Viharfelhők a harkányi gyógyfürdő fölött

Harkány igazi, virágzó fürdőváros. Tavasztól őszig nem könnyű szálláshoz jutni, a település több mint száz étterme telt házzal üzemel. Az utcák tiszták és barátságosak, a város a nyugalom és a jólét levegőjét árasztja. A gazdagság a harkányi gyógyító, kénes forrásnak köszönhető, amit a legenda szerint maga az ördög fakasztott. Bédy István polgármester azt vallja: a harkányiak megélhetését biztosító fürdőnek a harkányiak kezében kell lennie. A másik tulajdonos szerint ez idejétmúlt gondolat. A fürdő körüli vitában nemcsak két érdek, hanem két eltérő gondolkodásmód ütközik, ami nem nélkülözi a politikai felhangokat sem.Amikor polgármester lettem, 1990-ben, a Harkány tábla alá nyugodtan ki lehetett volna írni, hogy a Baranya megyei önkormányzat tulajdona. A megyéé volt a kórház, a fürdő, az idegenforgalmi vállalat, az élelmiszer-kereskedelmi vállalat, a vendéglátó-vállalat, a MÁV-gyógyház is. Ma más a helyzet. A privatizációnak köszönhetően a megyei hatalom súlya Harkányban már sokkal szolidabb. Már nem befolyásolhatja direkten a település életét, habár még így is jelentős hatása lehet. Ez érvényesül a fürdővel kapcsolatban – kezdi az évek óta húzódó vita történetét Bédy István.– Az 1991-es végrehajtási törvény egyértelműen lefektette, hogy az állami tulajdonú közfürdőket a települési önkormányza-tok tulajdonába adják. Aztán elindult a huzavona – folytatja. – A Baranya megyei fürdővállalat Szigetváron, Harkányban és Siklóson üzemeltetett fürdőt. Siklósról és Szigetvárról szemrebbenés nélkül lemondtak. Érdekes módon Harkány esetében foggal-körömmel harcoltak a fürdőért, habár ez a vagyon se hoz osztalékot. Ennek ellenére a harkányi önkormányzat erőfeszítései ’93 nyarára beértek. Jogerős, végrehajtható, másodfokú bírói döntéssel megkaptuk a fürdőt, száz százalékban – idézi fel az előzményeket Bédy. A polgármester szavai szerint azonban 1994 őszén „érdekes” döntés született legfelsőbb bírósági szinten. Túl nagy a városnak a fürdő – közölték, majd egy tollvonással a másodfokú jogerős bírói döntést megsemmisítették, s új eljárást rendeltek el. Szerinte ebben már politikai indokok mentén született döntés.– Ez Harkány számára kedvezőtlen fordulatot jelentett, megkaptuk a köszönetet a jobboldali értékrendünkért – magyarázza. 1995-ben még megpróbáltunk jogorvoslattal élni a Belügyminisztérium salamoni döntése ellen, hogy a fürdő tulajdonjogát megosztották 50-50 százalékban Harkány és a megye között. ’96-ban azonban olyan váratlan fordulat következett be, ami minden képzeletet felülmúlt. Annak ellenére, hogy az ügy bírósági szakaszban volt még, a megyei önkormányzat 50 százalékos tulajdonnal részvénytársaságot alapított. – Nem volt más lehetőségünk, mint mérlegre tenni, mit csinálunk. Kerítésen kívül háborúzunk, vagy végre születik egy egyezség. Azt mondtuk: rendben van, beszállunk a közös részvénytársaságba az 50 százalékkal, rotációba látjuk el az igazgatósági elnöki és a felügyelőbizottsági elnöki széket – magyarázza. A polgármester elmondása szerint abban a reményben hozták ezt a döntést, hogy ki fog alakulni a konszenzus, és így garantált, hogy a település érdekeit érvényesíteni tudják a fürdő ügyeinek intézésében. Az első három évben az igazgatóság elnöki széke a megyéé volt. 1999 végén járt le az igazgatóság elnökének mandátuma, a megegyezés alapján a harkányi önkormányzat képviselője következett volna.– Nem született meg az egyezség a vezetői posztok betöltéséről. 2000 tavaszáig húzódott a vita. Februárban bejelentettem a közgyűlésen, hogy a mandátum lejárt, választani kéne, és ezt követően elindult az a háború, aminek ma is tanúi vagyunk – mondja Bédy.A Baranya megyei önkormányzat időközben egymilliárd forintért meghirdette eladásra saját tulajdonrészét. Kékes Ferenc, a közgyűlés elnöke úgy nyilatkozott, hogy a vagyonukat mobilizálva a tőkét olyan, a térség fejlődése szempontjából fontos programokra szeretnék átcsoportosítani, mint a pécs-pogányi repülőtér fejlesztése. Szerinte a régió közlekedési elzártsága súlyos gond – az autópálya-program csak 10-15 év múlva jut el erre a területre –, ezért egy ilyen típusú repülőtér megépítése nagymértékben fellendíthetné a régió gazdasági és kulturális életét. Természetesen az idegenforgalmat is, ami Harkánynak is hasznot hozna – teszi hozzá. A repülőtér a tervek szerint charterjáratok indítására és fogadására is alkalmas lenne.A város a fürdőjéből él– A stratégiánk az, hogy az értékesítéssel tulajdonrészünk egy tőkeerős szakmai befektető birtokába kerüljön, aki majd Harkánnyal együtt fejleszti tovább a gyógyfürdőt – magyarázza Kékes. Úgy látja, igaz, hogy az 50-50 százalékos tulajdoni arány a vásárló szempontjából nem a legkedvezőbb, de az önkormányzatnak felajánlották azt is, hogy adják el közösen az egész fürdőt, vagy értékesítsenek együtt 50+1 százalékot.– Mi soha nem akartuk eladni a saját részünket – mondja Bédy István. Nem akartuk, mert hisz 3500 harkányi és környékbeli ember ebből él közvetve vagy közvetlenül. Ez alapvetően meghatározza a mi álláspontunkat – fejti ki a polgármester az egyre élesedő érdekellentétek hátterét. Bédy szerint a megyei önkormányzat gazdasági nehézségekkel küszködik. – A Baranya megyei önkormányzat szinte minden mozgatható vagyonát megpróbálja értékesíteni, és most mi vagyunk a bűnösök, mert nem vagyunk hajlandók eladni a saját tulajdonrészünket. A megyei önkormányzat a saját 50 százaléka fölött rendelkezzen – ez szíve joga –, de ne rendelkezzen a mi 50 százalékunk fölött. És ne próbálja azt sulykolni, hogy az eladás a mi érdekünk is – magyarázza. A polgármester úgy látja, hogy a tulajdonrészükért kapott pénz egyszer elfogy – korábban egy külföldi befektető hárommilliárdot adott volna a száz százalékért – viszont az esetleges értékesítéssel a fürdő felett minden befolyását örökre elveszti az önkormányzat. – Lehet azt mondani, hogy rossz gazdasági döntést hozott a harkányi polgármester meg a testülete, de nem lehet azt mondani, hogy nem helyesen döntött. Tudniillik a fürdő akkora súllyal határozza meg a település életét, hogy nem mondhatunk le róla – indokolja álláspontját. Annyi bizonyos, hogy a pályázat első fordulóján egyetlen vevő jelentkezett: a harkányi önkormányzat. Azonban 581 milliós vételi ajánlatuk – Kékes Ferenc szavai szerint – nem sorolható a megfontolandó ajánlatok közé. Főként úgy, hogy csak a felét fizetnék ki azonnal, a másik felét három év alatt törlesztenék.– A saját részükért olyan öszszeget kérnek, amit a harkányi önkormányzat, még ha reális lenne, akkor se lenne képes megfizetni. Egymilliárd forint az éves költségvetésünk. Azért ajánlottunk 581 millió forintot, mert ezt talán kibírjuk, de csak úgy, hogy lemondunk más, fontos dolgokról. Biztos, hogy a települést így is visszavetné pár évre a fejlődésben a fürdő kifizetése – indokolja Bédy István az önkormányzat álláspontját. – A fürdő gazdasági ereje, a tényleges osztaléktermelő képessége nagyon szerény. Se ma, se holnap, se holnapután nem tud a tulajdonosnak közvetlenül számottevő nyereséget produkálni – fejtegeti a polgármester, aki szerint a megye nem veszi figyelembe, hogy egy cég mindig annyit ér, amennyi a hozadéktermelő képessége. Pedig – ahogy mondja – „ezt minden gyengén képzett közgazdász tudja”.– Kaptunk olyan jelzést is – persze nem hivatalosan –, hogy emeljük egy kicsit a tarifát, ők is engednek egy kicsit az egymilliárdból. Ha hajlandóak vagyunk 750-800 millió forint körüli összeget adni, akkor lehet, hogy egyezség születik. De mi nem tudunk többet magunkból kicsikarni – állítja Bédy István. Szerinte a 750-800, meg az 581 millió forint már nincs olyan távol egymástól, hogy ebből – kis belátással – ne születhessen előbb vagy utóbb megállapodás. Annál is inkább, mivel a két önkormányzat közötti háború rengeteg párhuzamos kárt okoz mindkét félnek, és persze a fürdőnek is. Ahogy Bédy István fogalmaz, a harcban a „fürdő ereje csökken”, mivel elmaradnak a szükséges fejlesztések. De a fürdőre ráépülő teljes gazdaság is gyengül.– Folyamatos, több tízmilliós kárral kell számolni. Ha ezt nem méri fel a megye önkormányzati testülete, akkor nem tudom, miben gondolkodik, miben reménykedik – mondja.Harkány ajánlataKékes Ferenc viszont úgy látja, a megyének azonkívül, hogy a jó gazda kötelességének eleget téve mindent megtesz a fürdő fejlődéséért, megfelelően kell gazdálkodnia a megye vagyonával is.– Nem kótyavetyélhetjük el fele áron vagyontárgyunkat, csak azért, mert Harkánynak az a „fóbiája”, hogy egyedüli tulajdonos akar lenni. Kékes eleve helytelennek tartja a polgármester logikáját. Ahogy mondja, nem azért működik jól valami, mert önkormányzati tulajdonban van, hanem azért, mert jó a vezetése. Ha egy befektető megveszi a fürdőt, nem tudja „becsomagolni és hazavinni”. Viszont ha van tőke, és megfelelően fejlődik a gyógyfürdő, annak az egész város hasznát látja.– Ha nem kapunk megfelelő ajánlatot, nem adjuk el a részünket. Más forrásokat keresünk a repülőtér építéséhez. Mi békében elvagyunk az 50 százalékos tulajdoni hányadunkkal, és ahogyan eddig, ezután is mindent megteszünk a fürdő jövőjéért – magyarázza Kékes. Szerinte ennek bizonyítéka, hogy a jövő heti közgyűlés döntést hoz arról: a gyógyfürdő pályázhasson a Széchenyi-terv támogatására. Elképzelésük szerint egymilliárd forintos állami támogatásért két és fél milliárd forintos műszaki fejlesztési projektre adnának be pályázatot. Ehhez – a Széchenyi-terv szigorú előírásai szerint – a fürdő értéke nem elegendő, óvadékként le kell tenni a megye részvényeit is. A megye vállalja ezeket a korlátozásokat, mivel – ahogy Kékes mondja – a régió szempontjából alapvető fontosságúnak ítélik meg a fürdő fejlődését.Azzal, hogy a fürdőt fejleszteni kell, természetesen Bédy István is egyetért. Azonban úgy látja, semmiféle nagyobb beruházás nem képzelhető el addig, amíg – szavai szerint – „nincs béke”, amíg konszenzus nem alakul ki Harkány és a megye között.– Ez az 50-50 százalék pillanatnyilag akkora feszültségforrás, ami miatt nem mehetünk bele ész nélkül beruházásokba, ami úgy megterheli a fürdőt, hogy ha nem bírja elviselni, akkor esetleg nélkülünk, a fejünk fölött fog valaki dönteni a sorsunkról: mégpedig a bankszféra. Ebben mi nem tudunk partnerek lenni – fejtegeti. Ahogy mondja, a beruházás csak mindkét tulajdonos beleegyezésével jöhet létre.– A harkányi önkormányzat valószínűleg hozzájárul a pályázáshoz a Széchenyi-tervre, de a kivitelezés megkezdéséhez csak akkor, ha olyan helyzet alakul ki, hogy semmilyen formában nem leszünk zsarolhatóak – fogalmaz a polgármester. – Sokkal biztonságosabb a mi szempontunkból, ha azt mondom: haladjunk lassabban, de mindig előre. A fürdő ereje csökken ebben az esetben, de a település akkor is fejlődni fog – állítja Bédy. Véleménye szerint ha a megyével való egyezség létrejön, azonnal elindulhat a fejlődés a Széchenyi-terv keretében, és végre a gyógyfürdő „pályára áll”. Ez közvetett gazdasági előnyöket hozhat a megyének és az egész régiónak is. Bédy szerint a Harkány által kínált vételár, az 581 millió forint pedig a megye anyagi gondjait is orvosolná, egyben elővetítené a fejlesztés lehetőségét is. Egyszóval mindenki jól járna.– Miért van a megyei önkormányzat? Hogy fejlődjön, prosperáljon a teljes megye. Lehetőség szerint a legjobban. A huzavonával, rövid távú anyagi érdekeik miatt, a lehető legnagyobb kárt ők okozzák. Minek? Kinek? A megyének. Igaz, ebbe Harkány bukik a legtöbbet, elismerem. De tudomásul kell venni, hogy nem akarunk a magunk részétől megszabadulni, és ebben a tulajdonosi konstrukcióban nagyon kicsi – szinte semmi – az esélye annak, hogy más vevő jelentkezik a megyénél – mondja a polgármester. – A mi testületünkben is rengeteg a civódás. Van úgy, hogy összeveszek egyik-másik testületi tagommal, de amikor a település érdeke megjelenik, akkor az egyéni érdek nem tud felülkerekedni. Elfogadom, hogy a negyven közt is van sérült ember, aki indulatból azt mondja, hogy Harkánynak semmit! De nem hiszem el, hogy a képviselő-testület többsége nem tudja józan gazdasági döntést hozva végiggondolni ezt az egészet.A Széchenyi-terv tétjeGyőri József, a Bóly Rt. vezérigazgatója, a közgyűlés MDF-es tagja úgy látja, valóban nehezen kezelhető helyzet alakult ki az 50-50 százalékos tulajdonmegosztással, mivel erősen korlátozott a tulajdonosok mozgástere. Szerinte érthető, hogy Harkány ragaszkodik a fürdőhöz, de az is tény, hogy Harkány beépítette a stratégiájába a tulajdonviszonyokból adódó következményeket. Úgy látja, értelmes tárgyalásra, közös gondolkodásra lenne szükség, de ezt megnehezíti, hogy politikailag is ellenérdekelt felek állnak szemben egymással, bár a háború természete nem politikai. A Széchenyi-terv jelentős forrásokat jelenthet a régiónak. Ha elszalasztják a részvétel lehetőségét, az mindenkinek kár. Ez talán segíti a megegyezés folyamatát. Kékes Ferenc szerint a fürdő ügyében nem játszanak szerepet politikai szempontok. – Rettenetes volna, ha politikai megfontolások érvényesülnének egy vállalat irányításában, vagy ilyen alapon születnének az egész régió sorsát meghatározó döntések – magyarázza. Úgy véli, „a józan ésszel ellentétes lenne”, hogy a fürdő a harkányi önkormányzat ellenállása miatt kimaradjon a Széchenyi-terv kínálta fejlesztési lehetőségekből. Egy ilyen döntés politikai öngyilkosság, és a következmények miatti felelősség teljes mértékben Harkányt terhelik. Bédy István egészen másképp látja. Szerinte a polgárok alapvető érdeke az, hogy a fürdő az önkormányzat irányítása alatt maradjon. A kiszolgáltatottság kockázatát semmiképpen sem vállalhatja a város, hiszen a fürdőtől több ezer ember sorsa függ közvetve és közvetlenül. Mindenesetre Harkány és a megyei önkormányzat közötti frontvonal – úgy tűnik – tartósan megmerevedett. A pályázatot viszont néhány hét múl-va be kell adni. A szerencsétlen 1995-ös minisztériumi döntésből fakadó vita valódi tétje a baranyai régió jövője.