verbálisan, írásban zajló kommunikáció bevezetését a mobiltelefonon. Erre a fajta kommunikációra találták ki az internetes szabványosítók a wireless application protokollnak, WAP-nak nevezett formátumot. A célja az, hogy a lehető legkevesebb karakterrel a lehető legtöbb információ kerüljön rá a mobiltelefonra, illetve legyen onnan beküldhető a központba, majd onnan tovább. A WAP-pal Magyarországon, de a világ többi részén is bő egy éve ismerkednek a mobil-előfizetők. Elfogadottsága ugyan megfelel a használhatóságának, és nem hinném, hogy aki szolgáltató bevezette, ráfizetett volna, de azért a magyar sajtóban is rendszeresen olvasni olyan értékeléseket, miszerint az embereket nem érdekli, megbukott. Nem így van. A drága autó sem bukik meg azért, mert kevesen veszik. A kérdés az, hogy üzleti szempontból gazdaságos-e. A Westelnél tízezren WAP-oltak naponta rendszeresen az utóbbi hónapokban. A PannonGSM-nél eddig mintegy hetvenezer WAP-os telefonkészüléket értékesítettek, s közülük körülbelül ötvenezret rendszeresen használnak is WAP-keresésekre az előfizetők. Annak ellenére, hogy egészen a legutóbbi időkig a WAP-lap a korábban bevezetett adatátviteli technikával jutott el az előfizetőhöz percdíjért, meglehetősen lassan és gyakori újrahívással, tehát összességében drágán.Az, hogy egy kultúráját tekintve is vadonatúj szolgáltatásnak egy év alatt minden százötven előfizetőből egy a rendszeres használójává válik, nem kudarc. Inkább az a kérdés, hogy milyen ütemben szélesedik a WAP-olók köre. Erre a kérdésre a statisztikák fognak választ adni, de a gyors terjedésnek előfeltételei azért vannak. Az egyik technikai: gyorsabbá, a másik gazdasági: olcsóbbá, a harmadik tartalmi: vonzóvá kell tenni.Vonzó lehet a fizetés lehetősége, bankkártya nélkül, közvetlenül a telefonról. A pénztáros megmondja, hogy milyen számra kell átutalni, a vásárló belép a bankja WAP-lapjára, és kiadja a parancsot az átutalásra. Néhány másodperc, és a pénztárgép jelez: ide akarnak utalni egy összeget. Ha a pénztáros fogadja — beírja a gépbe a vevő készülékére a bankból megküldött azonosítókódot —, a tranzakció végbemegy, és a vevő viheti az árut. Hasonló lehet a WAP-os mozijegyrendelés: a WAP-lap ad egy kódot, ami megjelenik a mozipénztár számítógépén is, a rendeléssel együtt. Amikor jelentkeznek a jegyért, elég az azonosítókat egyeztetni, név sem kell. Kicsit fejlettebb megoldás, ha a néző telefonja és a pénztári számítógép infravörös kapcsolatba lép egymással, és lezongorázzák a dolgot, esetleg még a fizetést is. Valószínű, hogy az érdeklődést e pillanatban a kényelem fokozásával inkább lehet növelni, mint az akármilyen kifinomult információszolgáltatással.Gyorsabbá válik a WAP-olás azáltal, hogy a szolgáltatók áttérnek egy újfajta adattovábbítási metódusra, a csomagkapcsolt, vagy népszerűbben IP-s GPRS-re. A Magyarországon eladott két-három százezer WAP-ra kész telefon modemmel létesít kapcsolatot a WAP-központtal. Lefoglal magának egy csatornát a hálózatban, és azon mennek oda-vissza az adatok. Mintha beszélgetnénk. Annyiba is kerül, percdíjat fizet érte, aki használja. A csomagkapcsolt GPRS másképp működik. A bázisállomás rendelkezésére álló nyolc időrés — csatorna — közül ötön lehet beszélgetni, hármon az adatcsomagok mennek, egyiken a készülékektől a bázisállomás felé, kettőn pedig vissza. (Az a feltételezés, hogy a GPRS-telefon tulajdonosa inkább kérdez, mint közöl.) Egy időrésben körülbelül tizenkét kilobit/másodperces adatátviteli sebesség érhető el, kettőben tehát huszonnégy, ami majdnem a háromszorosa a modemhívással elérhetőnek. Ezt az adatcsomagfolyamot minden, a bázisállomás körzetében lévő GPRS-készülék veszi, és a benne lévő szoftver válogatja ki a neki szóló adatcsomagokat. A többit eldobja. Akárcsak a helyi számítógépes Ethernet hálózatban, ott is eljutnak minden géphez az üzenetek, de csak az fogadja, amelyiknek szól.A Westel február 14-én az ország hetven százalékán hozzáférhetővé tette a GPRS-t. Készüléket nagyobb tömegben azonban csak az év közepére várhatunk, tehát van idő a vonzó információszolgáltatási kínálat megteremtésére.Még két előnye van a GPRS-nek a sebesség mellett, a viszonylagos olcsósága. Miután három időrésben öt előfizetőt lehet kiszolgálni, nem az időt számlázza a telefontársaság, csak a közvetített adatot. Tehát olcsóbb, mint a modemes adatátvitel. A másik, hogy folyamatos a kapcsolat a készülék és a hálózat között. Beállítható tehát, hogy az elektronikus levelek folyamatosan átkerüljenek a mobiltelefonba. Nem kell ott várni, míg megjönnek, és akkor nézem át őket, amikor időm engedi. A WAP történetében a modemes elérés volt a kezdet, árban és sebességben széles körben elérhetővé a GPRS, vonzóvá pedig rövidesen a kényelmi szolgáltatások teszik.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.