Démonaink

Valóban „az elit furcsa kedvence” volna, mint Szerb Antal emlegette? Igaz, kevesen viselhetik el fantáziája, szikeéles logikája és szenvedélye robbanékony elegyét. Akár a mániákus kísérletezést, amellyel a személyiség legdohosabb, legeszelősebb zugait fürkészte. Perverzek, démonok, megkettőződött lelkek bolyonganak siváran gótikus novellatájain, kifinomultan szadista halálnemek hökkentenek kutakkal, ingákkal, pallosként működő toronyóra-mutatóval. Igaz, keveseket boldogíthat, aki a legmagasztosabb szépséget a melankóliában találja meg, valóságos pokolatlétikában múlva fölül a romantika sír- és haláldivatát. Ha faljuk is elbeszéléseit, s távolról gyönyörködünk verseiben, alig merjük megnyitni szívünket a rettegés misztériumának, amely a poe-i életmű magasrendű bölcselete.Mégis úgy tetszik, Edgar Allan Poe a furcsa sokaság kedvence is, hiszen mint Homérosz a hőseposznak, úgy Poe a detektívtörténetnek, a „rejtélyes gyilkosság”-sztoriknak az őstípusát teremtette meg. A bűntény lélektani alapkérdéseit, a nyomozás máig ható szépirodalmi hagyományát, amely másfél század ponyvaíróinak kezén formálódott-sorvadt krimivé vagy horrorfilmklisévé. Ám hiába „örök barátunk” az amerikai költő, az Európa Kiadó 1981-es gyűjteménye óta kevés válogatás jelent meg olyan teljességigénnyel és ízléssel, mint a szegedi Szukits Kiadóé. Ez a Poe-vállalkozás, a beharangozott összes művek első köteteként, az elbeszéléseken kívül létfontosságú eszszéket is közöl, mint például a Hollót elemző-élveboncoló A műalkotás filozófiáját, és ízelítőt ad a bírálatokból. S bár kis túlzással nevezhetnénk kritikai kiadásnak a kötetet, mégis üdvözlendő az alapos jegyzetapparátus, a valamivel szűkösebb bibliográfia – mindenekelőtt az eddigi legteljesebb Poe-gyűjtés igénye. A kötetet forgatva belénk ég a poe-i bölcsesség és annak minden cáfolata: „A démonoknak ... engedni kell, hogy szenderegjenek, vagy elveszünk.”(Edgar Allan Poe összes művei. Szukits Kiadó, Szeged, 2000. Ármegjelölés nélkül)