Nem lehet múlt századi politizálással előre lépni

Kétfordulós kongresszusra készülnek a szocialisták. Először a miniszterelnök-jelöltről, majd a választási programról és az országos lista sorrendjéről döntenek. A szocialisták népszerűségvesztését, a dabasi kudarcot a jelenlegi elnökség számlájára írja az új gondolatokat, a vezetésbe pedig új arcokat sürgető Schmuck Andor, az MSZP „fenegyereke”, aki hosszabb szünet után újra beleszólást kér a pártügyekbe.Tavaly a szocialisták novemberi pártkongresszusa előtt találkoztunk. Akkori ígéreteiből nem sok minden valósult meg. Azt tervezte, hogy felszólal a kongresszuson és kitálal, elmondja a véleményét a belső ügyekről. Nem szólalt fel, feltáró könyve a szocialisták dolgairól nem jelent meg, aztán felfüggesztette a tagságát, és nemrégiben újra felújította ezt az MSZP-ben. Mi történt önnel?– Kovács Lászlónak adott ígéretem alapján a könyvet nem jelentetem meg, ugyanakkor a kongreszszus egységre törekedett, és ebben mindenkinek kompromisszumot kellett kötni. Az én kompromiszszumom az volt, hogy úgy láttam, félre kell tenni a vélt vagy valós sérelmeket, és egy irányba kell mennünk. Az már csekélység volt, hogy a kongresszuson nem kaphattam szót az ismert körülmények miatt. Aztán január elején történt egy tragédia, amely engem személyesen érintett, és úgy éreztem, hogy a politikát szüneteltetnem kell.– Zámbó Jimmy halálára gondol?– Igen, barátom volt, de a politikával ezt ne keverjük össze, erről inkább ne beszéljünk. Ez személyes ügy, még önmagammal is tisztába kellett jönnöm. Erre elég volt ez a néhány hónap, most márciusban megkeresett az MSZP váci szervezete, hogy dolgozzunk, gondolkodjunk ismét együtt. Így a felfüggesztett tagságomat újra visszaállítottam.– A szocialisták tavalyi egysége azonban látszólagos lehetett, hiszen az elmúlt hetek azt bizonyítják, hogy nincs egység, ideges a hangulat a párton belül, az MSZP népszerűsége nem nőtt, hanem csökkent, a dabasi időközi választás is mutatta: baj van a párttal.– Annak sokakat el kellene gondolkodtatnia, hogy a dabasi választás első fordulóján így szerepeltünk. A pártigazgatónak, Baja Ferencnek nagyon komolyan számot kell vetnie azzal, hogy milyen szerepet szán magának a továbbiakban. Hiszen neki jelentős része volt a dabasi választások előkészítésében.– Illetve kudarcában.– A kudarcában is. Hallottam olyan híreket – ezt egyáltalán nem tartom jó ötletnek –, hogy egy ilyen bemutatkozás után őt bízzuk meg a kampányfőnöki teendőkkel. A Pest megyei vezetésnek is el kellene gondolkodnia: ahol az egyéni körzetekben 1998-ban nem értünk el sikereket, ott most sem sikerült. Komoly következményekkel kellene járnia az ilyen szerepléseknek, ráadásul a szocialista párt jelenlegi vezetésének önvizsgálatot kellene tartania, hogy a novemberben nagy többséggel megkapott bizalom után a párton belül minek a megtörténése, illetve meg nem történése vezetett idáig. A tények azt mutatják, hogy az elnökség olyan döntéseket hozott, amelyek nem segítették a párt választási esélyeit.– Az MSZP előre hozott választásokkal ijesztgeti az országot és a tagságát.– A szocialista párt egyes vezetői, konkrétan Kovács László pártelnök és köre kitalálták, hogy lehetséges egy előre hozott választás. Pedig ha a nyugati példákat tekintjük, a regnáló kormánynak kevés kivétellel mindig nagyobb a sansza a győzelemre egy előre hozott választáson, mint az ellenzéknek.– Akkor miért gondolja, hogy a Fidesz-kormány előre hozza a választásokat?– Én azt gondolom, hogy nem teszi. Ám a szocialista párton belül némelyek szeretnének egy vészforgatókönyvet elkészíteni azzal, hogy előre hozott választás lesz, s így előbbre kell hozni a kongresszust és a miniszterelnök-jelölt megnevezését is. Ezzel viszont lehetőség és mód nyílna arra, hogy – mielőtt a szocialista pártban tendenciává válna a népszerűség süllyedése – a mostani vezetés vagy a jelöltjük pozicionálja magát a 2002-es választásokra.– Kovács Lászlóra céloz?– Igen.– Ahhoz, hogy ilyen kemény megállapításokat mondjon, van elég súlya a pártban Schmuck Andornak?– Nem ez számít, hanem az, hogy azok a gondolatok, amelyekről beszélgetünk, mennyire nyernek teret a pártban.– Mondana erre példát?– A huszonegyedik században nem lehet előbbre jutni múlt századi politizálással, amelynek egyik alapvető ismérve az, hogy minél több funkciója van valakinek, annál inkább számít. Arra van szükség, hogy a gondolatoknak legyen súlyuk, ne a személyeknek. Például az utóbbi időben a párton belül többször, többen találkoztunk, és egy olyan javaslatot akarunk előterjeszteni a helyi pártszervezeteknél, amely a választásokra való felkészülést, a jelöltkiválasztás elveit az eddigiekhez képest más formában képzeli el. Mi azt mondjuk, hogy az országos listán az első hely a miniszterelnök-jelölté, a következő két-két helyet megyénként azok kapnák meg, akik harminc éven aluliak és legalább egy diplomájuk van. Innentől kezdve senki sem érezhetné magát bebiztosítva. Ugyanis a szocialista pártban egyes politikusokban érezhető az a mentalitás, hogy elég neki, ha felkerül a megyei vagy az országos listára, valahogy bejut a parlamentbe, és ha a párt nem győz, legrosszabb esetben ellenzéki politikus lesz. Ne a megyei lobbik döntsenek a listáról. Ez nem jó. Sokan úgy véljük, hogy a párt listája a jövőnek üzen. Éppen ezért a másik javaslatunk az, hogy akik 1987 előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt bármilyen tisztségét, apparátusi funkcióját betöltötték, azok csak egyénileg indulhassanak, egyénileg mérettethessék meg magukat, és a volt pártfunkcionáriusok ne kerülhessenek megyei listára.– Ez nem lesz népszerű javaslat, hiszen nagyon sok embert érint.– Az elképzelésünk nem a volt MSZMP-sek ellen irányul, hanem azt szeretnénk elérni a javaslattal, hogy se a párt, se a személy ne legyen támadható a múltja miatt. Mert aki egyéni körzetben, egyénileg nyer mandátumot, azt a választók elfogadták a múltja ellenére is. Ezzel az MSZP egy olyan tehertől szabadulna meg, amely most kimondva vagy kimondatlanul, de jelen van a pártban.– Kik vannak a gondolat mögött, kik támogatják önt?– Neveket nem mondanék, de nem csak országos hírű politikusok támogatják a tervet. Elsősorban a helyi szervezetek vezetői tagságát szeretnénk megnyerni. Éppen ezért fordulunk a gondolatébresztő vitaanyaggal országosan a szocialista párt helyi szervezeteihez.– Nem az ön egyéni ötlete ez?– Ha csak az enyém lenne, akkor sem riadnék vissza a végrehajtásától, de sokan látjuk ezt így.– Az sem baj, ha a volt pártfunkcionáriusok közül ez a kirekesztő javaslat érintené például Németh Miklóst, Kovács Lászót, Horn Gyulát, Medgyessy Pétert és Nagy Sándort is?– Ha az említett urak is végiggondolják az előbbi felvetést, akkor úgy gondolom, jónak látják, hogy igenis egyéni jelöltként kell indulni az országgyűlési választáson, és a megmérettetést vállalni kell. Egyébként a felsorolt politikusok eléggé népszerűek az országban ahhoz, hogy szinte bármelyik választókörzetben a biztos győzelem esélyével indulhassanak.– Az MSZP a közeljövőben láthatólag meg akarja nevezni miniszterelnök-jelöltjét. Kit tart esélyesnek?– Két esélyes van. Az egyik Németh Miklós, a másik Medgyessy Péter.– Németh Miklós nevéhez fűződik az átalakulási törvény és az ebből adódó rablóprivatizáció, Med-gyessy Péter pedig a Bokros-csomag életszínvonalat csökkentő intézkedéseit hajtotta végre.– Ez az ön véleménye. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy Medgyessy Péter minden megnyilvánulásával, munkásságával segítette az ország jobbulását. Németh Miklósról hasonló a véleményem.– Ezek szerint Horn Gyulát, Kovács Lászlót és Nagy Sándort kihúzhatjuk az esélyesek névsorából?– Szerintem igen. Mindenesetre a hét végi választmányi ülés után egy nagyon fontos dolog el fog dőlni: vajon van-e a szocialista pártban annyi erő, hogy össze tudjon fogni, újfajta elképzelések alapján tudjon működni, avagy sokkal fontosabbak lesznek a személyes, az egzisztenciális kérdések. Egy biztos, Kovács László nem alkalmas az elnöki pozícióra, a miniszterelnök-jelöltségre. Úgy látom, hogy a szocialista párton belül jó néhányan a Kovács László nélküli szocialista pártra gondolnak. Fordulat kell, az elnökségnek változtatni kell politikáján, különben elszállnak a 2002-es választási győzelem reményei.