Támogatás, indokolás nélküli kritikákkal

Peter Tufo nagykövet távozik posztjáról. Lapunknak adott interjújában visszatekint magyarországi tevékenységének három és fél évére, az elért eredményekre és a függőben maradt kérdésekre.Katonai körökben járja egy olyan mondás, miszerint a tervek rendszerint nem élik túl az első találkozást az ellenséggel. Bár ön távolról sem ellenségként érkezett Magyarországra, mégis, visszatekintve miként viszonyulnak eredeti tervei, elképzelései a megvalósult eredményekhez?– Azzal a feladattal érkeztem Magyarországra, hogy elősegítsem az ország NATO-csatlakozását, hozzájáruljak felkészüléséhez és együttműködési képességének kialakításához. Ez élvezett prioritást. Nagy jelentőséget tulajdonítottam itteni tevékenységem során a gazdasági élet élénkítésének, amelyre úgymond predesztinált az a tény, hogy odahaza befektetési bankárként dolgoztam. Már ittlétem korai szakaszában nyilvánvalóvá vált számomra az a kettősség, amely az ország keleti és nyugati felének fejlettsége között fennáll. A Duna mintha két országot választana el. Ennek megfelelően a kelet-magyarországi befektetések ösztönzésére különös hangsúlyt fektettem.A nem tervezett feladatokról szólva a nemzetközi szervezett bűnözés elleni fellépést említeném. Eredetileg nem szerepelt ugyan a felatatok között, de végül is kitűnő, intézményekkel támogatott együttműködést sikerült kialakítanunk, különös tekintettel az orosz nyelvű (posztszovjet – a szerk.) szervezett bűnözéssel kapcsolatos fellépésre.– Sokak szerint ön a magyar emlékezetben úgy fog szerepelni, mint aki külpolitikai és biztonsági kérdésekben, a kétoldalú magyar–amerikai kapcsolatok terén sokat tett, mégis, a magyar belpolitikai kérdésekhez sokszor nem szerencsés módon szólt hozzá. Miként ítéli meg kapcsolatát a jelenlegi ellenzékkel, a kormánypártokkal, illetve a pártokkal általában? Ön szerint nem lelhető fel ebben aránytalanság?– Tevékenységemben mindig elkerültem a pártoskodást, egyformán ápoltam a kapcsolatokat minden politikai erővel és párttal... a MIÉP-et kivéve. Csupán néhány, a NATO-csatlakozással kapcsolatos megjegyzést és tanácsot tettem, de semmiképpen sem kedveztem egyetlen pártnak vagy erőnek sem.– És a MIÉP? Ezzel a pártal miért nem létesítettek és tartottak fenn kapcsolatot? Miért tartják veszélyesnek, annak ellenére, hogy sokak szerint meglehetősen elszigetelt jelenségről van szó, és olyan erőről, amely a hathatós politizálástól és a hatalomgyakorlástól jelenleg meglehetősen távol áll?– Erről a kérdésről nem szeretnék többet beszélni...– Az imént, az Amerikai Kereskedelmi Kamara tagjai előtt búcsúbeszédében, amelyben az elmúlt éveket értékelte és a jövőről is szót ejtett, kifogást emelt az ellen, hogy egy magyar hivatalnok gátat vetett a külföldiek lakás- és ingatlanvásárlásainak, és ez negatívan befolyásolja a külföldi befektetéseket...– Ehhez kérdéshez a továbbiakban tényleg nincs mit hozzáfűznöm.– Visszatérve a kül- és biztonságpolitikai kérdésekhez, hogyan látja a magyar kormányzat közelmúltbeli döntését, hogy nyugati vadászgépeket szerez be? Bár az ön szerepe a kérdésben alighanem lezárult elhíresült tavaly nyári taszári beszédével (Peter Tufo a HM előzetes döntését kritizálta, miszerint pénzkidobás a MiG–29-esek felújítása – a szerk.), mégis, ön szerint mi állhat az eddigi „pihentető” álláspont hirtelen megváltozásában?– Erről a magyar kormányt kellene kérdeznie. Én csak abban vagyok biztos, hogy a nyugati gépek beszerzése nyomán Magyarország valóban rendelkezni fog NATO-együttműködési képességgel, így a döntés stratégiai jelentőségűnek nevezhető.