Sikerek havi húsz dollárból

A kárpátaljai magyar színház tegnap vadonatúj autóbuszt kapott anyaországi támogatásból. A társulat nemrég Franciaországban járt, ősszel francia színészvendégeket várnak Beregszászra, köztük a világhírű Gerard Depardieu fiát. Az intézmény léte és szakmai sikerei azt bizonyítják, árvizek idején sem hallgatnak a múzsák.Összesen harmincöt ember alkotja Kárpátalja egyetlen magyar színházát, ebből tizenkilenc színész. Nincs díszlet- és jelmeztervező, az ideiglenes székhelyül szolgáló egykori Oroszlán szálló nagyterme romos, de nemhogy új színház építésére, még ennek javítására sincs pénz. Az épület két évig ázott, amíg sikerült befedni, az idénre tervezett huszonötmilliónyi beruházást elmosta az árvíz. A társulat ötvenöt férőhelyes kamarateremben játszik, egy jegy két-három hrivnyába, mintegy százötven forintba kerül. Az 1993-ban alakult intézmény a nyolcvanas években kezdődött enyhülési politikának köszönheti létét, amikor tizenöt magyar fiatal oktatása kezdődött a kijevi színművészeti főiskolán. A Budapesten befejeződött képzésről négyen nem tértek haza. 1994-ben, az első válság idején öten más szakmát választottak maguknak, döntésük kis híján a színház életébe került. Jelenleg húszdollárnyi fizetésért dolgoznak, egy lakás bérlése két és félszer ennyibe kerül, a színház még a tavalyelőtti bérekkel is adós.– Tavaly negyvenhatezer hrivnyát kaptunk az államtól, magunk negyvenkilencezret teremtettünk elő – meséli Balázsi József igazgató. Az elmúlt esztendőben közel százhúsz előadást tartottak, ennek felét külföldön, mert jó szívvel hívják őket, ők meg szívesen mennek, hiszen ebből jön a pénz. Évente két-három új előadás kerül repertoárra, ezek tető alá hozása érdekében pályázhatnak különféle alapítványoknál, működési költségekre viszont nem. Megtanulták a túléléshez szükséges technikákat, Az ember tragédiáját például kölcsönkosztümökkel játsszák, és fél kenyér árába kerülő jegyért tartják a diákelőadásokat, így nevelik a jövő közönségét. Ők képviselik Ukrajnát az ötven országból érkező társulatok részvételével megrendezett III. Nemzetközi Színházi Olimpián, amely eseményre külön színházat építettek Moszkvában. Abban reménykednek, hogy nekik is jut valami abból az összegből, amellyel Ukrajna tartozik Magyarországnak a rendszerváltás előtti időkből (a beregszászi kórház építésére egymillió dollárt hitelez évek óta hazánk). Sőt ennek elengedésére is hajlandóságot mutat az Orbán-kormány, ha az összeget kárpátaljai magyar intézmények fejlesztésére fordítják. A napokban jelentős infrastrukturális beruházásnak örülhettek: anyaországi politikusok pénteken adták át azt a harmincmillió forint értékű vadonatúj autóbuszt, amelyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány közös finanszírozásban vásárolt meg számukra.Vidnyánszky Attila az intézmény egyetlen rendezője: a repertoáron levő tíz darabból kilenc az ő munkája. Elismert szakember, szinte mindenütt rendezett már a régióban. A budapesti Új Színház a következő évadban három esetben is számít rá (Hobo Vadászata mellett egy Bulgakov-darabot is színre visz – az Álszentek összeesküvését –, októberben pedig a Bolha a fülben című darabnak lesz a premierje). Ez a szakmai kihívás mellett a kapcsolatok építése szempontjából is fontos: Budapestről is sokat tud segíteni az otthoni társulatnak. Főrendezőként és művészeti vezetőként úgy véli, árvíz idején sem hallgatnak a múzsák – a társulat része lett a kárpátaljai kulturális életnek, meghatározója a közösségi létnek. Falunap, nemzeti ünnep nem képzelhető el nélkülük, s bár nincs saját színháztermük, évi hatvan előadást vállalnak Kárpátalján. Sok mindent nem sikerült elérniük – ezek közül a legnagyobb fájdalmuk az, hogy nincs még bérletrendszerük. Hiányoznak az idősebb színészek, akiktől lehetne tanulni – a társulat szinte „saját magán” nőtt fel. A külföldi utak a szakmai kitekintés mellett sikerélményt és – a napidíjnak köszönhetően – megélhetést adnak a művészeknek, ugyanakkor fárasztó a sok előadás, mert jármű híján a színészek együtt utaznak a műszakiakkal, így hamarabb kell indulniuk, és csak a díszlet leszerelése után mehetnek haza.A rendező elmondta, hogy nemrég francia színészeket fogadtak Kárpátalján. A két éve Párizsban végzett fiatalok nem akartak kőszínházhoz szerződni, új utakat kerestek elképzeléseikhez, így bukkantak a beregszásziakra. Közel egy hónapot töltöttek Kárpátalján, bent laktak a színházban, életre szóló élményeket szereztek a munkáról és a művészi szabadságról. Az együttgondolkodásnak egy három nyelven megszólaltatott Roberto Zucco-darab az eredménye, ezt mutatták be óriási sikerrel Nancyban. Együttműködésüknek folytatása is lesz: Vidnyánszky Attilát meghívták tanítani, franciaországi turnét terveznek a beregszásziaknak, ősszel pedig öt francia színész, köztük a világhírű Gerard Depardieu fia vendégeskedik Kárpátalján.Hogy mi a sikerek titka? Állami támogatás híján kevesebb a kényszer, bemutatóra csak akkor kerül sor, ha valóban kész a darab. A színészeknek nem kell szinkronra rohangálniuk a próbák után és helyett. A produkciókon nem látszik a húszdolláros fizetés: mivel hivatásról van szó, akinek a pénz a fontos, rég más területen keresi a boldogulást. A beregszászi színészek kapósak lennének az anyaországban is, mégsem hagyták ott a társulatot. Persze tudnának kétszer ennyi pénzből is jól dolgozni – de Vidnyánszky Attila sem menne el más színházhoz főrendezőnek.