Tisztelt Szerkesztőség!

Biztosítási rendszer az egészségügybenA tisztán a szolidaritásra épülő közgyógyellátás már nem sokáig tartható fennHogyan lehetne kilépni a jelenlegi egészségügyi ellátási rendszerből, amely még mindig sokkal inkább egy szocialista típusú újraelosztó szisztémának felel meg, s igen távol áll a biztosítás elvétől? Hogyan lehetne elfogadtatni a társadalommal, hogy az egészségügyi ellátás nagyon sokba kerül? Esetleg többe, mint amennyi az összes befizetett tb-járulék. Hiszen az egyre fejlettebb, magasabb szintű ellátás műszerigénye mindig drágább lesz. Annak idején, az egészségügyi biztosítás kialakulásának hőskorában sok fiatal lépett be a biztosítóhoz, akiknek évekig nem volt betegségük, így a biztosítóknak módjukban állt felhalmozni a befizetéseket. A biztosítók 1949-es államosításával egyidejűleg mindenkire kiterjesztették az egészségügyi biztosítást, szociális szempontból helyesen azok számára is, akik előzőleg soha nem fizettek biztosítási díjat. Az államosított vagyon össznépi tulajdonba került, ettől kezdve ennek már nem volt köze az egészségügyi ellátáshoz. Ehelyett az aktív dolgozó réteg fizetéséből levont járulék képezte a többségükben idősebb korosztályhoz tartozó betegek ellátásának fedezetét.A népesség kormegoszlása változott. Egyre kevesebb aktív ember járuléka fedezi azon idős nyugdíjasok ellátását, akiktől annak idején szintén levonták a járulékot, ami eltűnt az össznépi vagyonban. Az egészségügyi intézmények nagy többségükben közgazdasági megítélés szerint ráfizetésesen működnek. Mennyiben múlik ez rajtuk? Igen kevés beleszólásuk van a teljesítéseik „eladási” árának meghatározásában. Ha a MÁV vagy a Mol ráfizetéses, akkor emelheti a vonatjegyek vagy a benzin árát. Egy egészségügyi intézmény nem tudja érvényesíteni ellátási áraiban a gyógyszerek, műszerek, reagensek, kontrasztanyagok árának emelkedését. Az egyes egészségügyi intézmények bevételüket azzal próbálják növelni, hogy minden lehetséges kezelés kódját beírják. Ha szívelégtelenséggel kezelik valahol az idős beteget, de mellette cukorbetegsége és lúdtalpa is van, akkor ennek kezelését is célszerű bekódolni. Ha csak egy-két intézmény tenné ezt, akkor jól járnának. A többi intézmény sem akar rosszabbul járni, ők is írják mindazon kódokat, ami jogszerűen bekódolható. Országosan emelkedik a teljesítések mennyisége. Az ennek fedezetére szolgáló pénz viszont fix összeg. Ha az egészségügyi pénztár úgy látja, hogy a teljesítések a fizetőképességét veszélyeztetik, akkor vagy az adott teljesítés pontértékét csökkenti, vagy általánosan egy teljesített tb-pont forintértékét alacsonyabb értéken határozza meg. Az egyes intézmények így a magasabb teljesítésért sem kapnak nagyobb ellenértéket. Továbbra is az egészségügyben dolgozók önfeláldozó, fáradságot nem kímélő, „önkizsákmányoló”, nem kellő anyagi ellenszolgáltatással honorált munkája tartja fent, ha döcögve is, az ellátórendszert. Meddig tartható fenn a tisztán szolidaritási alapon működő egészségügy? Mikor jut odáig a politika, hogy itt is közelíteni kell az igazi biztosítási rendszerhez? Lehetne úgy szabályozni, hogy jövő évtől tíz százalékkal csökkentjük a fizetendő tb-járulék összegét, de minden beteg köteles lenne a kapott szolgáltatás értékének tíz százalékát az ellátó intézmény pénztárába befizetni. Az állam átvállalhatná a nyugdíjasok befizetését, mivel tőlük már 40 éven keresztül nem csökkentett tb-járulékot vontak le. A tíz százalék fizetésére képtelen betegek, illetve a munkanélküliek önrészesedés nélküli ellátásra jogosító speciális igazolványt kérhetnének az önkormányzatoktól szociális juttatásként.Ezáltal az egyes intézetek rendelkeznének bizonyos közvetlen bevétellel, nem csak a két hónappal később átutalt egészségügyi pénztár finanszírozására kellene várniuk. Másrészt a beteg megnézné a számlát, hogy ő minek fizeti a tíz százalékát. Ez szerintem hatékonyabb kontroll lenne, mint az, amikor az Országos Egészségügyi Pénztár ellenőrei egy évvel később vizsgálják a teljesítéseket. E tíz százalék befizetése bizonyos féket is jelentene a kezelések, vizsgálatok beteg általi igénylésénél. Ami a betegnek nem pluszköltség, az iránt az igény végtelen, s a kezelőorvos számára a leghatékonyabb kezelés mellett fontos az is, hogy a betege elégedett legyen. Ha a kenyeret és a tejet adnák TAJ-kártyára, akkor a tejfogyasztás sokkal nagyobb lenne. Az Országos Egészségügyi Pénztár által nem finanszírozott íriszdiagnosztika, thermokamerázás díját a betegek önként, zokszó nélkül kifizetik. Aki tíz évvel ezelőtt kapott TAJ-kártyát, az jogosult minden ellátásra. Lehet, hogy kilenc éve nem fizet már tb-járulékot, külföldön, vagy külföldön bejegyzett off-shore cégnél dolgozik a magyar biztosítás fizetése nélkül. Célszerű lenne évente megújítani a TAJ-kártyát. Egy későbbi szabályozás után az általánosan adott TAJ-kártyának csak sürgősségi alapellátásra kellene vonatkoznia, más ellátásra saját személyi egészségügyi biztosítást kellene kötni, ahogy a lakásunkra vagy a kocsinkra is saját biztosítást kötünk. Dr. Balogh Endre radiológus főorvos, Budapest