időjárás 32°C Marcell 2022. augusztus 14.
logo

Zónavizit

Stépán Gábor
2001.03.02. 23:00

Február elsejétől működik Miskolcon az ország egyetlen türelmi zónája. Az eltelt egy hónap jelentős változást ugyan nem hozott a kijelölt szexpiaci 500 méteren, de a rendőrség munkája könnyebbé vált, és a lányok „komfortérzete” is javult.A pályaudvar megszokott állomás, az egész egy furcsa látomás. Aztán csend. És újra csend. A sárga Hold álmosan figyel. Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt, tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt.”Pataky Attila rockénekes kedvenc dalának megírásakor még nem sejthette, hogy az általa oly kedvelt vasútállomás környéke 2001 februárjára az örömlányok számára hivatalosan kijelölt türelmi zóna lesz, ahol egy tehetősebb kuncsaft megjelenésére akár az örökkévalóságig is lehet várni.Mint annak idején Pataky, Anita, a Miskolc környékéről származó, hidrogénezett hajú lány is órák hosszat ácsorog a pályaudvar tőszomszédságában fekvő Szinvasoron. Naponta várja a kuncsaftokat Magyarország egyetlen, egy hónapja kijelölt türelmi zónájában. A lány rossz üzletmenetről panaszkodik, és sirámaiból az is kiderül, hogy – érthető okokból – nem szeret várakozni.„Néha sokat kell ácsorognom, de szerencsésebb esetben kiveszek akár ötezret is a kocsistól. Ha szépen beszélek és jó a dumám, akkor többet is tudok kaszálni. Így öt perc alatt sokat kereshetek, hiszen gyorsan öltözöm-vetkőzöm. De van olyan is, hogy ezerért el kell mennem – rossz idő esetén.” Mikor rosszkedvének okát feszegetjük, egyenesen válaszol: „Újak jöttek ide a sorra, azt mondják, hogy nyáron Pestről is jönnek még sokan.” Fekete ruhás, kitaposott csizmájú kolléganője bólogat: ő két év óta először van kinn. Állítja: napi átlagban 7000-8000 forintnál több nem jön össze, de errefelé ez is szép summa.Anita mindennap kijár. A „kolléganő” most jött vissza szülési szabadságról – meséli a minket kísérő rendőr. Attila és kollégája naponta többször is ellenőrzik a lányokat, most sem tesznek másképp. Az egészségügyi könyv még mindig nincs meg – derül ki az igazoltatáskor. „Ejnye-bejnye” – már egy hónapja meg kellene lennie – néz rosszallóan. „Tudja, hogy van ez, biztos úr” – siránkozik Anita. „Nincs pénz, nem tudjuk megcsináltatni a vizsgálatot.” A személyit visszakapják, mi pedig visszaülünk a rendőrautóba. „Ilyenkor nem tudunk mit tenni – fejtegeti a százados. – Szabálysértési eljárást indítunk ellenük, és ezzel kész. De mutatunk mi maguknak érdekes dolgokat.” Nosza! Egyperces autókázás után egy reketytyés mellett szállunk ki a húsgyár közelében. „Ide hordják a lányok a pasikat. A hely nincs kijelölve, ezért ha itt tetten érem őket, el kell számolniuk.”De van ennél cifrább is. Utunk egy csaknem mocsaras területen át egy szántó szélére vezet. Megszokott magyar tájkép: mindenhol szétdobált szemét, roncsautó... Attila sztorizik: „Egy traktoros ismerősöm itt szántott, mikor látja, hogy a mező szélén a motorháztetőn űzik az ipart. Meglepetésében majdnem elütötte őket.” Derülünk a lehangoló miskolci ugarban. „Szerintem a nyilvánosház lenne a megoldás mindenkinek. A kocsisoron rendszeresen előforduló 30-40 lány is biztonságban lenne, nekünk is nagy könnyebbséget jelentene az ellenőrzés miatt. Már most, a türelmi zóna miatt is könnyebb lett a dolgunk, hiszen ha egy prosti bajba kerül, akkor egyszerűbben a nyomára bukkanhatunk.” A rendőrök becslése szerint a száznyolcvanezres acélváros örömlányainak mintegy ötöde „törzsvendég” a türelmi zónában.Mikor visszatérünk a sorra, sikerül néhány szót váltanunk egy szemlátomást fesztelen középkorú úrral. „Otthon nemigen találom meg a számításomat – mondja nevetve. – Itt legalább megkapom azt, amire vágyom. A türelmi zóna azért jó, mert itt a vendégek nagyobb védettséget élveznek, és a lányokat is könynyebben lehet ellenőrizni. Igaz, a gyakori rendőri jelenlét miatt félénkebbek a vendégek. A prostik, ahogy én tudom, figyelnek egymásra. Stricit errefelé még nem is láttam.”„Érdekes módon stricik tényleg csak elvétve fordulnak elő – ezt már a vasúti rendőrőrs vezetője mondja a miskolci pályaudvar első emeleti, szocreál stílusú irodájában. – Az egészségügyi könyvet és a személyit kérjük el a lányoktól. Ha ez nincs rendben, akkor mindenképpen megindítjuk a szabálysértési eljárást, feljelentést teszünk, a bíróság az általános gyakorlat szerint általában pénzbüntetéssel sújtja a kurtizánokat. A türelmi zóna nem sok változást hozott az életünkbe, anyagi hozzájárulást nem kaptunk.”Az a fentiekből is kiderült, hogy nem az elit jár ki a sorra, de úgy látjuk, hogy legalább a keserves 500 méter valamiféle biztonságot jelent.„Valójában nem sok mindent kellett tenni, hogy létrejöhessen a zóna – tájékoztat Szádeczki Zoltán, Miskolc jegyzője. – Mindössze ki kellett tenni néhány közlekedési táblát, és az ügy el is volt intézve. Egyelőre több türelmi zónát nem tervezünk. A mostanit a képviselő-testület elsöprő többséggel támogatta.” Egyet azonban nem felejt el megjegyezni: „Homokba nem dughatjuk a fejünket, ezért is tartom előnyösnek, hogy valamiféle keretek között munkálkodhatnak a lányok. Ott legalább legális. A pályaudvar és környéke ilyen szempontból mindig is frekventált volt csakúgy, mint Budapesten.”A lányok tevékenysége közrendvédelmi fennhatóság alá tartozik, de a közterületesek is elkérhetik a türelmi zónán belül az egészségügyi könyvet. A megszólalók egybehangzó állítása szerint egyre kevesebb a helyi lakos, inkább a környékről járnak ba a munka nélküli nők „dolgozni”. A fennebb említett Anita és barátnője is közéjük tartozik. Mint a gyárban: délután háromtól este tizenegyig.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.