Egy kézirat viszontagságai

A Pesti Napló 1938. április 7-i számában megírta, hogy amikor az előző év december 10-én Stockholmban Szent-Györgyi Albert (1893–1986) átvette az orvosi, Roger Martin du Gard (1881–1958) pedig az irodalmi Nobel-díjat, elhatározták, hogy közös könyvet írnak „a békéről és az emberi testvériség útjáról”. Azt is megírta az újság, hogy december 14-én a svéd király együtt látta vacsoravendégül a két Nobel-díjast feleségestül: a király jobbján Szent-Györgyiék, balján Martin du Gard-ék ültek...Rejtély, honnan vette értesüléseit a Pesti Napló. Martin du Gard azóta megjelent naplója ugyan arról valóban szól, hogy Szent-Györgyivel és még két másik kitüntetettel együtt várta a díj átadásának szertartását, de ennél többet kettejük kapcsolatáról nem árul el.Ám hogy volt valami alapja a Pesti Napló hírének, arra most derült fény. Kristó Nagy István, a Magvető Kiadó egykori főszerkesztője ugyanis őrzi Szent-Györgyi Albert 1938 novemberében franciául írt, 80 gépelt lap terjedelmű, La paix, sa biologie et sa morale című kiadatlan kéziratát. Nem Martin du Gard-ral, hanem egyedül írta, s Párizsban szerette volna kiadatni.Két nappal az orvosi Nobel-díj odaítélése után, 1937. október 30-án kelt levelében Molnos-Müller Lipót, a párizsi Magyar Intézet igazgatója jókívánságainak kifejezése mellett megragadta az alkalmat, és meghívta Szent-Györgyit, hogy „lehetőleg stockholmi útja alkalmából, vagy ha ez nem lehetséges, bármely más időpontban” tartson előadást az intézetben.E kérésnek Szent-Györgyi akkor nem tudott eleget tenni. Ám több mint egy évvel később, 1938. november 3-án a Sorbonne díszdoktorává avatta, s ekkor ellátogatott a Magyar Intézetbe is. Időközben, szeptember óta, Liège-ben vendégprofesszor volt, és Dubuisson professzor laboratóriumában elkezdte később híressé vált izomkutatásait. Ott írta meg említett művét a béke kérdéséről. Művét az ifjúságnak ajánlotta.A párizsi Magyar Intézetben a budapesti Eötvös-kollégium legendás tanára, a francia fővárosba egy évtizedes pesti működés után, 1931-ben visszatért Aurélien Sauvageot ajánlott neki kiadót. Szent-Györgyi azonban elfelejtette a kiadó nevét. Liège-ből december 13-án írt levelében Molnos Lipótot arra kérte, hogy 16-án, amikor átutazóban mindössze néhány órát tölt Párizsban, hozza őt össze a kiadóval. Ez a találkozó azonban nem sikerült. 1939 februárjában Szent-Györgyi az Egyesült Államokba utazóban ismét megállt Párizsban, és ekkor Molnos Lipótra bízta kéziratát, kérve, adassa ki. Sajnos hasztalan. Jóval később, 1973 októberében, amikor Molnos már Budapesten lakott, és huszonhat év után, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának avatóünnepségére hazavárták Szent-Györgyit is, vissza akarta neki adni a kéziratát.Megmaradt Molnos Lipótnak a kézirathoz csatolt levele, amelyben megokolta, miért nem tudta művét kiadni. „Hogy a francia kiadás nem valósulhatott meg, az akkori súlyos nemzetközi helyzeten múlott” – írta. A kiadásra előkészített másolatot március közepén már több francia személyiség látta, ajánlatukra több kiadó elolvasta. Mind elismerte a mű kimagasló tudományos, irodalmi és morális értékét, páratlan meggyőző erejét. Békés korszakban mindenki örömmel vállalta volna megjelentetését. De akkor a franciákra már ránehezedett a háború réme.Molnos 1943 decemberében tért vissza Budapestre. „A körülmények alakulása folytán – úgymond – sokáig nem láttam, hogy juttathatom vissza biztonságosan a kéziratot. Most felhasználom az alkalmat, hogy megtegyem. Végtelenül fáj, hogy a megbízásnak nem sikerült eleget tennem, és elnézést kérek, hogy csak most tudom visszajuttatni a kéziratot.”Most sem tudta előre: találkozásuk valami miatt ekkor is meghiúsult. Postára ezután sem merte bízni, így maradt nála. Azután Szent-Györgyi is, Molnos is elhunyt. A kézirat fiához, Molnos Józsefhez került, tőle pedig ennek unokabátyjához, Kristó Nagy Istvánhoz.Szabó Tibor és Zallár Andor Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi-gyűjtemény (Szeged, 1989) című könyve 63. lapján ezt írja: „1938-ban két könyvet, egy német nyelvűt és egy franciát írt a háború ellen, az utóbbit a Nobel-díjas Martin du Gard-ral közösen.” Gyanús volt, hogy ennek az állításnak a forrása szintén a Pesti Napló idézett híradása lehetett. Ezért a világhálón Szent-Györgyi Albert unokaöccséhez, a szintén biokémikus Szent-Györgyi Andráshoz (1924) fordultam. Ő sem tud nagybátyjának e munkájáról. Közvetítésével Szent-Györgyi Albert volt munkahelyén a Nobel-díjas tudós bibliográfiáját számítógépen nyilvántartó Jane McLaughlintól azt a tájékoztatást kaptam, hogy ez a mű ismeretlen előtte is.Szegeden a Bába és Társai Kft. Nyomdavállalat önköltséges alapon vállalja a kézirat kétnyelvű kiadását. Szent-Györgyi Albert özvegye nem tart igényt szerzői díjra. Rakonczai János nyugalmazott főiskolai tanár hozzálátott a mű magyarra fordításához. Egyébként – meglepetésemre – ő hallott e munkáról: még annak idején franciaprofesszora, Szent-Györgyi Albert szegedi kollégája, Zolnai Béla (1890–1969) beszélt tanítványainak róla.Az első Nobel-díjakat 1901. december 10-én osztották ki. Hazánk a századik évfordulót Nobel-díjasunk kiadatlan munkájának közkinccsé tételével ünnepelheti meg.