Egy lemondásról

Ezt a levelet olvasgatva érdemes kicsit alaposabban szemügyre venni azokat az indokokat, amelyekre hivatkozva Demszky Gábor lemondott az SZDSZ elnöki tisztségéről. Az elemzéshez egyetlen logikai eszköz szükségeltetik: egy borotva. Mégpedig William Ockham angol filozófus szellemi borotvája. A metódus lényegét úgy lehetne megfogalmazni, hogy ha egy jelenségre kettő vagy több, önmagában kielégítő magyarázatot lehet adni, akkor azok közül az egyszerűbbet kell elfogadni. Vegyük előre azt a mondatot, amely páratlan a magyar demokrácia történetében. Így hangzik: „a Fidesz vezette kormány leváltására a szocialista pártnak sem egyedül, sem egy tőle nehezen megkülönböztethető segédpárttal nincs esélye”. Olvastam olyan elemzést, amely ebben a bizonyos nehezen megkülönböztethető segédpártban a Munkáspártot véli felfedezni.Ezt súlyos tévedésnek tartom. Egy: a Munkáspárt kifejezetten markánsan megkülönböztethető az MSZP-től. Kettő: nincs a parlamentben. Három: nincs is esélye a bejutásra. Négy: ha Demszky Gábor mégis a Munkáspártra gondolt, akkor aligha sorolja fel lemondásának indokai között ezt a tételt. Hiszen ha az MSZP-nek sem egyedül, sem a Munkáspárttal együtt nincs esélye a kormány leváltására, akkor ez kétségkívül erősíti az SZDSZ alkupozícióit, azaz arra mutat, amerre Demszky Gábor elindult. Nem. A főpolgármester egyértelműen az SZDSZ-re utalt. És igaza is van. Más kérdés, hogy egy ilyen stílusú elköszönéshez éppen olyan jellemtelen ember szükségeltetik, mint Demszky Gábor. Az SZDSZ mégsem mondhatja, hogy zsákbamacskát vásárolt: a főpolgármester úgy távozott, ahogy érkezett. Zsaroló levéllel nyitott, pártját ócsárolva zárt.Tanulságos a többi érv is. „Ma is azt gondolom, hogy az SZDSZ megerősödésének szigorú feltétele van: önálló pártként, liberális politikát kell képviselnie, s mindezt önálló arculattal. A kezdetektől fogva világos volt, hogy az SZDSZ-ben vannak, akik más utat tartanak kívánatosnak. Szerintük a jelenlegi kormány leváltásához az SZDSZ-nek egy baloldali blokkot kell formálnia az MSZP-vel. (…) Elnökként én vagyok a felelős, hogy nem sikerült megteremteni a két irányzat közötti összhangot. Egységes politikai akarat nélkül pedig nem lehet eredményes választási kampányt folytatni.” Úgy tűnik, Demszky Gábort lemondása napján kezdte el zavarni a pártegység hiánya. Különös. Addig a napig éppen erre épített. Vagy nem ő ült az elnöki székbe egy páratlanul durva belépő után? Nem ő fütyült az egységre, amikor saját fővárosi kommandóját delegálta az SZDSZ vezető testületeibe? Nem ő konfrontálódott az utóbbi hónapokban gyakorlatilag mindenkivel, párton belül és kívül? Vagy mégis ő?Az ultima ratio: „A hármas teher – pártelnökség, listavezetés és főpolgármesterség – együttes viselése meghaladta erőmet.” Ezt nem kell minősíteni, ez nevetséges (az a listavezetés, az milyen teher lehet…). Régi szép kommunista távozórefrén.Demszky Gábor távozásával egy dolog mindenesetre bebizonyosodott: nincs liberális erőtér. Két politikai mag van, amelyek pusztán létükkel és nagyságukkal gravitálják a szavazócédulákat. Az SZDSZ-nek két lehetősége maradt: vagy beáll Medgyessy Péter háta mögé, vagy elporlad. Az ő szempontjukból nézve az előbbi megoldás valószínűleg sikertelen, az utóbbi bizonyosan az. Nekünk mások a szempontjaink. Több mint tíz év ámokfutás után az SZDSZ most remélhetőleg megérkezik a történelem szemétdombjára. Sorsáról vitatkozzanak majd a történészek.