Diszkrimináció van, üldöztetés nincs

Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) létrejötte önmagában is történelmi jelentőségű. A cigányság akaratából, bölcsessége révén az OCÖ olyan cigányügyi rendszerváltást valósított meg, ami Európában is egyedülálló, modellértékű. Ráadásul egy szociálisan és társadalmilag is igen nehéz helyzetben hozhattuk létre ezt a politikailag is új szervezeti formát – mondja Farkas Flórián, az OCÖ elnöke, akivel a romák kivándorlásáról, a romák kontójára az etnobizniszből élősködőkről, valamint a válságkezelő programtervezetükről beszélgettünk.A legutóbbi önkormányzati választásokon megduplázódott a cigány önkormányzatok száma. Eközben az OCÖ-t sok kritika is éri. Mit tart a legfontosabb eredményüknek?– A 724 települési önkormányzat összefogására megyei irodákat hoztunk létre, ma már az egész országot lefedő hálózatot alkot az OCÖ. Ez elég ahhoz, hogy – ami soha ezelőtt nem jöhetett létre – politikai sorsközösségbe szerveződjön a cigányság és közös politikai „sorstudatot” legyen képes megjeleníteni komoly szervezeti háttér segítségével. Ma már saját háttérintézményeket, a cigányság igényeit kiszolgáló kulturális központokat is működtetünk. Én mégsem az intézményi hátteret tartom a legfontosabb dolognak, hanem azt, amit már egyetlen kormány sem tud elvenni: ez a cigányság politikai sorsközössége, önszervező ereje, akarata. Ma már olyan politikai súlya van a cigányságnak, hogy beleszólhat akár a választások kimenetelébe is. Ezt visszavenni a magyarországi cigányoktól már nem lehet.– Többször felvetődött a kérdés, hogy párttá fognak alakulni. Úgy tűnik, mintha ez ismét lekerült volna a napirendről. Vannak-e még ilyen irányú terveik?Színvallás előtt– A pártalapítás gondolata tőlem származik, de egy ilyen helyzetben, ami most van, ez nem biztos, hogy szerencsés lenne. Cigányságkutató Intézetünkkel készíttettünk egy felmérést, amiből egyértelműen kiderül, hogy soha ilyen elutasítás, ellenszenv a pártokkal szemben nem volt, mint most. Ugyanakkor kiküldettem egy olyan kérdőívet is, amellyel – a történelemben először – autentikus módon felmértük a cigányok politikai affinitását. Elkészült az a dokumentum, amiből kiderül: nem igaz, hogy a cigányságot meg tudják osztani, vége a „napraforgó időknek”, nem leszünk a pártok martaléka. Annál, hogy a cigányság politikai szigetet alkosson a választásokon, lehet, fontosabb lesz, hogy egy politikai erőt támogasson. Ez egy komoly színvallás, de nekünk most ez a fontosabb. Azt segítjük, aki valóban elkötelezetten felvállalja a cigányság őszinte, tartós társadalmi integrációjának programját, az az érdekünk, hogy ilyen erő legyen kormányon.– Hogyan értékeli a jelenlegi kabinet munkáját ezen a téren?– A kormányzat a középtávú cselekvési programot megerősítette, közösen átdolgoztuk, de én nem látom egyelőre az eredményt. Most ismét átdolgoztuk, s minden bizonnyal pénzt is rendel hozzá a kormányzat. Miután elfogadta a programot és azt, hogy legyen ellenőrzési rendszer is, számomra azt igazolja, hogy föl meri vállalni a kormány ezt a kérdést. Minden tárcára vonatkozóan elkészítettük azt a programot, amivel ténylegesen javítani lehetne a cigányság élethelyzetén. Ezeket el is küldtük, de mindeddig csak három-négy tárca válaszolt. Velük minden bizonnyal meg is kötjük a napokban a szerződéseket. A többi minisztérium reagálására várunk. A kérdésre csak május végén, június elején tudok objektív, egyértelmű választ adni, ami lehet pozitív és negatív is.– Annak, hogy vontatottan halad a programok megvalósítása, ön szerint mi az oka? Pénzhiány, közömbösség, esetleg a valódi politikai akarat hiánya?– Nem. A cigányság helyzete sehol a világon nem megfelelő. Egész Európában rossz, de Kelet-Európában a legrosszabb. Sehol sem meri a hatalom a cigányügyet igazából a zászlójára tűzni. Nem különb Magyarország sem, viszont itt – azt gondolom – nemzetközi viszonylatban is egyedülállóan felkészült cigány politikusok vannak. Még akkor is így igaz, ha egymásnak ellentmondunk és különféleképpen képviseljük a cigányság érdekét. A mindenkori politikai elit felelőssége, hogy képes-e belátni: nem mindegy, milyen Magyarországon fognak élni unokáink. Ma létezik egy nyolcszázezer lélekszámú populáció, amely folyamatos létbizonytalanságban él. Ha ezt a szegénységet állandósulni hagyják, ez a probléma végül bombaként fog robbanni. A felelős politikus azt mondja, ezt a gondot fel kell vállalni, és nem azt, hogy emiatt esetleg szavazatokat vesztek. Mert ezzel becsapja a választókat és önmagát is. Mivel engedi, hogy egy nagy létszámú kisebbség eltartottja legyen a társadalomnak, nem pedig termelő, értékes polgára. A cigányügy vállalása egyszeri, nagy befektetés, ami hosszú távon meghozza a hasznát. Buta az a politika, amelyik inkább eltart százezreket.– A zámolyi romák ügye kapcsán az is világossá vált, hogy maga a cigányság is erősen megosztott az integráció mikéntje tekintetében. Az OCÖ-t folyamatos támadások érték mindvégig, például a Roma Polgárjogi Alapítvány részéről azért, hogy a házépítési programmal önkormányzati feladatot vett át, holott nem ez a dolga, hanem a jogvédelem. Hogyan vélekedik erről?– Nem baj, sőt, kimondottan jó, hogy vannak a mienktől eltérő vélemények is, ez erősíti a cigánymozgalmat. De csak abban az esetben, ha a véleményalkotást nem a személyes karriervágy, hanem az ügy szolgálata vezérli. A zámolyi ügyben vannak főszereplők, mellékszereplők és szenvedő alanyok. Azt, hogy valójában milyen események játszódtak a háttérben, attól tartok, sosem fogjuk megtudni. Ami az OCÖ szerepét illeti, itt is bebizonyítottuk társadalmi nélkülözhetetlenségünket. Amikor az ombudsmantól átvettük a dokumentációt, kiderült, hogy sem a Fejér megyei cigányszervezet, sem az előző kormány etnikai és kisebbségi hivatala, sem a cigány közalapítvány nem tudta megoldani a helyzetet. Amikor Krasznai Ibolya szólt, hogy másnap elviszik a gyerekeket, hajnali fél háromkor mentettem ki őket Zámolyról, hogy legyen fedél a fejük fölött. Az OCÖ a helyén volt. Más kérdés, hogy folyamatos támadások közepette, de elvégeztük, amit vállaltunk, felépültek a házak. Még bútort, tüzelőt és 50 ezer forintos segélyt is kaptak az induláshoz. Annyi bizonyos, hogy ma sem tennék másként.– A végállomás mégis Strasbourg lett. Érzékelt-e az OCÖ-t ért kritikák mögött politikai motivációt? A párizsi sajtókonferenciára, amit a zámolyi romák rendeztek francia szélsőbaloldali szervezetek támogatásával, be sem engedték az ózdi cigány önkormányzat két képviselőjét, mondván, hogy ők úgyis a kormány álláspontját képviselik. Az OCÖ-nek bizonyos körökben „kormánybérenc” a minősítése...– Elképzelhető. De ezek a vádak azt minősítik, aki így vélekedik. Gondjainkat itthon kell megoldani. Azt pedig, hogy a magyar állam dolgába kívülről próbálnak beleszólni, politikai ízléstelenségnek tartom. Szomorú, hogy vannak, akik asszisztálnak ehhez.– A zámolyi romák kapcsán többször elhangzott az az állítás, hogy Magyarországon cigányüldözés folyik. Tapasztalta-e jeleit ilyesminek?Zámolyi etnobiznisz– Amíg két ember van a földön, megkülönböztetés mindig lesz. Ma is létezik diszkrimináció cigány és nem cigány között. Sajnos, van egy rétege a cigányságnak és a másik oldalnak is, amelyik kölcsönösen előítéletes egymással szemben. A diszkriminációt mindenütt a világon csak diszkriminációs fallal lehet megakadályozni. Nem az a kérdés, hogy van-e megkülönböztetés, hanem az, hogy a társadalom hogyan reagál erre. Magyarországon mindig is létezett diszkrimináció, de üldözésről felelősen gondolkodó ember nem beszélhet. Azok a családok, akik életük során folyamatosan áldozatai a diszkriminációnak, felfoghatják ezt üldözésként, és ezzel lehet is lélekben azonosulni. De mégegyszer mondom: egy felelősen gondolkodó ember egy olyan jogrendszerben, ahol szabad választás van, ombudsmani és kisebbségi hivatal működik, van legitim kisebbségi önkormányzati rendszer és nemzetiségi törvény, nem beszélhet ilyesmiről. Az viszont igaz, hogy a bíróságoknak sokkal határozottabban, precedensértékűen kellene fellépniük a már bebizonyított diszkriminációs esetekben. Erre sajnos még nem volt példa. Azonban az is igaz, hogyha mi egy általunk tapasztalt diszkrimináció ügyében a hatóságokhoz fordultunk, eddig még mindig korrekt módon jártak el.– Elnök úr, ön szerint az immár szimbólumértékűvé vált zámolyi ügy ártott vagy használt a hazai cigányság helyzetének, a többség és kisebbség viszonyának?– Egy ilyen esemény sem egy országnak, sem egy népcsoportnak nem használ. Hála a jó Istennek, hogy a többségi társadalom van olyan bölcs, hogy nem reagált erre úgy, ahogy sokan szerették volna. Tudják, kiknek használt ez igazán? Azoknak a nem cigány, „etnobiznisz-figuráknak”, akik ezt az ügyet ilyen módon használták fel a saját érdekükben, és minden más cigányokat érintő ügyet is a cigánytársadalom és az állam ellen igyekeznek fordítani. De függetlenenül attól, hogy a zámolyi ügy már csak múlt időben méltó említésre is, nagyfokú felelőtlenség lenne nekünk állampolgároknak és a kormányzatnak is, ha nem kezelnénk megfelelő módon. Közösen kell dolgoznunk azon, hogy ne legyen még egy zámolyi ügy, ez önmagában azonban nem garancia arra, hogy nem is lesz. Én azt tartanám fontosnak, ha a kormányzat most már a hazai több százezres cigánysággal kezdene el foglalkozni és ezt a zámolyi ügyet úgy tekintené múltnak, hogy nem felejtené el.– Meg lehet állítani a kivándorlási hullámot? Most már az ország több helyéről jelezték, hogy Strasbourgba készülnek.– Mindenkinek itthon kell megtalálni helyzetének a megoldását. Nem csak a cigányságnak, mindenkinek. Az ország szegényebbé válik, ha egy polgára is úgy dönt, hogy gazdasági okok végett el kell hagynia hazáját.– Ön szerint spontán módon döntenek ezek az emberek a kivándorlás mellett?– Ez most már teljesen spontán módon történik. Az más kérdés, hogy mennyire generálta ezt a szerencsétlen zámolyi ügy. Akikkel én beszéltem, nem azt mondták, hogy azért akarnak elmenni, mert üldözik őket, vagy mert segélyt kértek és nem kaptak, hanem azért, mert nem kapnak munkát. Ha dolgozhatnak, akkor itthon fognak maradni és munkával keresik meg a kenyerüket és nyugodtan, békében fogják ezt a közös országot építeni. Nem biztos, hogy a közeljövőben meg tudjuk állítani a cigányok kivándorlását, de le tudjuk azt lassítani úgy, hogy később megálljon. Ha beindul a lakás-, a foglalkoztatási, a cigányság integrációját elősegítő program, akkor igen gyorsan érzékelhető lesz ezeknek az eredménye. A diszkriminációt – úgy vélem – a kisebbségnek a többséggel együtt kell lerombolnia. Ha ránk bíznák ezt a feladatot, mi nagyon rövid idő alatt csodát csinálnánk. Három-öt éven belül olyan integrációt valósítanánk meg Magyarországon, ami modellértékű lehetne egész Európában. A kivándorlás megakadályozására létre kell hozni egy államtitkári szintű konfliktuskezelő munkacsoportot egy intervenciós alappal. Ennek nem az lenne a dolga, hogy segélyeket osztogasson vagy a cigányok helyett ügyeiket elintézze, hanem az: elősegítse, hogy dolgozhassanak, normális lakhatási körülményeik legyenek, hogy ne lakoltassák ki az embereket. Azt a kilakoltatási hullámot, ami most a levegőben van, a kormányzatnak meg kell szüntetnie. Nem azok védelmére gondolok, akiknek bizonyított módon nem állt szándékában, hogy fizessék a köztartozásaikat, hanem azokra, akik akaratukon kívül kerültek olyan élethelyzetbe, hogy nem tudják kifizetni adósságukat. Azok helyett bizony valamilyen formában ki kell egyenlíteni az adósságukat.– Lesz-e Orbán–Farkas-találkozó?– Én azt gondolom, hogy lesz. A miniszterelnök úr – értesülésem szerint – nem zárkózik el. A cigánytársadalom jelenlegi helyzetében ezt nem is teheti meg. De nem is olyan a magyar miniszterelnök, hogy ezt ne ismerné fel. Én optimista vagyok. Meggyőződésem, hogy rövid időn belül komoly eredményeket fogunk elérni a cigányság helyzetének javításában.– Mindig is hangsúlyozta, hogy a szegénység nem csak a roma kisebbséget sújtja. Az önök válságkezelő programja csak a romákat célozza meg, avagy éppen a konfliktusok elkerülése végett például a munkanélküliség által sújtott kistelepüléseken az elszegényedett magyarokat is?– A szegénység olyan betegség, amelynek kialakulását meg kell előzni, illetve meg kell akadályozni, hogy tovább fertőzze az országot. A szegénység nem csak a cigányokat érinti. Ha a legszegényebbek a cigányok, akkor a cigányokat kell támogatni, ha a legszegényebbek például egy faluban a nem cigányok, akkor őket. De ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség arra, hogy a cigányság beilleszkedését, felzárkóztatását egy külön programmal segítsük elő. Ha ez nem történik meg, az országban kialakult kivándorlási hullámot nem tudjuk megakadályozni. A kivándorláshoz vezető út – tévút. De még sokkal súlyosabb gondot jelentene, ha például Magyarországon éhséglázadás törne ki az elkeseredett cigányok körében.– Amellett, hogy a szegénység ellen fel kell lépni, a kormányzat másik nagy célkitűzése, hogy a cigánygyerekek oktatásán keresztül teremtődjék meg a cigány középosztály, illetve, hogy megerősödjék az a réteg, amely segíteni tud majd a saját családján keresztül népe felemelkedésén. Hogyan látja ön a cigányok integrációjának ezt a megoldását?Ellenőrzött támogatások– A cigányság problémavilága anynyira összetett, hogy én nyugodt lelkiismerettel nagyon nehezen tudnék prioritást felállítani. Mert nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy egy négygyermekes anya a két gyermekét elengedi középiskolába úgy, hogy a másik kettőnek nincs mit enni adni. Tehát együtt kell kezelni az oktatást és a szegénység elleni fellépést, illetve a foglalkoztatást. Ha azt akarjuk, hogy cigánygyerekek üljenek a középiskolák vagy az egyetemek padjaiban, meg kell adnunk az ehhez szükséges segítséget. Amikor pedig a cigány fiatal befejezi az iskoláit, arra is oda kell figyelnünk, hogy álláshoz is jusson. Mert ma még sajnos a képzett cigányok elhelyezkedése is problémás. A cigányértelmiségiek nem kapnak végzettségüknek megfelelő munkát. Számtalan olyan fiatal cigányértelmiségit ismerek, akiket jó szándékkal tudok ajánlani a különböző minisztériumokba köztisztviselőknek. Most az a célom, hogy javaslataimat meg is valósítsam, és eddigi tárgyalásaim alapján elmondhatom, hogy néhány tárca fogadókész arra, hogy cigány fiatalokat alkalmazzon.– Vagyis, ha jól értjük, egyetért azzal, hogy egy roma családot úgy is lehet rehabilitálni, ha a család gyermekeinek oktatásán keresztül valósul meg a család felemelkedése.– Igen, erről beszélek. Erről szól a programunk. De arra vigyázni kell, hogy ne csak szó essék a milliárdokról, arról, hogy a kormány a különféle tárcákon keresztül menynyit költ a cigányságra, hanem az ellenőrzési rendszeren keresztül arról is pontos képet kapjunk, hogy mire mennyit fordítottunk, milyen hatékonysággal. Mert ha erről nem értesülnek az emberek, akkor