Krisztusi erények

A katolikus egyház feje krisztusi erényeket mutatott akkor, amikor mezítláb belépett a damaszkuszi Omajjádok nagymecsetébe. Az a fajta alázat tükröződött rajta, amely minden katolikus hívő kötelessége lenne, és amely félretesz minden származási, hatalmi vagy anyagi státust, és Krisztus szavai szerint éli meg a hitet. A pápai bocsánatkérő ima az ortodox egyház ellen elkövetett bűnökért szintén a béke irányába terelheti a majdnem ezeréves szembeállást. A szentatya magánlátogatása tehát morális szempontból megható és elgondolkodtató, hogy vajon miért nem tud mindenki úgy gondolkodni, mint az egyházfő.A damaszkuszi út ugyanakkor számtalan kérdést is feltesz a Vatikán világpolitikai szerepével kapcsolatban. A római Kúria néhány tagja egyenesen rosszallja, hogy II. János Pál bocsánatot kér olyan témákkal kapcsolatban, amelyekért egyáltalán nem biztos, hogy a katolikus egyháznak kellene tartania a hátát. A Vatikán – akármennyire lecsökkent is politikai szerepe – még mindig tényező. A pápa véleménye mértékadó mind a vallásos, mind az ateista emberek és országvezetők szemében. Az egyházi állam egyes tisztviselői úgy érzik, a szentatya eljátssza a „békepápa” szerepét, esetleg úgy akarja ráhagyományozni a kulcsokat utódjára, mint a történelem leghumanistább egyházfője, aki majdnem elhozta az egyházak teljes egységét. Az utána következő pápának pedig fel van adva a lecke: a valódi ökumené felé vezeti a római egyházat, vagy bezárkózik, nem kér bocsánatot, de ő sem bocsát meg semmiért.Mind a két iskolának vannak követői mind a vezetők, mind a hívek körében. Az elmúlt évszázad pápái közül is ki kell választani, inkább az utolsó királypápa, XI. Piusz örökségét vallja magáénak az utód, vagy a mosolygós és jóindulatú XXIII. János lesz a követendő példakép? Karol Wojtyla először akkor döntött, amikor felvette a II. János Pál nevet elődje emlékére. Másodszor akkor, amikor megbocsátott Ali Agcának, aki megpróbálta őt meggyilkolni Allah nevében. Harmadszor pedig akkor, amikor belépett az Omajjádok nagymecsetébe.A pápai látogatások ugyanis abban megegyeznek, hogy minden hely szent, ahová az egyházfő ellátogat, legyen az egy kápolna, egy Mária-jelenés színhelye vagy nagy bazilika. Eleddig nem lépett iszlám szent helyre a pápa, jelezvén, hogy a muzulmán hagyományok nem teszik pápalátogatásra alkalmassá a mecseteket, minareteket és szent sírokat. Sőt, az sem biztosítja be a látogatás tényét, ha közel jár a pápa a vallás számára különleges fontossággal bíró templomhoz. A szíriai Malula városa például a Jézus által is használt arámi nyelven beszél mind a mai napig. A kisváros 75 százaléka keresztény, ám a pápa útja nem arra vezet, inkább a damaszkuszi mecsetben tesz látogatást. Sokan érzik ezt a fölösleges mea culpázás újabb mérföldkövének. A Vatikánnak viszont megvannak a saját hatalmi játszmái, fontossági sorrendje, ezért nem mehet oda a pápa, ahová a szíve szerint menne. Bizonyos, hogy II. János Pál pápa szívesen meglátogatná a malulai keveseket és az erdélyi katolikusokat is. Jelenleg viszont a legfontosabb a párbeszéd, és az érzelmek nem állhatnak az egyházak közötti közeledés útjába.