Sztriptízbár vagy felmosórongy?

A Natasa név Törökországban immár a prostituált szinonimájává vált. Korántsem véletlenül, hiszen a posztszovjet térség szegénységéből menekülve egyre több nő keresi a kenyerét az ősi mesterség űzésével.Közülük sokakat jó munka ígérésével csábítanak külföldre, hogy aztán prostitúcióra kényszerítsék őket. A legtöbben ma már nem is az oroszok vannak, hiszen náluk még olcsóbbak, tehát kiszolgáltatottabbak a még szegényebb köztársaságokból, Ukrajnából, Fehéroroszországból vagy Moldovából érkezettek. Jellemző, s egyben a közöttük lévő szociális különbségeket is jelzi, hogy lassan már a moszkvai éjszakai élet piacán is ők kerülnek túlsúlyba. Sokan közülük csak egy kicsit meg akarják szedni magukat, hogy aztán otthon nyugodtan dolgozhassanak tovább tanítónőként, ápolónőként, titkárnőként. Az álmok azonban nem mindig válnak valóra.Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint az oroszországi iskolás lányok közül minden harmadik vágya az volt, hogy prostituált lehessen. Az ősi mesterség népszerűsége az átmenet viharaiban persze korántsem volt véletlen. Sokak számára ez jelentette – s jelenti ma is – a jobb megélhetés egyetlen lehetőségét. S e téren Oroszország még jobb helyzetben van, mint a FÁK többi állama. Legendák keringtek a mesés pénzekről, amelyeket a lányok külföldön vagy akár otthon is kereshettek, s a pletykák nem is álltak távol a valóságtól. A kilencvenes évek közepén egy éjszaka a Metropol szállóban 1000–1500 dollárba is belekerült, a Koszmoszban vagy a Belgrádban viszont 3–400-ért is megszámították, de az utcai lányok is elkértek 50–150 dollárt egy órára. Az 1998-as pénzügyi összeomlás, valamint a testüket jóval olcsóbban áruba bocsátó moldovai vagy ukrán lányok nagyszámú megjelenése persze e téren is minimum felére csökkentette az árat, tény azonban, hogy míg a szovjet korszak a tiltás mellett nem akart tudomást venni e jelenségről, addig ma inkább az a jellemző, hogy nem tudnak mit kezdeni vele.Az oroszországinál azonban, ha lehet – éppen az említett nagyobb szegénység miatt –, még rosszabb a helyzet a FÁK olyan országaiban, mint Fehéroroszország, Ukrajna vagy Moldova. Az itteni viszonyok a legjobb esetben is egy orosz vidéki városéhoz hasonlíthatók. Ilyen például a 400 ezres Szmolenszk, ahol a munkaképes lakosságnak mindössze 0,4 százaléka munkanélküli, ugyanakkor elképesztő méreteket ölt a feketemunka. Az állami munkaügyi hivatalok havi 120 rubelért (1 dollár nagyjából 28 rubel), azaz alig több mint ezer forintért kínálnak munkahelyet takarítónőknek. Ennyiért azonban senki sem ragad vödröt és rongyot. Nem különösebben vonzó kínálat a havi 200 rubel körül jövedelmező villanyszerelői munkakör sem.A Bacchus serfőzde ezzel szemben nyakig van megrendelésekkel, hiszen errefelé jó és rossz életkörülmények között egyaránt isznak az emberek. Virágzik a legősibb foglalkozás is, jóllehet a vörös lámpás házak környékén a kínálat messze meghaladja a keresletet. Egy prostituált órabére – ezt a szolgáltatást a város minden szállodájában nyíltan felkínálják – 3–400 rubel, amennyiért negyedéven át kellene takarítania. Ebben az ágazatban aztán nincs munkaerőhiány. Amikor nemrég egy sztriptízbár hirdetést adott fel, miszerint táncosnőket keres, minden helyre hétszeres volt a túljelentkezés.Nagy számban próbálnak szerencsét, ha lehet, külföldön is. A négymilliós Moldovával kapcsolatban például megdöbbentő az az adat, miszerint a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 10 ezer nő dolgozik külföldön prostituáltként. Az ok ugyanaz, mint másutt a térségben. A legtöbben siralmas körülmények között éltek Moldovában, és nem is akarnak hazatérni. Nem csoda, hiszen otthon a napi átlagbér egy dollár, ha akad egyáltalán munka. A hivatalos adatok szerint a szegénység elől menekülve az utóbbi években több mint kétszázezren – többségükben nők – hagyták el az országot illegális külföldi munka reményében. Aligha csodálkozhatunk ezután, hogy egy közelmúltbeli közvélemény-kutatás szerint a moldovai iskolások 70 százaléka becsületes munkának tartja a prostitúciót.Hasonlóan fájdalmas a lakosság reményvesztettsége Ukrajnában, ahol a kiábrándultság legfőbb jele szintén az, hogy lassan az első számú exportcikk a prostituált lett. A fiatal lányok, nők csak akkor fordulnak tömegével a legősibb mesterség felé, ha nem találnak semmilyen egyéb, kevésbé taszító kereseti lehetőséget. Sok egyetemen a diákok fele csak azt keresi, hogyan juthatna ki Nyugatra, a harmincévesnél fiatalabb diplomások négyötöde el akarja hagyni Ukrajnát. Nem látnak távlatot maguk előtt, nem érzik annak a lehetőségét, hogy sorsukat otthon jobbra fordíthatnák.Sokan tudatosan adják a fejüket prostitúcióra, a legtöbb nőt azonban a munkavállalás ígéretével csalják külföldre, hogy sokukat aztán egyszerűen eladják, mint egy rabszolgát. Csak ekkor döbbennek rá, hogy mibe keveredtek. A tanácsadásra, a megtévedt nők visszatérítésére, rehabilitációjára uniós segítséggel létrehozott kijevi centrum munkatársa szerint megdöbbentő az emberek hiszékenysége, butasága. Például felhívta őket valaki a „bizalom vonalán”, a dokumentumok beszerzése után érdeklődött, és mindenféle kétely nélkül elmondta, hogy egy cég havi 12 ezer dollárért ajánlott neki munkát Alaszkában. A telefonálók nagy többsége munkát vállalni készül, többségük táncosnő, pincér, báros.Semmi nem gyanús nekik. A hívások másik fele a szülőktől érkezik, akik gyerekeik felkutatásához kérnek segítséget. A tanácsadó szolgálat alkalmazottja azonban nemcsak az emberek naivságát s a maffiacégeket ostorozza, hanem az államot is. Mint mondja, az útlevélosztályon senkinek sem tűnik fel, hogy honnan van ennyi 18 éves vidéki lánykának pénze például németországi utazásra.A moldovai rendőrség leánykereskedelemmel foglalkozó osztályának munkatársa szerint a nőket a legtöbb esetben Magyarországon át Jugoszláviába, Bulgárián keresztül Görögországba vagy Törökországba, illetve más ázsiai országba adják el. Az ügyletek intézői 800–1000 dollárt kapnak egy-egy nő közvetítéséért. A magyar határőrizeti szervek is megerősítették, hogy Jugoszláviában felélénkült a kereslet az ukrán és moldovai nők iránt. A lánykereskedelem Jugoszlávia felé irányuló másik elosztópontja Temesvár, amelyen keresztül sok román nő is átjut a délszláv térségbe.Az út innen, legtöbbször az albániai Vlora kikötőjén át, Olaszországba vezet vagy a térség NATO-katonákkal megerősített városaiba: Szkopjéba, Pristinába. A célországig némi helyi, szerb és román közvetítéssel az orosz maffia valamelyik csoportja juttatja el a lányokat, ahol előbb-utóbb az európai piac jelentős részét is uraló, kegyetlenségükről hírhedt albánok kezébe kerülnek, akik egyébként tökéletesen megértik egymást e téren a szerbekkel.A szép chisinaui 17 éves diáklány, Nicoleta is Szerbián keresztül indult volna társaival Milánóba, ahol manökeni állást ígértek neki. A határ átlépése után azonnal elvették az útlevelét, majd Belgrádban többször megverték, megerőszakolták, mielőtt egy árverésen továbbadták volna. A kevésbé szépek a koszovói piacra kerültek, míg ő Podgoricába, ahol szerb futtatója közölte vele, hogy mielőtt folytathatná útját Milánóba, „vissza kell fizetnie a költségeket”. Két hónap múlva az előzőnél is magasabb árért, 2500 dollárért Albániába került, ahol még durvábban bántak vele. Szökni próbált, de a rendőrség visszajuttatta „tulajdonosa” kezére. Újabb három hónap, amíg ismét „ledolgozza” az árát, és eljut Vlorába. Itt minden olasz kézbe eljuttatott prostituáltért háromezer dollárt fizet a kitartó – ez háromszorosa a szokásos tarifának – az „útikalauznak”. Azokkal, akik eljutnak Olaszországba, albánok által vezetett maffiahálózatok foglalkoznak, és Nyugat-Európa nagyvárosaiba irányítják őket.S hogy miért nem próbálnak szabadulni a pórul járt nők? Erre a havi ezerdolláros fizetéssel masszőrnek Izraelbe csábított, Nicoletához hasonlóan szörnyű utat bejárt 20 éves, szintén chisinaui Vica adja meg a választ a Moszkovszkije Novosztyinak. Először is, mint mondja, nem egyszerű elszökni, hiszen őrök kísérték még az egyedül megengedett bevásárlásra is. Aztán a hazautazáshoz se pénz, se útlevél nincs. A lányok általában nem beszélnek idegen nyelvet. A rendőrségre azért nem mennek, mert félnek, hogy börtönbe csukják őket illegális bevándorlásért és prostitúcióért. No meg sokszor a rendőrök is igénybe veszik a szolgáltatásaikat. Tartanak attól is, hogy a maffia otthon maradt családtagjaikon áll bosszút. Így aztán, mivel az otthoni világ sem vonzó számukra, a legtöbben maradnak.