Átszaladni a boldogságba

Egy nyolcvankét éves amerikai futó négyszáznyolcvanhét kilométert szaladt New Yorkban a hatnapos Sri Chinmoy-versenyen. A rendezvénynek három magyar részvevője volt (két negyedik és egy második helyezést értek el), akik több mint kétezer-kétszáz kilométert megtévemegváltoztatták az emberi teljesítőképesség felső határáról alkotott elképzeléseinket.A világhírű New York City Marathon megalapítója, Ted Corbitt már az 1952-es helsinki olimpián is indult a leghosszabb futószámban. Április végén nyolcvankét évesen is rajthoz állt a manhattani Wards Island parkban a Sri Chinmoy-versenyen, ahol az egymérföldes pályán keringő futók hat vagy tíz napon át szaladhattak. A húsz országból összesereglett versenyzők kedvük szerint oszthatták be idejüket futásra, alvásra, evésre és orvosi ellátásra, a lényeg az volt, hogy az utolsó napon nevük mellett hány teljesített kör szerepel. Az amerikai hosszútávfutás atyja (kora okán lassan immár nagyatyja) naponta közel kétszer teljesítette a maratoni távot, s a verseny lefújásakor háromszázháromszor kerülte meg a szigetet – ez 487,618 kilométert jelent. Ezzel a teljesítménnyel csaknem száz kilométerrel döntötte meg saját korábbi (korosztályos) világrekordját! A sportos öregúr a célba érkezésekor elmondta: „Elszántnak kell lenned, ha végig akarod csinálni. Egész évben edzettem a versenyre, és ma elértem a célomat, hogy napi ötven mérföldet le tudjak futni.”Ugyanezen a rendezvényen az ausztrál Dipali Cunningham szintén világrekorddal lett első a női mezőnyben. A negyvenkét éves sportolónőnek hat nap alatt nyolcszázhúsz kilométert sikerült legyűrnie.Az először tizenhat esztendeje megszervezett verseny alapítója, a különféle békerendezvények (koncertek, futóversenyek, rekordokat döntő emelések) szervezéséről és fitneszteljesítményeiről ismert tanító, Sri Chinmoy a rendezvény végén – tisztelete jeléül – egy súlyemelő szerkezettel felemelte a győzteseket, és dalt is komponált nekik. A világszerte híveket szerzett szervező úgy véli, a testi erején kívül mindenki rendelkezik egy belső erővel, amely az előbbinél sokkal hatalmasabb. Ezt felszínre hozva átalakulhat életünk, és nem lesz akadály az életkor sem a nagy teljesítmények előtt. A hatvankilenc éves mester nem kéri híveitől a világtól való elvonulást, filozófiája jól összefér a hétköznapokkal.A május ötödikén befejeződött versenyen három magyar is részt vett – a jugoszláv és magyar állampolgárságú, Palicson élő Jánosi Elvira a nők tíznapos versenyén a második helyet szerezte meg nyolcszázhuszonkét kilométeres teljesítménnyel. Ugyanebben a kategóriában a férfiaknál a huszonkilenc éves székesfehérvári Málits Tibor a negyedik lett kilencszázkét kilométerrel, a zalaegerszegi Horváth Mária hat nap alatt ötszáztizenhárom kilométerig jutott, és szintén a negyedik helyet szerezte meg. A magyar versenyzők saját költségen utaztak ki Amerikába, kétszázötven dolláros nevezési díjukat is maguk állták. Ezért cserébe italt, húsmentes ételt, orvosi ellátást és sátorhelyet kaptak.A pécsi egyetem bölcsészkarának történelem szakán az idén végző Tibor a verseny alatt reggel hatkor kelt, és kétszer félórás étkezési szünetekkel többnyire éjjel egyig szaladt. Véleménye szerint a második és a harmadik nap a nehéz – az elsőn még tart a hit, az ember méri a köreit, jól bírja szusszal. A második nap kezdetén még megy a futás, de már „előjönnek a bolond gondolatok”, az óhatatlanul előbukkanó apróbb sérülések megviselik az embert. A harmadik nap a szenvedésé és a közönyé; ha ezen sikerül túljutni, az egész átfordul egy határtalan belső boldogságba, amelyben lényegtelen a fizikai fájdalom, semmivé foszlanak a félelmek és szorongások, béke lesz a fejben – és közben az ember „szalad neki a boldogságnak”. Futás közben nem lehet hazudni – állítja –, ha gáz van, az mindenkin meglátszik. Ilyenkor segítenek a társak is, minden apró gesztus számít, átemelhet a döccenőkön. Svájci barátjának azért kellett feladnia a versenyt az utolsó előtti napon, mert nem fogadta el társai segítségét, és „nem volt boldog, amikor futott”.A fiatalember különben Sri Chinmoy-tanítvány, az iskola mellett Svájcba jár dolgozni. Versenyt még soha nem adott fel, korán megérezte e vetélkedők dinamikáját, futás közben meditálni is szokott. Itthon kevés versenyen vesz részt, mert a leghosszabbat, a száz kilométerest túl rövidnek és túl gyorsnak tartja, arról nem is beszélve, hogy általában öldöklő verseny van a győzelemért. Ő azt szereti, ha a résztvevők nem egymás ellen, hanem önmagukkal harcolnak futás közben. Ezeken a vetélkedőkön elmondják egymásnak apró trükkjeiket, technikai tanácsokkal látják el társaikat. Tibor úgy véli, a tíznapos versenyen nem a sebesség a fontos, hanem az, hogy a pályán legyen az ember. Néha fél napot is gyalogolt, hogy azalatt regenerálódjon a szervezete, és szívesen emlékszik a futás közben folytatott sokórás beszélgetésekre. Különben fiatalnak érzi magát a sportnak ehhez a fajtájához. Szerinte az ideális életkor harmincöt–negyven között van, mert meg kell érni hozzá, „sok kilométernek kell benne lennie a lábban”.Horváth Mária adminisztrátor egy zalaegerszegi édességkereskedésben, hét éve követi a békefilozófus tanait. Úgy érzi, könnyű volt a verseny, és utólag arra gondol, alhatott volna kevesebbet is a napi négy-öt óránál. Ő érzésből edz, életformája lett a futás: ha valamilyen gondja van az életben, kiszaladja magából. A versenyen a harmónia a legfontosabb, ezért futás közben maximálisan megél minden pillanatot, és örül neki. Annak is, ha fáj valamije, mert ha tiszta szívből mosolyog, akkor idővel az is jó érzésbe fordul. Ekkora távot soha nem szaladt le ilyen rövid időn belül, de a vártnál könnyebben sikerült teljesítenie, kisebb nehézségei is csak tapasztalatlansága miatt voltak. Szeptemberben indul a hétszáz mérföldesen, s ha majd eljön az ideje, nagy álmának, a háromezer-egyszáz mérföldesnek is nekivág. Mindketten indulnak jövőre is, úgy készülnek a megmérettetésre, mint kisgyermek a karácsonyra. Azt mondják, óriási élmény megtapasztalni az arcok változását a rajttól a beérkezésig – az utolsó napokon mindenki sugárzik a boldogságtól. Az olvasóknak is azt javasolják, próbáljanak ki heti négy-öt kilométernyi szaladást. Garantálják, hogy boldogabbak lesznek tőle.